Miért nem kellenek az ilyen srácok a nőknek?

Kérdező! Dehogy van oda a fiatalságod, még épp csak elkezdődött! Majd 30 évesen sírj ezen, bár még harminc évesen is lazán a 20-25 éves lányokat szédítheted.

Én mit mondjak a 37 évemmel hasonló helyzetben? Nekem tényleg odavan már a fiatalságom, már kezdek csúnyulni, a bankszámlám csak hízik (mert a kutyának se kellek, így megmarad nekem), az eladósorban lévő nőknek (20-25 évesek) már túl öreg vagyok, az öreg nők (30+) meg már csak a selejt. Ez utóbbi tényt számos eset bebizonyította már, ami miatt már kerülöm is őket. Nem kell több vén lelki sérült.

10:38, ebben a cikkben is bőven akadt önellentmondás. Például ez itt:

"4. Azt mondod, amit hallani akarok

NE. NE. NE. Nem kell olyanokat mondanod, amiket hallani szeretnék. Nagyon unalmas. Perceken belül ásítozni fogok. Ha bármit mondok, bólintasz rá? Még rosszabb. Mondd azt, amit gondolsz, és ne állíts valamit, amit egy percig sem gondoltál komolyan. Vitatkozz velem, legyen véleményed, tudd, hogy mit akarsz. Ha rejtegetned kell a személyiségedet, akkor ott komoly bajok vannak."

Semmi gond nincs, nye problemá, mindig kimondom az őszintét. Ezért vagyok még mindig szingli :DDDD

Az őszinteség és a bunkóság között is van különbség, ezt ne felejstd el!

Ha egy fiú nem tetszett nekem, sose bántottam meg, egyszerűen csak elmondtam egyenesen, hogy nekem nem az esetem, de nem azt mondtam rá, hogy bűnronda. Nem akartam sose, hogy rosszul érezze magát, így mellette a jó tulajdonságát rögtön felhoztam. Mivel szellemileg egy szinten voltunk, így nem okoztam neki csalódást. Elfogadta és tiszteletben tartotta. Gyerekkori barátom ez a srác, nagyon jókat beszélgetünk, ha összefutunk, nincs most barátnője (korábban már volt), de nem siránkozik, nincs letörve.

Próbál pozitívan gondolkozni, amitől szinte sugárzik. Csajozgat, de egyelőre nem akar kapcsolatot.

Amúgy az a vicces, hogy itt gyakorin már rengeteg privát üzenetet kaptam más pasiktól. Kicsit elbeszélgettünk, de nem volt komolyabb egyikből sem, mivel barátom van, mégis a többségével megtaláltam az összhangot és jókat tudtunk beszélni egy témáról (általában segítettem nekik, vagy éppen nekem segítettek ők). Akkor ők mind egyedi esetek voltak, kivételek? Ti pedig egytől-egyig azok a fiúk, akik mindig csak a pofonokat kapták? Nekem ez olyan furcsa. Biztos bevonzom a jót, vagy nem tudom.

Ti az egészhez rosszul álltok hozzá és itt kezdődik a probléma. Folyamatosan beleköt valaki a mondandómba, hiába próbálok segíteni. Ha szépen fogalmazok az a baj, ha már kicsit nyersen, akkor meg én is egy büdös k*csög vagyok.

Kaptam egy privátot erről a kérdésről tegnap. A srác full felszínesnek mondja a lányokat. Kezdeném azzal, hogy szinte se egy rendes köszönés, se egy mosolygós jel, hogy legalább látatlanba valami kedvességet lássak belészorulni nem volt. Elmondtam neki, hogy barátom van, nem akarok találkozni. Mi jött ki ebből? Hogy én vagyok a sz*r, mert hogy kifogásokat keresek, stb. LOL :D

Már eleve olyan visszataszító volt a stílusa, hogy ha barátom nem lenne SE találkoznék vele. De elfogadom, hogy ezért is én vagyok a hibás, na mindegy. :/

78:

Óóó igen, ez a legszebb, hogy mikor egy csajnak van pasija, akkor hirtelen minden más csávóval el tud tök jól dumcsizni. Persze csak semleges témákról, amikről egy barátnővel beszélne. Ebből lesznek a csodás barátzónás csávók, akiknek el lehet sírni, ha a kanod épp bánt téged. A közös bennük, hogy nincs esélyük nálad, már csak azért is, mert van pasid. De valószínűleg amúgyse lenne.