Apák, akik elhagytátok a gyereketeket, mi motivált titeket? Nincs bűntudatotok?

Szerintem az ilyen témánál mindig azok érzéketlenek, akik nem érintettek a dologban, volt apjuk, anyjuk, valahogy felnőttek, vagy pedig gyerek és nőellenesek.

Aki átélte, vagy rendelkezik némi empátiával, az nem dicsőíti a pasit, amiért elhagyta a gyerekét.

Ezt most úgy érted, hogy együtt kéne maradni az exével, ha már van gyerek is, akármilyen is a kapcsolat a feleségével?

Vagy itt inkább arra gondolsz, hogy szakítás után nem keresi a gyerekkel a kapcsolatot?

Ha az előbbi, akkor azt pont mindannyiuk érdekében butaságnak tartom, ha a második, akkor vagy nem akarta a babát, vagy gyáva és nem képes mindig szembesülni a döntése következményével, vagy egyszerűen fel sem fogja, hogy mit csinál. Amúgy szerintem nagyon sok esetben szó sincs arról, hogy nem akarja tartani a kapcsolatot a gyerekkel. Sok esetben az anya összemossa a párkapcsolati krachot a gyerekkel kapcsolatos dolgokkal, és ellehetetleníti a gyerekkel való tartalmas kapcsolattartást. Mindkét szitut ismerem, barátnőm exe le se xarja a gyereket, pedig ott barátnőm mindenben a gyerek érdekeit nézi, (a gyerek mádja az apját), félretéve minden utálatát az exe iránt. jelenlegi párom pedig teper, mint állat a gyerekeknél, de ott meg a volt nő manipulálja a gyerekeket, gyakorlatilag magához fixálta őket, ha ő akarja, akkor a gyerekek normálisak, ha eérdekei mást diktálnak, akkor a gyerekeken keresztül egyéb ügyekben átviszi az akaratát. Én az ilyet elég alja népségnek tartom. Szóval a kérdésedre nincs egyszerű magyarázat.

Azt én sem értem. Ahogy a barátnőm exét sem értettem.

Leht, hogy úgy vannak vele, ha nem látom a gyereket, akkor nem kell gyerektartást sem fizetnem, mentesülök minden anyagi gond alól, ami az xfeleség iránti érzelmekkel van inkább kapcsolatban. Mert ugye az olyan apák tűnnek el a gyerek életéből, akik egy vasat sem fizetnek gyerektartásra.

A fentiek persze nem magyarázzák a gyerekkel kapcsoltos érzelmket, amik csecsemő esetében lehet, hoy ki sem alakultak, nagyon sok férfi nem tud mit kezdeni egy kisbabával. Félre ne értsd, nem mentegetni akarom őket, csak próbálok férfilogikával gondolkodni.

Barátnőmet elhagyta az apja anno, pedig közösen vállalták az anyjával, több évnyi házasság után. Az anyja sosem tiltotta, inkább kérlelte a pasit, hogy legalább néha foglalkozzon a gyerekével, de ő inkább a bulizást választotta felnőtt emberként, pedig bőven kiélte már magát. Én úgy gondolom, az apja sajnálhatja, hogy nincs kire büszkének lenni, mert a lánya orvosnak tanul, szép, intelligens. Az anyukájának köszönhet mindent.

Az apjának már senkije sincs, egy barátja sem, a testvérei leszarják. A barátnőm anyjának viszont mindig lesz egy gyereke, aki támogatja és számít rá..

ezen már én is gondolkodtam

minket vert az apánk úgyhogy anyám jó döntést hozott mikor elváltak és eltakarította otthonról

de apám a mai napig nem sejti miféle terheket pakolt ránk a terrorjával

szerintem egyik ilyen férfi sem sejti