Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem készítettek fel rá minket az apáink, hogy ennyit fogunk szenvedni a csajozással?
Egyszerűen elegem van belőle, hogy 26 éves koromban bárhova megyek, már minden normális lány foglalt, mindenkinek megvannak már a nagy múltbeli exei, meg nagy jövőbeli céljai, meg annyira rohadtul magától értetődő, hogy már 10 éve senki sem szűz. Mi kell ahhoz, hogy az ember időben felszálljon erre a vonatra? Annyi történt velem, hogy későn érő típus voltam, a szüleim meg nevelés helyett magamra hagytak a francba, és barátom se sok volt. Nem vettem részt dolgokban, nem tudtam kibontakoztatni magam, mert szar volt a kamaszkorom, folyton megaláztak. De azt gondoltam, hogy legalább később jobb lesz, idővel majd azért csak feltűnök a nőknek, mindenkinek jut pár, stb. De azt soha nem gondoltam volna, hogy ennyire lehetetlen ezen a piacon érvényesülni. Tudom magamról, hogy értékes ember vagyok és képes lennék odafigyelni a másikra és működtetni egy párkapcsolatot, de addig az alaplépésig se jutok el, hogy ez egyáltalán kiderüljön. Bárhova megyek, bármikor érzem, hogy szimpatikus vagyok egy lánynak, annak mindig negyedórán belül vagy megjelenik a barátja, vagy szóba kerül, hogy már el is van jegyezve. Miért van az, hogy csak a tomboló vágyat kapom meg, az eszközt, hogy kiéljem, már nem? Mit akar ezzel üzenni a természet? Nekem is pszichopatává meg puává meg hazugsággyárossá kell válnom? Ez az útja? Ettől lesz nőm? Apámnak is ettől lett? Vagy mi a f..sz? És most semmi kedvem a "jaj már megint egy nyavajgó incel"-típusú kommentekhez, mert qrvára nem segít, másrészt meg olyanok írják, akik egy percig se tapasztalták meg, milyen igazán mélyen lenni. Nekem pl. a családi hátterem révén van stabil és jó helyen levő állandó lakhelyem, mégse kezdem el kioktatni a lakáskereséssel küszködő, pénztelen egyetemistákat, hogy "jaj, szedd már össze magad, nem igaz, hogy még ennyire se vagy képes", mert tudom, hogy rohadtul olyanba ugatnék bele, amiről fingom sincs.
Egyszerűen azt érzem, hogy mintha lenne egy szavatossági idő, és aki addig nem szerez magának csajt, az rohadtul megszívja, mert ugyanolyan fajta nehézségekhez vezet, mint ha nem szerez időben piacképes diplomát, tőkét vagy ingatlant. Mint ahogy a pénz se boldogít, de a hiánya az nagyon rövid időn belül nagyon boldogtalanná tesz, mert alapszükséglet. A párkapcsolat is. Mit kéne tennem? Vagy mi volt régen, ami miatt ez más volt? Mert azt nem hiszem el, hogy a 80-as években is ekkora mizéria volt ez. Gyűlölöm ezt az egész k..va rendszert. És akkor legyek életvidám meg normális. De hogy a p...ába legyek életvidám, ha egyszer csak egy jó párkapcsolatra vágyom, és csak azt nem kapom meg? Nem vagyok se nyomorék, se pszichopata, csak egyszerűen csupa szar élményt gyűjtöttem be az évek során, nem támogatott senki és nem lett magas önbizalmam. Akkor most már örökre ez lesz, és ugorjak le a hídról, mert a nők szemében nem érek semmit? Miért nem lehetek ettől egy értékes ember?
Úgy emlékszek, hogy mi már találkoztunk egy korábbi kérdésben mint sorstársak, ha nem tévedek. Nagyon szépen fogalmazol, értelmes ember vagy, nagyon elgondolkoztató dolgokat írtál. Szerintem ez a katonás és frusztrációval kapcsolatos meglátásod is igaz lehet. Meg ez a "porszívóügynökös" hasonlatod is zseniális, de mindent nagyon jól, hihetetlenül magas színvonalon, mélyen, érthetően fejtettél ki.
Én már lassan 39 leszek, de főleg a szorongásos betegségeim miatt sajnos semmilyen kapcsolatban nem volt részem nőkkel, ahogyan a múltkor utaltam rá a másik kérdésnél. Emellett minden más is komoly problémát jelent számomra. Mindig is ilyen voltam, és normális nevelést kaptam. Az embert nagyon megviselik a sok éven keresztüli szenvedések, szinte csoda, hogy kibírtuk eddig épp ésszel. Én meg ráadásul már jóval idősebb is vagyok nálad.
Nagyon szomorú dolog, hogy ilyen kevesen értenek meg bennünket. Arra is utaltam a múltkor, hogy ez valahol érthető is, mert aki nem ilyen, vagy nincs hasonló helyzetben, az tényleg nem tudja, hogy milyen borzalmas ez az egész. A múltkor is írtam hasonlatot, és most is írok. Olyan ez, mintha valaki utcai autóval akarna részt venni egy F1-es versenyen. Az emberek meg csodálkoznak, hogy miért nem szedjük össze magunkat és taposunk a gázpedálra, holott nem veszik észre, hogy hiába is tennénk meg, nekünk nem versenyautónk van, hanem csak utcai, hétköznapi járművünk. Gondolja bárki is, hogyha meg tudnék változni, akkor nem tettem volna meg ezt réges régen?
Úgy tűnik, hogy a világ még mindig nem tudja úgy elfogadni, úgy viszonyulni a lelki betegségekhez, mint a testiekhez. Pedig mi is olyanok vagyunk, mint a vakok, némák, rokkantak, szellemi fogyatékosok, és így tovább, csak más formában.
Iskolai időszakban, annak idején sokat piszkáltak, kötekedtek velem, akkor még fizikailag nem is így néztem ki. Ezek már igen régen történtek, mégis álmaimban néha még ma is előjönnek ezek a régi idők. A múltban keletkezett sebek mélyen belevésődnek a lélekbe tudat alatt, és onnan hatnak, még akkor is, ha a jelenben nem foglalkozik vele az ember, vagy csak igen ritkán.
Én azon lennék meglepődve, ha az ember nem lenne frusztrált ebben az áldatlan helyzetben. Azt is írják egyesek, hogy ne a nőkön rágódjunk. Erre azt tudom mondani, amit a múltkor is írtam, hogy minél kevésbé teljesül egy ember vágya, annál jobban vágyik rá. Tehát igen nehéz nem erre gondolni!
Társkereső oldalakon próbálkoztam sokáig, de alig válaszoltak. Ezt a mai napig nem értem. Valóban jóval könnyebb helyzetben vannak a nők, mert nekik általában csak válogatniuk és dönteniük kell, nem pedig "porszívóügynöknek" lenni.
Egyszer nőként regisztráltam, és kipróbáltam, hogy vajon milyen leveleket írnak nekik, mitől lehet az, hogy ennyire nem válaszolnak. Hát kaptam bőven üzeneteket, de egy olyanra sem emlékszek, amelynek bunkó, tapintatlan stílusa lett volna.
Szerintem az lenne a normális ebben a helyzetben, ha az ember nem is vágyna nőkre. Ahogyan utaltam rá, nekem enélkül is van elég bajom az életben a betegségeim miatt. Sajnos ezt az életet, világot nem nekünk találták ki, ezt nagyon keserűen kell megállapítanom.
Költözz Thaiföldre, ha nem akarod itthon fejleszteni magad (igen, többek között PUA és RedPill módszerekkel is) és csajozási gondok letudva. Vagy használd másra a szexuális energiáidat (munka, vállalkozás építése, kreatív tevékenységek), ehhez is van már egy csomó elérhető anyag.
Apáink meg honnan tudták volna, hogy mi lesz a 2010-es években?
"81: Az összes rokonomat eltemettem már (szülők stb) a gyerekem genetikai rendellenességgel született, évekig voltam depressziós. Mégsem csak azzal vagyok rendes, akitől hasznot remélek."
Én sem csak azzal vagyok rendes. Szoktam pl. jótékonykodni is. Szimplán nem ismersz.
Nem olvastam végig mindent, amit a kérdező ír, van benne igazság abban a részben, hogy 25 felett valahol tényleg már a normális csajok jó része stabilan foglalt, a szinglik között meg több az olyan, aki nem véletlenül szingli. Én is 26 vagyok, valahogy azt látom, 2-4 évvel fiatalabb lányok közt érdemes inkább keresgélni. Persze, sose lehet tudni, hogy éppen egy 25+ éves rendes lány (mi számít rendesnek, más téma, messzire vezet) éppen szingli lesz, mert a fiúja kidobja/megcsalja stb. és ők nem illettek össze, de veled meg pont menne.
Viszont, kicsit vissza kéne jönni a Földre. Nem erőltetni az ismerkedést, nem ezen agyalni ennyit. Konkrétan, szаrni az egészbe. Sokan mondják, de én is ezt tapasztaltam, amikor nem számítanál rá, amikor már letettél róla (nekem ez a kettő eset volt, egyszer, amikor meg nem mondtam volna, hogy megismerem egy későbbi barátnőmet, hát, megismertem, másik meg akkor volt, amikor pár kudarc után eldöntöttem, hogy nem érdekel az ismerkedés…rá 2 hétre felbukkant egy következő barátnő), na, akkor jön be valaki.
Amit tudok javasolni, húzzál le az edzőterembe/uszodába/futópályára, testmozgás ezerrel. A sport jó közérzetet ad, jobban alszol, felfrissít szellemileg is. És nem utolsó sorban önbizalmat ad. Ha nem is leszel kigyúrva 2 hónap után, de már maga a tudat, hogy edzel, az már sok pluszt ad. Más lesz a kisugárzásod. Nekem ez mindig segített. Ha meg még pakolsz magadra izmot, akkor meg főleg.
Most pl. találtam egy nagyon szép lányt, aki vevő rám. A gond csak az, hogy erősen vallásos, nem nagyon érzem benne a nyitottságot az én másféle világnézetem iránt, inkább, mintha meg akarna győzni, ráadásul nyilván teljesen ellentétes módon áll a szexhez, mint én.
Itt vagyok 27. évesen, és életemben kb. ötször szexeltem. Normális ez? Egyszerűen nem találok olyan lányt, aki nem lelki defektes és vonz, és bejövök neki. Más nem értem, hogy csinálja. Van egy haverom, a 10/10-es nőjét egy salsabulin szerezte. Nem salsázik jobban nálam, mégis tudom, hogy nálam ez sose működne. Pl. az a bizonyos csaj olyan, hogy teljesen bután kezd el viselkedni, ha a haverommal beszél (akinek olyan az élete, mint egy rajzfilmfigurának, szarik bele mindenbe és mindenből megkapja valahogy a legjobbat), gügyög neki, meg kenyérre lehet kenni, de ha én beszélek vele, akkor halál unott fapofát vág. Látta valaki a Pancser police-t? Megvan az a jelenet, amikor felkeresik Allan volt feleségét, aki mézemackónak, meg a tököm tudja minek nevezi a volt pasiját, ha az hozzászól, de amint a másik csávó szólítja meg, leordítja a fejét, hogy mi a szart akar? Ugyanezt a jelenséget parodizálja ki ez a film.
(na, meg is találtam a jelenetet: https://www.youtube.com/watch?v=XB6y2GwhhuU. Hát nem ennyire durván, de kb. ezt éreztem. Nonszensz az egész.)
Jó, tudom, nincs öbizalmam, de mi a f***omat csináljak ezzel? Nem lesz attól önbizalmam, hogy kihúzom magam, és odamegyek 100 lányhoz valami gagyi dumával. A teljesen átlagos kinézetű, hozzám hasonló barátaimnak is tök jó nőik vannak. Nem értem, mi a f***omat kéne csinálnom azért, hogy végre legyen valakim és élhessek szexuális életet. Ti mit csinálnátok, ha 26 évesen itt tartanátok? Fogadok, hogy nem bírnátok ki.
"Viszont, kicsit vissza kéne jönni a Földre. Nem erőltetni az ismerkedést, nem ezen agyalni ennyit. Konkrétan, szаrni az egészbe."
Nem tudok szarni az egészbe. Egy haverom se bírná ki ennyi ideig szex nélkül, mint én. Nem értem, nekem miért kéne. Nem is merem nekik elmondani, milyen későn vesztettem el. Ez nonszensz egyszerűen, úgy élek, mint egy ki***ott szerzetes.
Tudjátok mit, leszarom, ha ennyire nem vevő rám a világ, akkor fogom azt a csajt, akiről tudom, hogy belém van zúgva, és végigkefélem, és közben áltatni fogom, aztán otthagyom, ha lesz jobb. Úgy látszik, valakinek mindenképp szenvednie kell. Én próbáltam normálisan játszani. Tele vagyok és voltam romantikus álmokkal, gyűjtögettem helyeket, ahova elviszem majd azt, akivel megszeretjük egymást, csomó film van, amit közösen akartam megnézni, és csomó más tevékenység, amit közösen akartam csinálni valakivel, csomó közös apróságot kitaláltam, amit majd a szerelmemmel csinálni fogok, hogy bensőségesebbé tegyem a kapcsolatot, de úgy látszik, senkit nem érdekel a romantikus énem és az igényem a minőségi időre, hiába olvadoznak állítólag ezért a lányok. Akkor hagyom az egészet. Ha a világ g*ci velem, akkor én is az leszek. Úgy látom, pszichopatává kell válnom, ha érvényesülni akarok. Semmi mást nem akartam, csak szeretni egy nőt, teremteni valakivel egy belső világot, majd családot, és addig is jókat szexelni. Úgy látszik, nekik ez nem elég, nem működik. Túl idealista voltam.
hát én megértem a frusztrációdat, mert én nőként szenvedtem nagyon sokat a párkapcsolat hiánya miatt.
mondjuk nekem 22 évesen lett egy komoly barátom, de azelőtt senki. utána viszont évekig egyedül mindig egy-egy kapcsolat között.
rengetegszer koppantam, rengetegszer utasítottak el, ugyanis nőket is lehet elutasítani, még ha nem is olyan explicit módon kezdeményeznek. Én sem tudtam már kitalálni, hogy mi kellene ahhoz, hogy valami történjen, mintha teljesen láthatatlan lettem volna.
Azóta sem jöttem rá, de most legalább van egy nem túl szokványos, de nagyon szeretetteljes kapcsolatom.
Rengeteg egyedülálló nőt ismerek, ez egy nagyon szokványos probléma. Lehet, hogy a nagyon fiatalok körében nem, de az én korosztályomban nagyon sok.
Ha én lennék a helyedben, kérdező, akkor nagyon nyomulnék neten. a tindert nem ismerem,de ahogy hallottam, az csak szexre jó. A neten nagyot kell meríteni, nem kell mindenkitől elvárni, hogy válaszoljon és a karjaidba omoljon.
Voltam fönt kb 3-4 hétig, és mindenki sablonszöveget ír, ctrl C + ctrl V
simán ki tudsz tűnni a tömegből, ha valami vicceset, személyeset írsz.
Az nekem sem tetszett, ahogy válaszolgattál embereknek, bár nem olvastam el minden szavadat, csak átfutottam kicsit a válaszokon, de nagyon csúnya hangot engedsz meg magadnak, amit talán észre sem veszel, nem tudom.
Ha a való életben is ilyen a kisugárzásod, akkor az is lehet gond.
Neked csak pina kell! Jobb a csajoknak hogy egy ilyen paraszt bukdácsol az életben és még csak csajozni sem tanult meg az ovi óta!
Ember! Szidod a szüleidet, közben meg az emberek többségének nincs is ilyen hátszele! A helyükben már agyonvertelek volna!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!