Akik szerint ciki a mamahotel, azok mit gondolnak hány éves kortól ciki?

Nekem nem lenne ciki, de úgy általánosságban 25 év felett mondjuk úgy, hogy nem feltétlenül előnyös.

Én 25 voltam pont, amikor egyrészt lett komolyabb, stabilabb munkahelyem, és pont akkor ismerkedtem meg egy lánnyal, akivel aztán össze is költöztünk. Ő is otthon lakott még (nem volt még 20 éves sem), én is szüleimmel éltem még, aztán úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk és elindultunk albérletben együtt. Aztán lett saját lakás is.

De egyikünknek sem volt ilyenformán gond, hogy még szülőkkel éltünk, egyáltalán nem volt probléma vagy ciki. Fiatalok voltunk, mondjuk úgy, hogy mindketten pályakezdő "melósok", szóval teljesen természetes volt, hogy még nem tudtunk saját lakásra összedobni és albérletet sem akartunk egyedül fizetni (nem is tudtunk volna egy fizetésből). Nem is azért költöztünk aztán össze, mert ciki volt, hogy mindketten a szülőknél laktunk még, hanem egész egyszerűen össze akartunk költözni, praktikus okokból: nekem picike szobám volt a szüleimnél, a barátnőm meg a várostól messzebb, vidéken élt a szüleivel, de a munka a városba szólította, így amúgy is időszerű volt.

De ha most mondjuk társkeresésben lennék, nekem nem volna gond, ha a lány a szüleivel él, akár 30 felett vagy ha valami miatt az élet úgy hozta (válás vagy hasonló okokból), hogy 40 felett is valami miatt a szüleivel él, az sem lenne számomra ciki.

Valószínűleg fordítvaa, a nők részéről már inkább "ciki" vagy probléma, ha a pasas 30-40 felett a szüleivel él.

22.

És ha a ház bazi nagy? Saját fürdőszobád, hűtőszekrényed és kijáratod van, mindezt úgy, hogy a ház egyik oldaláról az ordítás se hallatszik el a másik végéig? Szerintem jobb így élni, mint egy retek panelházban, ahol a szomszéd fingása is áthallatszik, Jenő néni károg a lakógyűlésen, a roma lakótársak pedig viszik a biciklidet.

25

Ne légy már nevetséges. A saját szüleid ezekkel a buta sztereotípiákkal hordod le. Téged anyukád állandóan kérdezett hová mész, mikor jössz haza, megmondta mikor érj haza? Nem mindegyik szülő olyan, hogy ki akarja sajátítani a gyermekét, vagy félti mintha 5 éves lenne.

Attól lehet önálló életed, hogy otthon élsz. Normális embereknél nemcsak a szülő, de a gyereke se megy a másik szobájába kopogás nélkül és nem is járkál be ha nincs otthon a másik. Amúgy kulcs létezik ám.

Az nem önállóság, hogy elköltöztél otthonról ha amúgy bundáskenyeret se tudsz csinálni, vagy akármilyen problémád van egyedül képtelen vagy megoldani. Nem arra gondolok, hogy tanácsot nem kérhetsz, de ha te anyudétól várod el, hogy segítsenek anyagilag bár külön élsz az sem önállóságot jelent.

Tegyük hozzá ha anyukádék által sikerült külön helyre költözni az sem azt mutatja, hogy annyira, de annyira önálló vagy.

Dehogynem létezett!

Anyám anno teljesen ki is készült attól, hogy apáékhoz kell költöznie és ott voltak mamáék aztán 1 èv után inkàbb el is költöztek onnan. Az anyós-meny között nagyon sok feszültség van meg megy egyfajta rivalizálás már ezért is szeretnék a nők, hogy más nő ne legyen a háztartásban, aki nem a gyereke. Após viccek is ha belegondolsz nemigen vannak.

27.

Nem is éri meg önállónak lenni. Én éltem így 5 évig, és semmilyen plusszal nem járt, sőt a totális magány átlag 4 év után nyomasztóvá válik. Főleg, ha tudod, hogy még 40 ilyen év visszavan.

28.

Azért az apósok is tudnak szörnyűek lenni, ha lányuk van és te vagy a barátja.

"Mert az ő lánya jobbat érdemel" (automatikusan)

"Mert bezzeg ő még volt katona" (te meg nem, nyápic)

"Mert bezzeg ő 25 évesen 5 fillérért bontotta az azbesztet és 10 kilométert gyalogolt a munkahelyre most meg fővezérparancsnokelvtárs valahol"