Miért nem készítettek fel rá minket az apáink, hogy ennyit fogunk szenvedni a csajozással?

#34:

Élőben jobb fej vagyok, hidd el. Amúgy azért vagyok ilyen, mert a sok egyedüllét és kudarc ilyenné tettek. Egyébként meg nagyon nem ilyen vagyok azzal, akire felnézek, vagy aki normális hangnemben ír. De azzal nem tudok másképp beszélni, aki, miután őszintén kiírom magamból az engem valóban fájdalmasan érintő problémáimat, idejön trollkodni, meg direkt félreérti, amit írok (vagy eleve nem is érti). Nem szeretem se a hülye, se a rosszindulatú embereket, de a hülye és rosszindulatú embereket végképp nem. Ha ez az oldal kicsit is adna magára, és nem úgy nézne ki, mintha Vágási Feri rakta volna össze, akkor olyan lenne, mint a quora, és lehetne meginvitálni válaszírókat, akiknek van egy profiljuk, azzal, amihez értenek, és nem ilyen 20 éves megmondóemberek tanácsait kéne látnom. Apafigurát amúgy ösztönösen és mindig is kerestem, sőt, nagyapafigurát is. A baj az, hogy nehéz ilyet találni. Ugyanis az emberek általában el vannak foglalva a saját családjukkal, és nem tudnak azzal mit kezdeni, hogy valaki, aki neki nem rokona, tőle akarja megkapni sok-sok év kihagyott törődését, útmutatását. Többször volt már olyan, hogy ilyen embereket választottam magamnak, és egy idő után azt éreztem, hogy egyszerűen terhükre vagyok. Szomorú, és nem tudtam érte haragudni rájuk.

Jól esnek a soraid, de szerintem még mindig kicsit rosszul ítélsz meg. Nem irigység az, amit érzel rajtam, hanem frusztráció, kétségbeesés, és legfőképpen elhanyagoltság. És nincs igazad abban, hogy ne lennék nyitott más problémáira. Csak pillanatnyilag azt látod rajtam, hogy nem nagyon tudok adni, mert nincs miből.

"Nem veletlenul mondtam lelkeszt. Az a foglalkozasa h segitsen. Altalaban van csaladjuk, lany gyerekeik, azoknak ferjuk, a fiaiknak meg nojuk. Ertik az eletet, mert ok maguk is megelik es egy kozossegnek a vezetoi. "

Hol találok ilyet?

"A lanyokkal meg nagyon igazsagtalan vagy. Mindig annyira elszomorit, amikor a ferfiak szerint nekunk minden az olunkbe hullik, mert ilyenkor azt erzem ilyen embertol nem szamithatok egyutterzesre."

Én nem gondolom, hogy minden az öletekbe hullana. Régen a nőnek nem volt nagyon más választása, mint a háztartást vezetni, ma pedig kint vagytok a munkaerőpiacon, akárcsak mi, és mindenért meg kell dolgoznotok. Nem mondom, hogy az öletekbe hullik minden. Egyvalami van, ami hozzánk képest nektek relatíve gyerekjáték, és az az ismerkedés. NEM párkapcsolatot írtam, hanem ismerkedést, mert egy kapcsolatra alkalmas embert találni, majd működtetni azt mindig nehéz. De jelentkező nektek mindig van. Biztos vagyok benne, hogy még neked is volt.

"Tudod mirol beszelgetunk allandoan a baratnoimmel? Hogy allasinterjun mit mondjunk a gyerekvallalasi terveinkrol. Titkoljuk, ne titkoljuk? Gondolom ezzel sem tudsz egyutterezni."

De, együtt tudok vele érezni, de te meg azt értsd meg, hogy azért cserébe, hogy nektek kisebb ilyen téren a mozgásteretek, és nekünk látszólag nagyobb a szabadságunk az életben, a kockázatok is nagyobbak számunkra. Pl. férfiként egyáltalán nem evidens, hogy találok anyát a gyerekeimnek, míg nők szinte soha nem maradnak egyedül. A biztonság ára a kevesebb szabadság, a nagyobb szabadság ára a kisebb biztonság. Nem maradhatsz hosszú távon a versenyszférában, ha gyereket akarsz vállalni, de cserébe a társadalom nem is várja el tőled, hogy egy egész családot tarts el a munkáddal. A férfiakra is nagy nyomás nehezedik. Nekünk meg adott esetben nő sem jut, ha nem vagyunk elég talpraesettek.

(Amúgy ez csak az én véleményem, de szerintem ha egy nő azt érzi, hogy választania kell a gyerek és a karrier között, akkor el kéne gondolkodnia azon, hogy ő valóban karrierista-e, vagy csak a társadalom elvárásainak akar megfelelni. Szerintem a nők nagyobb részének fontosabb a kiszámítható munkahely, még ha alacsonyabban jövedelmez is, és az, hogy mellette elég idő jusson a családra. A férfiak közül is a kisebbség az, akinek karrierje lesz. A többség kiköt valahol, és azért dolgozik, hogy legyen pénze. Aki meg nagy karriert fut be, az vagy tényleg iszonyat jó valamiben, vagy rohadt nagy bizonyítási kényszertől szenved, és minden tétet arra rak be, és egydimenziós lesz az élete.)

"Es tudod engem ez a hozzaallas a ferfiaktol nem duhit, hanem melysegesen elkeserit."

Megértem, de engem is eléggé elkeserít az, hogy 0 együttérzést kapok nőktől. Nem én választottam, hogy férfinak szülessek. Nem én választottam a vágyaimat, az igényeimet. És a személyiségemet sem. Senkit nem érdekel, hogy milyen ember vagyok, és hogy mennyire szükségem lenne rá, hogy mellettem álljon valaki, akit szerethetek. Ha férfi lennél, és versenyezned kéne a többi férfival, látnád, hogy a nők milyen kemény, már-már soviniszta szelektálást működtetnek. Eleve figyelemre se méltatnak, minden morzsányi figyelemért meg kell harcolni. És mindenki más is nagyon eredeti és mindenkinek megvan a dumája. Ha nem vagy elég magas, akkor eleve nagy valószínűséggel drasztikusan csökkennek az esélyeid. Ha fiatalos az arcod, szintúgy. Ha nincs önbizalmad, rutinod, szóba se állnak veled. De ha mégis, akkor is elég egyetlen ballépés, és úgy kezdenek veled bánni, mint a leprással. Tapasztalatból beszélek. Szeretnék veled együttérezni, de bármi is van mögötted, van párod, és valószínűleg jóval több ellenkező neműnek jöttél már be az életedben, mint én. Sajnos nem egy szintűek a problémáink.

"A helyzet pedig az, hogy mindenkinek van valami a puttonyaban. Neked is, nem csak a lanyoknak. Egyszeruen nincs mult nelkuli ember. Mindenki serult es teged is ugyanugy el kell viselni, hozzad is ugyanugy alkalmazkodni kell, mint neked a lanyhoz."

Ja, csak az én puttonyomat mások töltötték tele, akkor, amikor még nem volt lehetőségem védekezni. Nem a saját hülyeségemből jutottam ide, hanem esélyem se volt. Ezzel szemben van olyan haverom, akinek mintaszerű gyerekkora volt, tökéletes környezettel. Mondanom sem kell, hogy 10/10-es csaja van, akivel 10/10-es kapcsolatban van, és minden tökéletes a kis életében. Engem az egész világ hibáztat, ha le merem írni, hogy mi a problémám, és kicsit engedek a dühömnek, az ő tökéletes élete viszont senkiben nem kelt visszatetszést. Az emberek imádnak ítélkezni.