Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem készítettek fel rá minket az apáink, hogy ennyit fogunk szenvedni a csajozással?
Egyszerűen elegem van belőle, hogy 26 éves koromban bárhova megyek, már minden normális lány foglalt, mindenkinek megvannak már a nagy múltbeli exei, meg nagy jövőbeli céljai, meg annyira rohadtul magától értetődő, hogy már 10 éve senki sem szűz. Mi kell ahhoz, hogy az ember időben felszálljon erre a vonatra? Annyi történt velem, hogy későn érő típus voltam, a szüleim meg nevelés helyett magamra hagytak a francba, és barátom se sok volt. Nem vettem részt dolgokban, nem tudtam kibontakoztatni magam, mert szar volt a kamaszkorom, folyton megaláztak. De azt gondoltam, hogy legalább később jobb lesz, idővel majd azért csak feltűnök a nőknek, mindenkinek jut pár, stb. De azt soha nem gondoltam volna, hogy ennyire lehetetlen ezen a piacon érvényesülni. Tudom magamról, hogy értékes ember vagyok és képes lennék odafigyelni a másikra és működtetni egy párkapcsolatot, de addig az alaplépésig se jutok el, hogy ez egyáltalán kiderüljön. Bárhova megyek, bármikor érzem, hogy szimpatikus vagyok egy lánynak, annak mindig negyedórán belül vagy megjelenik a barátja, vagy szóba kerül, hogy már el is van jegyezve. Miért van az, hogy csak a tomboló vágyat kapom meg, az eszközt, hogy kiéljem, már nem? Mit akar ezzel üzenni a természet? Nekem is pszichopatává meg puává meg hazugsággyárossá kell válnom? Ez az útja? Ettől lesz nőm? Apámnak is ettől lett? Vagy mi a f..sz? És most semmi kedvem a "jaj már megint egy nyavajgó incel"-típusú kommentekhez, mert qrvára nem segít, másrészt meg olyanok írják, akik egy percig se tapasztalták meg, milyen igazán mélyen lenni. Nekem pl. a családi hátterem révén van stabil és jó helyen levő állandó lakhelyem, mégse kezdem el kioktatni a lakáskereséssel küszködő, pénztelen egyetemistákat, hogy "jaj, szedd már össze magad, nem igaz, hogy még ennyire se vagy képes", mert tudom, hogy rohadtul olyanba ugatnék bele, amiről fingom sincs.
Egyszerűen azt érzem, hogy mintha lenne egy szavatossági idő, és aki addig nem szerez magának csajt, az rohadtul megszívja, mert ugyanolyan fajta nehézségekhez vezet, mint ha nem szerez időben piacképes diplomát, tőkét vagy ingatlant. Mint ahogy a pénz se boldogít, de a hiánya az nagyon rövid időn belül nagyon boldogtalanná tesz, mert alapszükséglet. A párkapcsolat is. Mit kéne tennem? Vagy mi volt régen, ami miatt ez más volt? Mert azt nem hiszem el, hogy a 80-as években is ekkora mizéria volt ez. Gyűlölöm ezt az egész k..va rendszert. És akkor legyek életvidám meg normális. De hogy a p...ába legyek életvidám, ha egyszer csak egy jó párkapcsolatra vágyom, és csak azt nem kapom meg? Nem vagyok se nyomorék, se pszichopata, csak egyszerűen csupa szar élményt gyűjtöttem be az évek során, nem támogatott senki és nem lett magas önbizalmam. Akkor most már örökre ez lesz, és ugorjak le a hídról, mert a nők szemében nem érek semmit? Miért nem lehetek ettől egy értékes ember?
válasza:Kedves kérdező!
Becsületesen végigolvastam mindent - jó sokáig tartott.
Van egy tippem, hogy mi okozza a célkitűzés és a valóság közti szakadékot.
Úgy látom, hogy te partnert keresel a te életedbe, jövődbe. A világod tökéletesen kész van már. Nincs se szükség, se hely benne másnak.
Nem, a partner ehhez az élethez nem fedi a "más" fogalmát, ugyanis ő csak egy díszlethez tartozó "eszköz", a benned élő virtuális valóságodnak csak része, mint bármi más benne.
Hogy honnan tudom mindezeket? Hát onnan, hogy sokáig én is így gondolkodtam. Előtte pedig még rosszabb volt: kerestem azt a férfit, akinek én belepasszolok a világába... Sokszor találtam is olyat, de a végén mindig tragédiába torkollott a szépen induló kapcsolat a számomra, mert melyik egészséges lelkű nő tudja azt hosszabb távon elviselni, ha a "segítőtárs" címkén kívül nem kap lehetőséget arra egy kapcsolatban, hogy emberként, nőként nyilvánulhasson meg, s szimplán önmaga lehessen?!?
Mit teszek én, hogy kilépjek az álmaim ördögi köréből, ami fogva tart, és elválaszt a világtól? Tudatosan rombolom a fejemben az álmaimat, elképzeléseimet, korlátaimat, viszonyulásaimat, jövőmről alkotott képemet, meghagyva a szabadságot bárminek és bárkinek, hogy bejöjjön az életembe, és érdemben kapcsolódni tudjunk. Kikukázom az alapszűrőimet és elvárásaimat a jövőbeni társammal és életemmel szemben, csak a lelki szabadságom szempontjából a legfontosabbakat meghagyva. Próbálok rugalmas lenni, lelki nyújtógyakorlatokat végzek. Nyitott vagyok bárkire és bármire, ami szembejön velem - majd menet közben úgyis ki fog derülni, hogy működik-e.
Mi a legnehezebb a változtatásban? Az elengedés. Mert minden egyes alkalommal, mikor kidobok valamit, ami az én legbelsőbb világomhoz tartozik, kikukázok egy darab biztonságot az életemből, amire pedig egyedülálló nőként akkora szükségem van!
Folyamatosan nyitva tartani a kapukat, kockázattal és gyakori diszkomfort érzettel jár, igen. Mert ebben a helyzetben minden egyes új impulzusra ki kell lépnem a konfortzónámból. De megéri, mert minden egyes nappal tágul a világ, tágulok én is! És eljön a nap, mikor végre összetágulunk az "igaziva"! :)
És aztán a kettőből eggyé válva élhetjük tovább a közös életünket, boldogan. ;)
válasza: válasza:Egyetértek az előttem szólóval. Az egy másik világ volt más igényekkel, más feltételekkel.
Az ő idejükben az alap szituáció az volt, hogy a férfiak és a nők is családot akartak. Így a férfinak a csajozás annyiból állt, hogy a kiszemelt nő felé bizonyítani kellet, hogy számára ő az elérhető legjobb választás.
Ma ez annyiban változott, hogy megjelent a "modern, független" nő. Őt először meg kell(ene) győzni arról, hogy a karrier és az önállóskodás helyett a családalapításban lássa a jövőjét, majd csak ez után jön az, amit fent írtam. Természetesen még vannak konzervatív lányok is, ők azok akiket kapcsolatban látsz már a korai 20-as éveikben. Esetedben (is) az van, hogy későn érő típus vagy és mire rádöbbentél hogy mit is szeretnél, már elfogytak a konzervatív szemléletű lányok.
válasza: válasza:Szerintem nem feltétlenül csak vallási körökben. Sőt, akiket ismerek nagyrészt nem túl vallásosak. Bár az igaz, hogy a mély vallásos emberek jobban családközpontúak, de ahogy írod, ott meg más problémák szoktak lenni, amit a hétköznapokban nem biztos, hogy tolerálni tudsz.
Viszont azért vannak nők, akik 30 éves korukra újragondolják az életüket és elengedik a karrierista jövőképet, helyette belép a családalapítás gondolata. Náluk még lehet esélyed. Aki viszont 30 felett is ragaszkodik hozzá, az felejtős. Őket meggyőzni már aránytalanul sok idő és energia lenne.
válasza: válasza: válasza:"Tudjátok mit, leszarom, ha ennyire nem vevő rám a világ, akkor fogom azt a csajt, akiről tudom, hogy belém van zúgva, és végigkefélem, és közben áltatni fogom, aztán otthagyom, ha lesz jobb. Úgy látszik, valakinek mindenképp szenvednie kell. "
Csak kibujt az a bizonyos szog a zsakbol. :) Tipikus kedves-rendes jofiu, aki kepes lenne haragjaban tonkretenni egy artatlan embert. Nyomorult vagy.
Azert ilyen az eleted, mert ezt erdemled. Nem olyan bonyolult ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!