Miért nem készítettek fel rá minket az apáink, hogy ennyit fogunk szenvedni a csajozással?

Kedves utolsó, te írtál testi igényekről, így nem tudom, mit csodálkozol, hogy erre reagálok. Párkapcsolatról most hallok tőled először.

"Tehát képtelen vagy megérteni, hogy a nők egy jó része párkapcsolatot keres és ez akkor is így van, ha közben testi igényei vannak. Nem vagyok ösztönlény, sem ribi, hogy össze vissza szexeljek, csak azért, mert megtehetném."

Én viszont azt nem értem, mi ezen az ösztönlénység. Én azt látom, hogy vannak nők, akiknek egyszerűen az érzelmeik meg a moralitásuk nincs szinkronban a valós igényeikkel. Magyarán pontosan tudod, hogy mire vágysz, csak nem vagy hajlandó se nyilvánosan, se magadnak bevallani, mert félsz a ribicímkétől. Én nem címkézlek meg, és nem ítéllek el. Te se ítélj el engem.

"Én párkapcsolatban kívánok szexelni, ha ez nincs akkor uralkodom a testi vágyaimon. Nem rinyálok, hanem uralkodom magamon."

Jó, akkor uralkodj. Következő életedben, kívánom, szüless fiúnak, és tapasztald meg milyen egész fiatalkorodban kanosnak lenni. Majd kicsit átértékeled ezt az egészet. (Sőt, talán magad is megtapasztalod, ha jön a klimax.) Persze, minden ösztön elfojtható, csak kérdés, hogy érdemes-e. Állítom neked, hogy ha a férfiak nagyobb része lenne kénytelen azt átélni, mint én, akkor már polgárháború lenne.

"Nyilván a kanos, fiatal srácok szóba sem jöhetnek komoly párkapcsolatra, és vonzódni sem tudok valakihez, aki a fiam lehetne. A velem korúak akik szexet akarnak, többnyire nős pasik, a nőtlenek vagy a fiatal lányokat hajtják vagy a kocsmában ülnek, nem tudom, én nem találkozom velük. Tehát azért, mert lenne, aki megdugna, még egyedül vagyok és magányos, mert párkapcsolatot keresek."

Szomorú. Majd sajnállak, ha lesz rá időm.

"És? Nem ez volt a kérdés, hogy volt-e előtte kapcsolata és ha igen hány. Az egyedül maradás volt a kérdés."

Nem, nem az volt a kérdés, ugyanis mást jelent nőként és mást férfiként egyedül maradni. A nő egyedülállóként sokkal értékesebb a másik nem szemében, mint fordítva. Aki férfiként egyedül marad, az kénytelenségből teszi, nőnél viszont ez egy döntés. Ezért van az, hogy nőként sikk szinglinek lenni, míg az egyedülálló férfiakat lúzernek tartja a társadalom.

"Azon is elsiklottál hogy írtam, hogy 25 éves koromig én is láthatatlan voltam a férfiak számára."

Azon egyszerű oknál fogva, hogy nem hiszem el. Egészen biztos vagyok benne, hogy a nők szokásos költői túlzásával van dolgunk. A fél karomat fel merném tenni, hogy volt vagy két tucat jelentkező nálad is, csak neked azok nem férfiak, hanem, ahogy írod, idézem:

"Az hogy mindig van x lúzer aki dugná őket, az még nem opció egy nőnek."

Szal a ti világotok úgy épül fel, hogy vannak a pasik (=a hímneműek azon 20%-a, aki nekem tetszik), és azon kívül vannak a lúzerek, akik se nem pasik, se nem emberek, hanem kartonfigurák, akik csak díszletnek vannak, mint a projekciók az Eredet c. filmben. Neked az a pasi, aki nálad bepróbálkozik és közben neked is megüti a szintet. Mindenki más csak lúzer, aki akár nem is létezhetne. Ez tökéletesen egybecseng azzal, amit korábban írtál a jelenlegi helyzetedről. Tudod, van egy nagyon szívtelen igazság, amit most megosztok veled: a piac mindenkit beáraz. Megtanítja, hogy mennyi az értéked. Mi, férfiak ezt elég hamar megtanuljuk, de ti abban az illúzióban éltek sokáig, hogy értékesebbek vagytok. Most pedig már, hogy középkorú lettél, és kéne pasi, még mindig úgy teszel, mintha korlátlanul lehetne válogatni, amihez hozzászoktál eddig, és frusztráltan konstatálod, hogy a pasik a fiatalabb nőket hajtják. Elmondjam, miért teszik? Mert abban a korban, amikor ki akarták volna élni magukat, és ilyen nőkre vágytak, a nők leszarták őket, és mentek az idősebb pasik felé.