Mit csináljak, ha nem tudok barátnőt találni? Ennyire nincs rám szüksége a világnak?

#49: Példát kérek. Mit sarkítottam ki?

#50:

"Ha annyira ferfielnyomas van a nyugati vilagban miert nem koltozol egy neked tetszo helyre ahol meg a nok rabszolgak?"

Tisztázzuk a fogalmakat: a "férfielyomás" szót általában férfiak ÁLTALI elnyomásra használjuk. Te ugye azt akarod írni, hogy az, amikor férfiak vannak elnyomva, csak ez így félreérthető, mert alaki félreérthetőség van. Csak mondom, mert ezt ha bárhova máshova leírod, akkor az első értelmére fognak gondolni az emberek.

Amúgy nem gondolom összességében, hogy elnyomnák a férfiakat, azt gondolom, hogy identitásválság van, egyszerűen nehéz ma már férfinak lenni. Nem is nagyon van kitől tanulni. Nőnek is biztos nehéz lenni, mert nem lehet egyszerre a családot is igazgatni meg karriert is építeni. Évezredekig volt egy szerepfelosztás, mára meg megborult, egyszerűen nincs kitalálva, hogy hogy kéne ehhez alkalmazkodni. Az ilyen bomlásoknak az első áldozatai mindig a férfiak. Mi a természet részéről amolyan fogyóeszközök vagyunk.

Am megint csak a sarkítást kapom, nem akarom, hogy a nők rabszolgák legyenek. Folyamatosan azt érzem, hogy próbálok átadni kifejtett magyarázatokat, de mindenki csak annyit vesz ki belőle, amennyivel meg lehet engem vádolni, hogy "HÁT EZ AKKÓ EGY NŐGYÜLŐLŐŐ KÖTSÖG!" meg leírom pl. hogy nem értek egyet a nők nyomulásával a versenyszférában és akkor "há ez akkó azt akarja, hogy a nők rabszolgák legyenek!". Így nehéz értelmesen vitázni. Neked, és a legtöbb ide írónak nem célja, hogy engem megértsen. A ti valódi célotok az, hogy olyan módon forgassátok ki, amit én írok, hogy engem el lehessen ítélni. Mert mindenkinek elemi érdeke, hogy a másiknál különbnek érezhesse magát.

"Miert kene egy nonek ilyen ferfi mint te? Milyen ertekeid vannak amik elnyomjak a nogyulolo enedet?"

Lenne pár, de hiába írom le, nem fognak átmenni a szavak a "HÁ'EZEGYNŐGYÜLÖLŐKÖCSÖG"-szűrön.

"Miert valasztana teged valaki, mikor rengetek ferfi van aki egyenrangukent kezeli a parjat nem holmi szexrabszolganak?"

Ez fura, mert én meg azt látom, és sok pasi egyetért velem, hogy a legnépszerűbbek azok a férfiak, akik lekezelik a nőiket. Azoknak a nők nem tudnak ellenállni, abban a dominanciát érzik. Ezzel szemben "good guys finish last", a jófiúk mennek a barátzónába. Ahol adott esetben frusztrálttá válnak. Lásd: én.

"Miert valasztana valaki teged mikor a legtobb ferfi meglatja a noben a belso ertekeit is nem csak azt, hogy o egy ketlabonjaro lyuk?"

Haha, szánalmas vagy. Mulatságos látni, hogy mennyire próbálsz engem ebben a színben látni.

Utoljára elárulok neked egy titkot, amit a férfiak tanulnak csak meg, hátha belefér az agyadba: a nő arra izgul, aki az erő, a dominancia jeleit mutatja. Ez nem azt jelenti, hogy az illető erőszakos. Hanem mondjuk azt, hogy sikeres, a társaság középpontjában áll, kiugróan magas az önbizalma. De sérültebb nők akár az erőszakos pasikat is szeretik, láttam már ilyet. Egyszerűen vonzódnak hozzájuk, mert olyan ellenállhatatlanul "nehéz emberek", "így kell őket elfogadni" stb. A férfi evolúciós szerepe, hogy megvédje a nőt, ezért szeretik a nők az erőt. Nem a jellemet díjazzák. Nem attól lesz valaki sármőr, hogy megkapja a Nobel-békedíjat, vagy árvaházat alapít ő Mahatma Gandhi. Persze a nők ezt MONDJÁK, mármint, hogy nekik fontosak a belső értékek. A gyakorlatban pedig az érzékeny srácok, melankolikusabb, kimunkált belsővel rendelkező egyénekből lesznek a magányos lúzerek. A pragmatikus, csibész rosszfiúkból pedig a csajozógépek. Ne tegyünk úgy, mintha ez az egész a jellemről szólna. A szerethető belsővel rendelkező fiúk szoktak a barátzónába kerülni. A nőket lekezelő rosszfiúk meg ágyba viszik őket (mármint a nőket).

"Teljesen ertelmetlen veled vitatkozni amig nem szorult beled egy csepp onkritika se es nem latod be, hogy milyen taszito a szemelyiseged."

Hát, tényleg nem látom, mert amúgy azok, akik már évek óta ismernek, barátaim, rokonaim, nem ezt gondolják rólam. Vannak persze hibáim, meg rossz korszakaim, de a személyiségem azért nem egyenlő a sértett énemmel, amit te itt látsz. De azért neked, a gyk-s anonim akárkinek, aki elolvasta pár oldalnyi írásomat és pszichiátriára utalt, el kéne hinnem, hogy ki kéne herélni magam és az emberiség szégyene vagyok, igaz, miközben szemlátomást arra se vagy igazán képes, hogy megértsd, mi a véleményem.

So you say. Biztos neked kell ezt elhinnem, nem mondjuk egy volt barátnőmnek. Akinek anno virágot vittem, egyenrangúként kezeltem, és jól érezte magát velem.

És továbbra sem érdekel a "az igazi társ, aki megbecsüli a nőjét, és nem egy lyukat lát benne"-duma, mert még mindig rohadtul képmutató. Gimiben mind ilyenek voltunk, pár hülye hangadón kívül az összes barátom normális volt és szeretett volna egy normális barátnőt, akivel el lehet menni moziba, akivel együtt lehet lenni, akit normálisan kezelt volna. És nem azért nem jött nekünk össze, mert mert még nem voltunk eléggé mintajellemek, hanem azért, mert pattanásos kamaszok voltunk, akik nem vonzották a nőket. Később se változott alapvetően semmi, csak eltűntek a pattanások és kicsit megemberesedtünk. Én is leírom neked még egyszer, hátha megérted: nem a jellemen meg a megbecsülésen múlik. Vannak bizonyos tulajdonságok, amik vonzzák a nőt. Ha ezek megvannak, ha egyáltalán feltűnsz neki, akkor kezd el foglalkozni a belsőddel. Ha megvan a vonzalom, akkor akár komolyabb jellemhibákat is meg szoktak bocsátani a nők. Ha nincs, akkor lehetsz Jézus Krisztus is, mert egyszerűen nem vagy fenn a radarjukon, mint férfi.

Attól, hogy valaki vágyik egy párra és amúgy történetesen a szexre is, attól még nem csak "a lyuk kell neki". És fordítva, attól, hogy valakinek összejön egy nő, azt jelenti, hogy az illető nagyon kimunkált és szerethető személyiség. Pszichopatáknak és beteg embereknek is vannak nőik. Összemosol itt két dimenziót. Van a vonzalomkeltés, meg van a jellem. A jellem az, ami jó társasággá tesz egy embert. Akinek jók a belső értékei, vagy legalábbis közel áll a tieidhez, és passzol hozzád a jelleme, abból lesz nagyon jó barát. A vonzalom meg valami egészen más, az egy misztikusabb, megfoghatatlanabb, ősibb dolog. Tele van a világ nagyon jó lelkű, nagyon jellemes emberekkel, akik egyszerűen nem tudnak csajozni, mert az egy külön műfaj, és mellesleg egyre nehezebb. Amíg ezeket összemosod, addig nem veszem magamra azt, amit írsz rólam, mert tudom, hogy nincs igazad. Vannak barátaim, akik szeretnek, jó fejnek tartanak, van nem is egy lánybarátom, akivel bármikor el tudok tök jól beszélgetni, foglalkozom gyerekekkel, akik felnéznek rám. Barátként jó fej vagyok. Vonzalomkeltésben nem vagyok elég gyakorlott, de ez nem csak az én hibám, hanem van egy trend, miszerint nehéz megfelelni a mai nőknek.

"Csak tudod a kapcsolatokban van olyan, hogy szex amihez kell a vonzalom. Ha valakivel tok jol kijovok, szeretheto, DE a kulseje egyaltalan nem vonz az fog a baratzonaba kerulni. Egyszeruen ez annyira logikus es nem is fogom soha megerteni minek ezt kiforgatni meg belemagyarazni a hulyesegeket."

Értem, tehát a vonzalom hiányzik. Legalább egyvalaki egyetért velem. Akkor tehát az a férfi, akire a nők következetesen nemet mondanak, annak dacára, hogy mondjuk jóképűnek született, az nem vonzó, igaz? Tehát akkor azok a férfiak, akik társkeresőznek, mind nem vonzóak, ugyanis a statisztikák kimutatják, hogy ezeken minimális valódi esély van párt találni, igaz?

Szerintem meg nem a férfiak tömegesen nem vonzóak, hanem a nőknek van túlzottan magas a léc. Régen egy mezei villanyszerelő vagy honvéd is simán szerzett jó nőt. Ma már mindenki nagyon jó nőnek tartja magát.

"Olyan erdekes en az ismertsegi koromben soha nem talalkoztam azokkal a problemakkal amiket itt nap, mint nap olvasni lehet."

Ez azért lehet, mert

1. nő vagy, ezért nincsenek a férfiakéhoz mérhető párkeresési gondjaid (tudom, tudom, senki nem elég vonzó abból a 30 fiúból, aki a bulin leszólít. Egy fiúkoliban élő lányismerősöm mesélte, hogy sajnos nincsenek jó pasik. Mit ad isten, a koliban élő kb. 900 pasiból neki egy se jó. Nehéz az élet :) )

2. véleménybuborékban élsz, a barátaid hozzád hasonló emberek, akik erre a világra nem tudnak vagy nem akarnak rálátni

3. vannak gondjaik, csak nem vállalják fel előtte, mert előítéletes vagy, illetve nem akarnak nyomoroncnak tűnni. Nem véletlen, hogy én is ide írom ezeket le, névtelenül. Az a férfi, aki a társkeresési nehézségekkel kapcsolatos teljesen indokolt frusztrációit fel meri vállalni, mindjárt nem lesz férfi. Nekünk csak befelé szabad sírni.

"A csunya, frusztralt sracok nyugtatgatjak csak azzal magukat, hogy az egesz tarsadalom felrement es a nok hibaja, a tul magas elvarasaik hibaja, hogy nem jon ossze senki nekik pedig ok milyen szeretheto jo fiuk."

Lehet, hogy így van, de vizsgáljuk meg, mi van, ha mégsem. Nézd meg pl. ezt a srácot:

[link]

Szerinted ő különösebben csúnya? Én nem hinném, bár nem vagyok nő. Ennél sokkal rondább embereknek is vannak nőik. Viszont a gyerek incel volt, ő volt a torontói lövöldöző. Nem hiszem, hogy a külsején múlik, hogy elutasították a csajok.

Gondolom arra se vagy vevő, hogy statisztikákat hozzak neked arról, hogy a nők milyen arányban utasítják el a férfiakat, ugye? Mert hát ne már, hogy a nőket hibáztassuk mindenért. Mindig mi vagyunk a felelősek, ha nem felelünk meg nekik. Csúnyák vagyunk.