Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak, ha nem tudok barátnőt találni? Ennyire nincs rám szüksége a világnak?
Érzem, hogy egyre jobban eltorzul a személyiségem, agyamra megy a kiéletlen vágy. Lehetetlenségnek érzem a becsajozást. Bárhova megyek, mindenütt párban vannak már a lányok, mindenkinek van kapcsolata, akinek nincs, azs se akar semmit, mert olyan k**rva óvatosnak kell lenni, nem szabad ismeretlenekkel ismerkedni, vagy csak szimplán nem kellek neki. Senkinek nem kellek. Egész életemben az volt az érzésem, hogy soha nem vagyok elég jó. Miközben már kb. minden ismerősömnek van párja. De nekem nem lehet. Lábfetisiszta vagyok. Aki nem érti, annak elmagyarázom, hogy ez azt jelenti, hogy nekem olyan meglátni egy meztelen (vagy harisnyás) lábat, mint másnak egy meztelen mellett. Elmegyek egy szórakozóhelyre, ahol a lányok leveszik a cipőiket, és érzem, hogy megőrülök. Mintha meztelen lányokat látnék. Ha a társadalom többségét érintené ez, már rég törvényileg szabályoznák, és közszeméremsértésnek tartanák ezt, de nincs olyan szerencsém, hogy a többséghez tartozzak. Úgy érzem, megvert ezzel az isten, és senki nincs rám tekintettel. Egyetlen kívánságom lenne, hogy találjak egy lányt, akinek bejövök, és bejön nekem, és partner ebben, és legyen egy pár jó évem, amikor kedvemre kényeztethetem, és elmerülünk a szexuális élvezetekben. Egyszóval, kapjam meg azt, amit mindenki más. De azt nem, azt sosem kaphatom meg. És azon kapom magam, hogy kezdek úgy gondolkodni, mint az incelek, az amerikai lövöldöző őrültek. Egyre inkább meg tudom érteni őket. Mert a társadalom ki**szott ignoráns az iránt, aki segítségre szorulna, aki valami miatt nem képes kiélni a vágyait és egyre jobban belegabalyodik. Én már ott tartok, hogy kezdek megőrülni. Érzem, hogy egyszerűen nem kellek a nőknek, de talán senkinek se. Egy alapvetően vidám, humoros, impulzív, izgalmas, érdeklődő személyiség vagyok, az utóbbi időben lettem ilyen, mert megőrjít az, hogy mindenki megtalálja a párját, csak én nem.
Hol? Hol kéne keresnem? Elmentem egy gólyabálra, ahol sok a lány. Tudjátok, mit csinálnak? Egymással táncolnak. Véletlenül se fiúkkal. Akinek van párja, az azzal táncol, akinek nincs, az a barátnőivel. Egy idegen fiút elvből elzavarnak. Máshova ha megyek, szakkörökbe, sportolni, bárhova, ott is mindnek van valakije, vagy nem akar tőlem semmit. Lehetetlennek érzem nőt szerezni. És miben kéne reménykednem, ha még nem volt kapcsolatom 26 évesen? Miért ne legyek incel, miért ne kezdjek el őrjöngeni? Én mindent megteszek, az élet meg csak büntet és büntet és büntet. Akkor én miért legyek rendes, miért ne rúgjam fel a rendet?
#15 és #16 voltam.
Nem mondtam sehol, hogy a férfi a hibás, én csak a te esetedre reflektálok. Igenis benne vagy te is nyakig abban, hogy nem tudsz kapcsolatot kialakítani nőkkel.
Leginkább a belőled áradó sértődöttség és harag az, ami nagyon, nagyon visszataszító. Ez, ha akarod, ha nem, érződik rajtad és egész egyszerűen senki sem akar egy frusztrált, sértődött férfivel kapcsolatot.
Én is egyedül vagyok, ráadásul 30 fölött, mégsem ez a központi eleme az életemnek és nem is teszem az én esetlegesen hibás, elrontott párkapcsolati döntéseimért felelőssé a világot.
Erre a szintre kéne neked is eljutnod. Felelősséget vállalni a döntéseidért és nem másokra mutogatni, főleg nem a nőkre.
Hogy tudnál szeretni egy nőt, ha úgy állsz a nőkhöz, hogy nekik könnyebb és nekik automatikusan jár a szex? Nem érzed, mennyire visszataszító ez a hozzáállás?
Ha nem is nyilvánvaló azonnal (sokszor az, hiába rejtegeted), elég gyorsan kiderül, hogy mit gondolsz a nőkről és akinek van esze, menekül ilyenkor.
Magadat kéne megváltoztatnod, elengedni ezt a megkeseredettséget és haragot a nők iránt.
Ezen gondolkodj el egy nyugodtabb pillanatodban.
"Egyszerűen az a realitás, hogyha nőnek születsz, akkor, ha normális a családod meg a környezeted, és nem vagy csúnya, "
Csak hogy sok a csunya lany, azokat ignoraljatok, mintha nem is lennenek, megsem jonnek ide picsogni.
Es amiket ide leirtal az alapjan egyetlen egy mondatot nem valtanek veled, nemhogy parkapcsolatra gondoljak.
Én valahol megértelek. Én is imádom a lábakat. Voltak már barátnőim, nekik nem okozott gondot a lábfétisem. 🙂
Szerintem beleálltatok indokolatlanul keményen a kérdezőbe. A lábfétis probléma nektek, de az, hogy kikormolják a valagatokat vagy televerik az arcotokat, torkotokat, tök normális? A lábak is ugyanúgy erotikus testrészek, mint a popsi, mellek. Az ókorban több helyen, a mai korszakban az arab világ egyes országaiban is tilos kilátszania a lábfejeknek pont amiatt, mert erotikus tulajdonságot társítanak hozzájuk.
"Legyenek céljaid, álmaid, érj el dolgokat, legyenek barátaid, legyenek hobbijaid (a nők üldözése NEM hobbi) és találkozni fogsz egy nővel. Addig nem."
Írta a kérdező, hogy csak ez a célja, hogy találjon egy szép lábú nőt, aki egy lyuk köré nőtt? Miből gondolod, hogy nincsenek céljai, tervei, barátai, hobbijai?
Én megértelek kérdező...
Egy hasonlóan sikertelen, szűz, az élet feladásán gondolkodó 32 éves srác...
"A lábfétis probléma nektek, de az, hogy kikormolják a valagatokat vagy televerik az arcotokat, torkotokat, tök normális?"
Rohadtul nem normális egyik sem. Persze a pornón felnőtt kis kukiknak igen. Szerinted miért választjuk sokan inkább az egyedülállóságot, mint a telegenyózott szexbaba szerepet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!