Titeket mennyire neveltek/ti mennyire nevelitek a gyereketeket a "nemének megfelelően"?

Engem nem veletek túl lányosan. Ha lesz gyerekem, jobban fogok figyelni a nemi identitására.

Engem lánynak neveltek, de nem királylánynak. (Szóval csak normálisan.) Azt, hogy ember vagyok és mások is emberek, azt huszonévesen tanultam meg.

Engem lánynak neveltek, bátyáimat fiúnak. Én barbie-házat kaptam babákkal karácsonyra, a fiúk kispuskát, kisautót, lego kamiont, stb. 6 évesen játék sminkkészletet kaptam, a hajam mindig szépen fonva volt, néha göndörítve. Kisszoknyákba jártam, meg sok rózsaszín ruhám volt, és lakk kopogós cipőm, mert akkoriban minden kislány arról álmodott. A fiúknak farmerje volt, meg mesefigurás pólójuk. Viselkedésre ugyanúgy tanítottak minket. Legyünk tisztelettudóak, kedvesek, segítőkészek, ez nemtől független. De a testvéreim elég férfias férfiak, én meg nőies nő lettem. Szerintem ez teljesen normális.

Én nem sok mindenben fogom követni a szüleim példáját, talán csak abban, hogy nem fogok semmit megtiltani a gyermekeimnek, mert nekem sem tiltottak meg semmit, mégis rájöttem magamtól, hogy mi az amit meglehet tenni és amit sosem tennék meg. Amire mindenképp oda fogok figyelni az az, hogy odafigyeljek, törődjek és hogy sose hanyagoljam majd el őket. Ezeket nem nagyon kaptam meg, pedig örültem volna, ha sokkal több jut ezekből.

Na persze, a drog meg a hasonló szerek mellőzése beléjük lesz nevelve, meg sokminden más is, ami az élethez kell. :)

A te szüleid csinálták jól hogy normális emberként neveltek fel. Engem elég lányosan neveltek fel, és csodálkoztak hogy 14-16 éves koromban teljesen cicababa magamutogatós plázacica voltam. Igaz ez megváltozott az első pasimnak hála mert ő próbált terelni arra hogy emberként viselkedjek és ne egy burokban mesevilágban élő lány legyek hanem a valóságban élő emberi nő. Szerencsére már nem a divatnak öltözök hanem magamnak tehát ami csak nekem tetszik úgy öltözök, nincs saját mesevilágom hanem próbálok a valósághoz igazodni. Most vagyok pályakezdő szakmát tanulok, néha bulizgatok meg minden de nem viszem túlzásba. A szüleim is már arra próbálnak rábeszélni hogy álljam meg a világban a helyemet. Az biztos ha eljutok odáig hogy gyerekem legyen akkor őt tuti hogy úgy fogom nevelni hogy ne képzelje magát mesevilágba, ne legyen tinipics@ mert én ezt nagyon megbántam amikor az voltam, és ami a legfontosabb, figyelek arra majd főleg kamasz korába hogy véletlenül se essen bele azokba a hibákba amikbe én estem bele.

Engem nagyon lánynak akartak nevelni-kicsinek rózsaszín meg barbibaba meg anyámkínja- én mégis öcsém autóival meg plüsskutyákkal játszottam, sportos,fiús ruhákban jártam(nagyrészt mai napig). Gyakran hallottam a "lányhoz ez nem illik" mondatot. Mindig inkább fiúkkal barátkoztam, a lányok pedig ki is néztek maguk közül. Hát ez van. De nem vagyok leszbikus, nehogy azt higgyétek :D

A lányt lánynak, a fiút fiúnak kell nevelni. Ha a másik nem felé húz, én húzom vissza. Velem nem tették, lány vagyok, de nálunk a fiús jellegek voltak az értékeltek(erős, független,kalandvágyó), így fiús lettem. Nehezen találom meg a szerepemet, és ezzel állandóan nehézségeim adódnak. Egy lány akkor fogja jól érezni magát az életben, ha szereti, hogy lány,és tudja, mi az ő fő feladata, értéke.Nem tépem ki a lányom kezéből a markolót, de ha befejezte a játékot, becsusszantom a szekrény alá. Azt értékelem,ha babázik, anyáskodik az öccse felett. A fiúról pedig levetem a szoknyát, ha játékból felveszi, az nem neki való.