Akik szerint ciki a mamahotel, azok mit gondolnak hány éves kortól ciki?

Számomra azért kicsit bővebb infó kell, hogy mit értünk mamahotel alatt. Számomra, ha valaki szimplán otthon lakik, az nem mamahotel. Nyilván előny, ha valakinek van igénye és lehetősége az önálló élettérre, és ezzel él is. De lássuk be, bárki kerülhet olyan kellemetlen helyzetbe, hogy kénytelen konpromisszumot kötni, és szülőkkel élni felnőttként ideiglenesen.

A mamahotel számomra az, amikor nem szimplán a szülőkkel lakik, de gyerekként is viselkedik, nem pedig önálló felnőttként. Más, amikor egyenrangú felnőtt emberek együttélnek, és más, amikor anyuci-apuci gondoskodik a gyerekéről.

Szóval a hozzáállás, körülmény is számít, de én alapvetően azt gondolom, hogy 30 év felett valami gond van, ha az illető nem törekszik önálló életre. És még egyszer: természetesen lehetnek körülmények, ami miatt az ember visszakényszerül, de ez jó esetben egy rövid idejű ideiglenes állapot, nem pedig hosszú éveken át tartó.

30 éves leszek de otthon élek, pedig nekem van saját lakásom is.

Miért? Mert nem akarok egyedül lenni, nem látom értelmét egy 40nm-es lyukba költözni, ha ott van a 200+nm-es családi ház, ráadásul kölcsönösen tudunk szüleimmel egyásnak segíteni. Nyilván ők is nekem és én is nekem. Elég csak olya napróságokra gondolni, hogy nem a 65 éves apámnak kell mondjuk egyedül cipekednie, hanem segítek neki bármikor.

Ha lenne párom költöznék azonnal, de nincs és nem is lesz, szóval teljesen mindegy.

Egyedül meg nem akarok lakni, addig amíg nem muszáj. Ha szüleim azt mondják menjek, elmegyek és kész, de addig miért jó az, ha tök egyedül vagyok éjjel-nappal, senki nincs aki megkérdezze milyen napom volt ha hazaérek. Üres lakásból indulva, üres lakásba hazaérni nagy élmény...