Akik szerint ciki a mamahotel, azok mit gondolnak hány éves kortól ciki?

25 felett

Nekem azért ciki, mert egyedül élek és nem akarom hogy rám telepedjen a mamahoteles. Azt tapasztalom, hogy már chatelés során ha kiderül hogy egyedül élek, célozgatnak rá hogy ide költöznének hozzám, tervezgetik miket csinálgatnának nálam a ház körül, stb.

Nekem ez qvára nem hiányzik, az anyja helyett nálam koloncoskodna.

Ha össze is jönnénk, csak nálunk talizzunk mert nálam nincsennek szülők, nem kell kihez alkalmazkodni. Náluk anyakirálynőcske seggét is ki kellene nyalni. Őlordsága Porhanyós királynő..

Nem szeretek vendéget fogadni, főleg nem úgy hogy én 1x megyek hozzá egy évben, ő meg hozzám szinte minden nap.

Legyen saját helye.

42.

Így a legjobb, mert akkor azt lehet vele fikázni, akinek nem szimpatikus a pofája, akié meg az, annál "rendben van".

Kicsit olyan, mint gyakorin az incelezés. (De még rengeteg más szó van ilyen) Ha épp úgy akarjuk akkor éppen eredeti definíció, ha amúgy akarjuk akkor pedig az azóta hozzá csatolt jelentéssel bír.

37

Nem kontrollálás az,ha megkérdezik a szüleid,hova mész és mikor jössz. Én nem akartam,hogy az jöjjön át,hogy ez feltétlenül negatív. Nyilván jól esik az embernek,ha tudja,hogy szeretik és van kihez szólnia,ha nap végén hazaér. Én ezeket mind aláírom.

Én pont nem voltam kontrollálva semmilyen szinten, ettől függetlenül vágytam a saját zugomra. Ezt az igényemet nem elégítette ki az egykori gyerekszobám.

És ismétlem,ezt valaki vagy megérti és átérzi,vagy nem. Nem kell velem egyetérteni.

Párommal régóta együtt vagyunk, ő volt az,aki tovább otthon élt,majd költözött hozzám. Szóval alapvetően nem vagyok az,aki a mamahoteles jelzővel dobálózik. Viszont úgy gondolom, hogy egy bizonyos kor felett ha valaki nem vágyik leválni a szüleiről és önálló életet kezdeni,azzal nincs baj,viszont akkor eltérő igényeink és nézeteink vannak,nem illunk össze,ennyi. Nehéz egyedül megélni,nem tagadom. Drága az albérlet és/vagy a hitel is,de ez nem mentség arra,hogy felnőtt,dolgozó ember létemre addig a szüleim nyakán maradjak,míg nem lesz egy párom,akivel össze tudok cuccolni. És ha a kapcsolatnak vége, hová megyek? Vissza a szüleimhez? Biztosan sokan csinálják ezt,de nekem NEM menne. Mondjuk sajnos az én szüleim már nem is élnek,így lehetőségem sem lenne rá.

Covid alatt én is nehéz helyzetbe kerültem,felmerült,hogy hazamenjek. De nem mentem,mert nem akartam újra másokhoz igazodni és másokkal élni, hiába a családom. Aki egy percig nem élt még egyedül és valóban önállóan,az sosem fogja ezt megérteni. Mert hogy otthon kiveszem a részem a hazimunkabol és a eladom a rezsi rám eső részét,az minden,csak nem önállóság.

25

"Nem tudsz úgy elmenni otthonról,hogy ne kérdezzék meg,mikor jössz haza,hova mész,mit csinálsz,stb. Ez valahol aranyos persze,de valahol zavaró is tud lenni egy felnőtt ember számára. És ez csak egy a sok közül."

Ezt te írtad és nem én! Sőt direkt megkérdeztem, hogy a te szüleidre érvényes ez vagy az összes létező szülőre és nem válaszoltál a kérdésemre.

Másrészt én is csak azt írtam hogyha valaki NEM AKAR EGYEDÜL POSSADNI a négy fal között akkor nem kéne definiálni rögtön azokkal a szavakkal, hogy lusta, nem önálló, mamahoteles. Nyilván nem kötelező ismerkedni senkinek olyan egyénnel akivel nem akar, de elítélni látatlanban csúnya.

Nem tudom mikortól ciki, én 25 évesen már vettem egy házat 2 kölcsönnel, szülői segítség nélkül nő létemre.

Nekem az albérlet lett volna teljesen logikátlan.

Én 26 éves koromig otthon éltem, de semmiben sem szorultam / szorulok a szüleimre, mióta dolgozok. Kipróbáltam az életet albérletben 1 évig, azzal sem volt semmi gond, azt leszámítva, hogy nagyon keveset, de inkább semmit sem tudtam félretenni mellette átlagnál jobb fizetés mellett, ami sokat elárul az itthoni ingatlanpiacról és gazdasági helyzetről.

Most újra otthon élek és tudok félretenni esküvőre, jogsira, ház építésre / hitel önerőre.

Csak azért külön költözni albérletbe, ebben a gazdasági helyzetben, hogy elmondhassa az ember, hogy ő egyedül él, az teljesen logikátlan. Kivéve, ha annyira szar a kapcsolata valakinek a családjával, hogy elviselhetetlen a helyzet otthon vagy csak valahol az ország másik végén talál munkát az ember / fővárosba van berendezkedve az élete, de a családja meg vidéken él.