Férfitársaim, jó reakció volt ez? Visszavennének a nők a nagy feminizmusból, ha mindenki így viselkedne velük?

"Egyenlő az anyátok csája, de nem a férfiak, meg a nők. "

Hiába pofázol ocsmányul, felőlem dühönghetsz, sőt, oda is csapkodhatod magad a falhoz, akkor is egyenlő fél normál esetben egy nő és egy férfi. Nem egyforma, nem ugyanaz, hanem egyenrangú felek, főleg egy párkapcsolatban (normális esetben).

Én, személy szerint semmi hátrányt nem érzek a férfiakkal szemben a fizikai dolgokon kívül. Kisebb a termetem, kevésbé vagyok erős. De ennyi, itt meg is állt a dolog. Nem vagyok kevésbé jó problémamegoldó, nem vagyok rosszabb logika terén, és nem vagyok döntéseiben megbízhatatlan élőlény, aki képtelen szükség esetén hideg fejjel dönteni (itt azért megjegyezném, hogy a legtöbb emberi lény nemtől függetlenül nagyon ritkán képes teljes mértékben érzelmek nélkül dönteni). Ha már felhoztuk az iskolát, ott sem maradtam el semmiben a fiúktól, sőt, még hosszú távú futásban is versenyre keltem velük (rövidtávon azért nem :P), matekban, fizikában is. Nem úgy keltem versenyre velük, ahogy a sztereotípia tartja, hogy amíg ők logikával, ésszel tanultak, addig én gyönyörűen jegyzeteltem mindent, szorgosan magoltam, aprólékosan átmentem az anyagon. Ugyanolyan lusta, lázongó sajtkukac voltam, mint a legtöbb fiú, alig tanultam valamit itthon, abból származott a tudásom, amit órán megértettem, és nem kellett magolást hozzátennem itthon, csak átnézni.

Magyarból is, ha feleltettek, és kikérdezték az épp aktuális költő életrajzát, amit sz*@rtam megtanulni egyik óráról a másikra, akkor kaptam a karót, de ha esszét kellett írni, akkor meg jött az 5-ös, amit összesen a 25 fős osztályból általában 2-3 ember kapott.

Azért offoltam most magamról ennyit, hogy lásd, a sulis példád lehet teljesen rossz is, én azt tanultam meg mind az általános, mind a középiskolában, hogy tökéletesen egyenrangú fél vagyok a férfiakkal szellemileg.

Ameddig el nem kezdtem feljárni erre hulladvány oldalra, nem is tudtam, hogy léteznek olyan emberek, akik lenézik a nőket és alapvető jogokat (pl. annak joga, hogy azt tanuljanak, amit akarnak, olyan életet éljenek, amilyet akarnak, beleszólhassanak a fontos családi/pénzügyekbe, ha akarnak és hozzá tudnak tenni valamit) tagadnának meg tőlük. Pedig még egyházi iskola is volt, ahová jártam, konzervatív szemléletük volt az életről, de még ott sem láttam soha semmmi ilyet. Ugyanúgy bátorítottak mindenkit, hogy tanuljon tovább, lehetőleg a felsőoktatásban, támogatták a terveinket. Engem konkrétan biztattak a műszaki és a tudományos pályára. (Végül olyan pályát választottam, ami egy elnőiesedett szakma, pedig eredetileg inkább férfiak remekeltek benne a múlt század elején. :D)

Szóval a kérdésem: Miben kellene, hogy megnyilvánuljon a mindennapokban, hogy a férfiak és a nők "nem egyenlőek"?

Engem külön érdekelne az is, hogy nekem mit kellene tennem, hogy helyesnek minősüljön a hozzáállásom, ne okoskodó feminácinak? Hagyjak fel a karrieremmel, amiről régóta álmodoztam + sokat küzdöttem, tanultam érte, hogy elérjem? Takarodjak szülni, akkor is, ha nem akarok most még? Ha szülök gyereket, akkor onnantól szűnjek meg létezni, mint individuum? El ne merészeljem várni, hogy a férjem ne csak kenyérkereső, néha asztalra csapó alak legyen, hanem édesapa, aki szintén virraszt adott esetben a gyerekünk mellett, tanul vele, ápolja a lelkét, tanácsokat ad neki...stb., tehát teljesen részt vesz a nevelésében? Végezzek el minden házimunkát, mert puncim van, és csak akkor merészeljem megkérni a párom, hogy segítsen benne, miután felszereltem 5 polcot és kikevertem egy kis betont? Hagyjak minden fontos döntést a páromra, akkor is, ha szerintem épp nem jó, amit gondol, de biztos neki van igaza, mert farok van a lába között, engem pedig vakítanak a kis gyengéd érzelmeim?

Ha bármelyik kérdésre is igaz a válasz, közlöm, hogy mind költői volt, eszemben sincs, és eszében sem lesz egyetlen értelmes nőnek sem, sőt, egyetlen értelmes férfi sem fogja ezeket így akarni. Véleményem szerint vagy nagyon frusztrált férfiaknak van problémájuk azzal, hogy a nők egyenjogú és egyenlő felek lettek, vagy pedig olyanoknak, akik valami nagyon primitív mintát láttak otthon/ilyen neveltetést kaptak.

Akkor azt áruld el nekem, hogy miért a nők lettek elnyomva régen, és miért nem a férfiak? Tehát hogy alapjáraton hogyan is alakulhatott ki az elnyomás? Mind fizikai erő?

Ha elolvasod az utolsó előtti írásomat láthatod, hogy véletlenül sem azt vallom, hogy korlátozni kéne a nőknek bármiféle meglátását is, vagy gondolatát, vagy hogy ők nem csinálhatják ezt vagy azt. Én csak azt írtam, hogy miben erősek, és hogy az lenne az előnyösebb NEKIK, ha jobban arra hajlóak lennének, és nem pedig tudományos meg miegymás(mert ezek mind anyaságot, meg a női szerepeket erősítik). De azt is leírtam, hogy aki ebben érzi magát otthon az tegye. Viszont volt egy javaslatom, hogy külön, mert hogy a két nem alapjaiban máshogy gondolkodik, más az agyműködésük. És hogy ezek külön legyenek de mégis együtt mozogjanak.

Még másik szövegemben le is írtam, hogy nem csak a nőknek a dolga a háznak a rendben tartása(ezt eléggé lesarkítottad), csak hogy amikor ők gyerekkel otthon vannak, sokkal több lehetőségük, idejük van erre. Azt is leírtam, hogy a döntés sem jó ha csak a férfi hozza meg, de hogy a súlyát azt ő cipeli javarészt általánosan mert ő a családfő, őt kell hogy ostorozza minden kudarc, hogy védje a családját, és hogy később a család együtt állhasson fel belőle(mint régen a frontok, az országot a családokból a férfiaknak kellett megvédeni, ha a családban kudarc volt, és mondjuk leszakadt valakinek a lába, akkor szépen a háttérországban a nő ápolta a testét és a lelkét a férfinak, de a férfinak kellett magára vállalni a kudarc lehetőségét, és bekövetkeztével talpra állnia a családdal közösen.).

Azt is leírtam, hogy nem minden egyes férfi van megáldva mentálisan olyan adottságokkal mint amivel pl sok nő meg is van áldva és hogy az adott körülmények között ő még jobban is teljesíthet sokkal mint mindenki más. Csak hogy egyes szintek csúcsain általánosságban szinte mind férfiak vannak többségben.

Én sosem a nőket néztem le az itteni irományaimmal, maximum azért fogalmaztam kicsit elfogultan néha, mert néhány itteni nőt nem tiszteltem nyomós okokból adódóan.

Azt azért beláthatod, hogy te sokkal másképp álltál ehhez a témához mint itt a legtöbb csajszi.:D Tehát amit feminácinak lehet titulálni, és amit te írsz az nagyon eltérő.

Külön kiemeltem, hogyha valaki nem szeretne családot nőként csak később, és ha helyette a karriert választja, csinálja.

Az szerintem, hogy ugyanazt csinálhatják a nők, csak külön, az egyáltalán nem sérti a nemek közötti egyenlőség elvét.

De ha még nem is lenne logikus az amit írok, vagy közölni próbálok, nem az a minimum, hogy ilyen módon kéne ellenérvelni mint ahogy te tetted, és nem csak gerinctelen módon személyeskedni, és belekötni minden egyes porszálban ami rajtam van, illetve teljesen átkreálni a mondandóját annak amit írok?

Mert az ilyenekkel lehet meggyőzni a másik felet, ész érvekkel, fröcsögéssel csak önmaguk mivoltát minősítik, és nem is mások előtt, mert névtelenül tökmindegy, de önmaguk előtt.

Háborús példát visszahozva, ott a férfiak megtanulták milyen igazán kemény problémákat megoldani, a nők kevésbé lettek volna rá képesek véleményem szerint, mivel jobban korlátozták volna őket az érzelmeik. De ugyanígy a vadonban régen a vadászat, higgadtan és tiszta fejjel kellett elejteni a vadat, hogy ne te legyél elejtve. Ez bele van kódolva a férfiakba.

Azzal kezdeném, hogy a hozzászólásomat elsősorban nem neked címeztem, hanem az (asszem) 56%-os kollégának, akinek még idéztem is az enyhén trágár sorait.

De reagálok neked.

"Tehát hogy alapjáraton hogyan is alakulhatott ki az elnyomás? Mind fizikai erő? "

Igen, szerintem a fizikai erőben megmutatkozó különbségekből indult ki. De akármi is volt az oka, szerintem nem igazán kellene érvnek venni, hogy talán mégis gyengébbek a nők és felsőbbrendűek a férfiak (nem mondom, hogy te ezt állítottad, tudom, hogy nem írtál ilyet konkrétan). Ha végignézzük a történelmet, tele van a padlás értelmetlen, logikátlan és/vagy szemét dolgokkal. Szóval én ilyeneket semmilyen témában nem tudok elfogadni valid érvként, hogy valamiért csak így alakult...

"őt kell hogy ostorozza minden kudarc, hogy védje a családját, és hogy később a család együtt állhasson fel belől"

Ezzel sem értek egyet, nekem elképzelhetetlen, hogy az én családomban így legyen majd. Itthon sem ezt láttam, és engem arra tanítottak, hogy tudjak felelősséget vállalni, és hatékony mechanizmusokkal küzdjek meg az esetleges kudarcokkal. Szerintem pont az az egyik lényege a JÓ párkapcsolatnak, házasságnak, családnak, hogy nem csattannak a kudarcok és a problémák az egyik félen, hanem összedugjuk fejünket, megvitatjuk a helyzetet, számba vesszük a lehetséges megoldásokat, közösen döntünk, és közös erővel szállunk szembe mindennel, ami jön. Engem nagyon csüggesztene, ha rám az a szerep hárulna, hogy amikor a férfin csattant valami, akkor én "csak" ápolgatom, segítem, mivel úgy érzem, legtöbbször érdemben is hozzá tudok tenni a probléma megoldásához.

Viszont adódhatnak olyan problémák, ahol nem lehet befolyásolni a dolgok alakulását, tehát nem lehet őket megoldani, nem lehet ilyen módon kezelni a belőlük adódó stresszt. Na, ilyenkor kell az, hogy ne a megoldhatatlan, befolyásolhatatlan problémára fókuszáljon az ember, hanem arra, hogy a hozzáállásán, érzelmein próbáljon változtatni, és kikecmeregni a gödörből. Ebben talán a nők jobbak, tehát ilyenkor elkell a női segítség legtöbbször, de úgy gondolom, hogy ennek a különbségnek inkább társadalmi okai vannak.

"Háborús példát visszahozva, ott a férfiak megtanulták milyen igazán kemény problémákat megoldani, a nők kevésbé lettek volna rá képesek véleményem szerint, mivel jobban korlátozták volna őket az érzelmeik."

Szerintem ez nem igaz, nem láttam semmilyen bizonyító erejű tudományos eredményt erről, sőt, az ezzel foglalkozó szakemberek között is szép számmal vannak olyanok, akik támadják ezt az álláspontot. És amúgy is nehezen bizonyítható. Tehát most egy kicsit a saját tapasztalataimra hagyatkoznék: én azt feltételezem, hogy ez a dolog kizárólag személyiség és neveltetés, környezeti hatások alapján dől el, nem pedig nem alapján. Csak ezt nehéz lenne bizonyítani. Szinte lehetetlen kiszűrni ezeket a tényezőket, valamint torzítja a dolgokat az is, hogy tele van még mindig a társadalom dogmákkal, szterotípiákkal a nemi különbségeket illetően is, ezek pedig megjelennek a neveltetésben és a mindennapi életben, és alakítják az egyének viselkedését, énképét, különféle elvárásokhoz való alkalmazkodását, és még egy rakás dolgot, ez pedig végső soron nemi különbségeket eredményez. Pedig a közvetlen ok nem az emberek neme. Tudom, hogy ez most kicsit gender-elméletesen hangzik, de azért leszögezném, hogy én nem mennék olyan messzire, azért azt nem állítom, hogy csakis társadalmi okai vannak MINDEN EGYES nemi különbségnek. Viszont ez ez az "érzelmesség kit miben hogyan korlátoz" dolog szerintem pont ilyen. Meg én azt is gondolom, hogy az is egy indokolatlan feltételezés, hogy teljesen külön van férfi és női gondolkodás, és tök máshogy működik az agy a két nemnél. Éppen ezért nem tetszik az az elképzelés sem, hogy legyen sok olyan terület, ahol külön bizonyítsanak a nők és a férfiak. Felhoztad konkrétan a tudományt is, na ott aztán a legkevésbé indokolt ez. A tudomány, az tudomány (micsoda megállapítás :D), ott nincs vaker, ott tények vannak. Hipotézis, majd ezek igazolása vagy elvetése tudományos módszerrel. Ezt nem fogja befolyásolni az illető neme, ha megtanulta, amit meg kellett tanulni, akkor ugyanúgy képes rá, ha pedig nem tudományos módszerrel dolgozik, akkor tudományos körökből jó esetben ki fogják vetni. Szóval teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő, miért kellene külön választani őket egy olyan dologban, ahol végső soron ugyanúgy kell eljárniuk? Lehet esetleg még azzal jönni, hogy általában más terület érdekli a nőket és más a férfiakat, de ez is egy nagy általánosság, senkinek nem rossz az, ha mindenki olyan területen kutat, fejleszt, ami érdekli és amihez ért.

Ugyanez igaz a vezetői pozíciókra is. Legyen vezető az, akiben megvannak az ehhez szükséges személyiségvonások. Bennem nincsenek (nincs szervezőkészségem, lusta vagyok), a barátomban sincsenek (ugyanolyan oknál fogva, amiért bennem sem), de például édesanyámban viszont megvannak. Legyen az vezető pozícióban, aki bizonyította, hogy alkalmas rá, ha pedig nem csinálja jól, akkor lehessen kritizálni. Engem nem zavar, hogy a vezetők nagy része férfi, felőlem lehet számszerűen több férfi rátermettebb, nem fogom elvitatni tőlük, és nem tetszik, ha direkt olyan az arculata egy nagyobb cégnek, hogy jajjjj, ők mutatják, hogy nőknek kedveznek inkább, viszont az nem tetszik, ha valaki előítéletesen áll egy női vezetőhöz, és megkérőjelezi az alkalmasságát csakis azért, mert nő.

" De ugyanígy a vadonban régen a vadászat, higgadtan és tiszta fejjel kellett elejteni a vadat, hogy ne te legyél elejtve. Ez bele van kódolva a férfiakba."

Hááát, tudnék mesélni a gyerekkori barátnőmről, aki mára puskával mászkál és vaddisznót zsigerel, aztán mellé állíthatnám az egyik volt barátomat, aki annyira el van varázsolva, hogy vagy egy tucatszor ütötte el (borította fel) autó, és egy vaddisznót mire egyáltalán észrevenne, már miszlikre szedné. :D Lehet, hogy nagy általánosságban van igazság azokban, amiket írsz a különféle területeken való rátermettség beli különbségekben, de szvsz nem az lenne a megoldás, hogy bizonyos területekre nem engedünk be nőket vagy épp férfiakat, hanem, hogy mindenhová az kerüljön, aki bizonyította a hozzáértését. Tehát semmiféle női kvóta, vagy feminista policy, és semmiféle hímsoviniszta szelekció, csakis nemtől független értékelés.

*46%

Elnézést, túlbecsültem szegénykét. :)

Nagyon sok mindenben egyetértek.

De így akkor a feminista elvek hordozóinak, nem csak a női oldalról kellene az egyenlőséget kikövetelni hanem a férfi oldalról is(mert milyen egyenlőség is lenne az?). Mert régi "romlott" időkből nem csak hátránya volt csomó nőnek, hanem rengeteg előnye, amit ma a sztereotípiák erősítenek. Például, hogy szinte az összes ilyen veszélyes, egészségkárosító munka az férfias munka(mikor nem inkább fizikai erő ami kell hozzájuk, hanem csak fizikai jelenlét a többségéhez). A nők pedig az egyenlőség következtében szabadon válogathattak az ezeknél jobb munkák(ez teljesen szubjektív mondjuk, és igen azért teljesíteniük is kell, de..>>) között, és egyre több férfi szorul ilyen munkákra, csak mert ki vannak szorítva. Nem azt mondom, hogy nem azért mert alulmaradtak egyfajta versenyben és/vagy neveltetés is közrejátszott, és ezért nem tanultak tovább, nem tapasztaltak meg több mindent, de azért mégis csak vicces hogy nem igen fogok nőkkel találkozni ilyen durva környezetben.(pedig nagyon is képesek lennének elvégezni ilyen munkákat) Mint régen amit fent döntött el pár emberke egy háborút abba a férfiaknak kellett beleállniuk, a nők meg otthon dolgozgattak. Ez ugyanúgy maradt.

Azok a nők meg akik nem tanultak mint ugyanezek a férfiak? Azért szerintem több lehetőségük van. PL tudom hogy nagyon szélsőséges példa, és hogy ezzel nem is élnek makulátlan életet, de egy ilyen nő simán eladhatja a testét. De ha nem is ez, akkor is sokkal többre tartják őket, mint egy ugyanilyen tanulatlan férfit, pont ezért sokkal több kaput nyitnak meg számukra. Másrészről az egy teljesen elfogadott elv, hogy a férfi eltartja a nőt(még ha tudom is, hogy téged felelősségtudatosságra neveltek, és te ezzel nem tudnál azonosulni), de az már nemigen ha egy nő tart el egy férfit. Ha egy nő fizet és nem a férfi egy randin. Tehát én azt tapasztalatom, hogy a kényeztetés az kell, meg az ilyenek kellenek(és én abszolúte nem is vagyok ez ellen), de ami szaros azért sok esetben megy a hiszti. Például ha egy férfi csak ilyen forgácsoló műhelyben kap állást a nő kaphat mosodában, egy olcsóbb óvodába nyilvános wcknél stb. Azért nem szívesen szívnám a forgácsport napi szinten(de ez csak egy példa sok ilyen férfias munka van). Persze itt az is közrejátszik, hogy sok férfi azért csinálja mert szereti, de szerintem közel se mind, én egy hirtelen döntés következtében majdnem forgácsoló lettem, ennek már jó pár éve.

Azért lenne erről is mit tárgyalni szerintem.

De az biztos, hogy teljesen más környezetbe lettünk nevelve. Mert nekem egyik szülőm se vállalta különösebben a felelősséget semmiért(kivéve talán néha a munkában), így ezt tanulgatnom kell folyamatosan. Nem hibáztatom őket, mert ők is ugyanilyen környezetből kerültek ki, az hogy nem tettek ellene semmit, az meg annak tudható be, hogy ők másért tettek, más volt a prioritásuk.(de ettől függetlenül tudom hogy ők voltak a felelősek, nem magamat emésztem)

Biztos rengeteget tettél te is azért hogy ott legyél ahol vagy, olyan legyél amilyen vagy, de ha egy szülő azt tanítja meg, hogy hogyan is érvényesülj az életben, nem pedig csak azért küzd, hogy egy útravalót tudjon adni neked, amiért persze hálálkodnod kell életed végéig, akkor sokkal könnyebben bele tudod vágni magad a dolgokba. És ha egy ilyen magamfajta fickónak épp csak a forgácsolás jutna(persze kemény munkával lehet más is) akkor azért meglátszódnak a különbségek.

Nővérem talált magának egy jó hapsit, nagyon sok mindenben támogatja törődik vele, ápolja a lelkét is, és fizikai síkon is megállja a helyét, de rengeteget melózik a tesóm is hogy jól működjön a kapcsolat meg a vállalkozásuk, de azért úgy érzem hogy neki sokkal egyszerűbb volt, hogy rátalált egy srác.(közösen alapították a vállalkozást, tehát egyikőjük se odacsapódott a másikhoz)

"PL tudom hogy nagyon szélsőséges példa, és hogy ezzel nem is élnek makulátlan életet, de egy ilyen nő simán eladhatja a testét"

Ez a férfiak előtt is ott van, mint lehetőség. Sőőőt, passzív férfiként még többet is kap érte. Pont annyira élvezetes a prostiknak a szex egy kuncsafttal, mint egy férfinak, ebben nincs különbség. A pornószínészek is többet keresnek, mint a pornószínésznők. Ebben sincs egyenlőség 😁

#132, igen, én vagy az a "szegényke"

Hidd el, akármilyen munkahelyre fogsz menni, gondolom itt Magyarországon, nem csak a fantasztikus eszedet fogják majd minősíteni, meg a litániáidat, amiket írsz(nem, nem fogsz ettől okosabbnak tűnni...), hanem kissé összetettebb feladatokat raknak majd eléd, amiben igen, lesznek komolyabb fizikai dolgok is...

Ráadásul még szépen elvonulsz szülni is, többet fogsz betegeskedni, meg a gyereked is, de hadd ne kelljen felsorolnom a létező összes olyan dolgot, ami miatt egy nő jelentős hátrányban van bármelyik férfival szemben.

Lehet menni feljelenteni a munkáltatót bármilyen esélyegyenlőség szervezetnél, sokan nem fogsz vele elérni.

Ki a frászkarikának éri meg egy nőt alkalmazni egy férfival szemben?

Legfeljebb valami elvakult feminista munkaadó, igen, van pár ilyen. Elég viccesek.

Nincs problémám nekem a nőkkel, azokkal a nőkkel, akiknek reális az énképük, az egójuk, önértékelésük, stb.

Nem az ilyen önmaguktól elszállt kijájlányok, akiknek apuci anyuci agyonsimogatta a fejecskéjüket, volt egy idióta öccsük, elvégeztek apai nyomásra egy főiskolát, és most azt hiszik, ők a szupernőcik.

Szar az, amikor rombolják az embernek az önbizalmát, igaz?

Inkább itt, és most, mint fokozatosan az életben, amit apuka, anyuka felépített a defektes nevelési módszerükkel...