Mi a rossz szerinted az internetes társkeresőkben? Mit utálsz bennük, milyen negatív tapasztalataid vannak?

A társkeresőket sokan úgy kezelik mint az álláskeresést, vagy bevásárlást.

Egy förtelmes húspiac. Erre még rájön, hogy a társkereső programok mögötti cégek nem is akarják, hogy működjön. Tudják hogyan kell a kétségbeesett férfiakat lehúzni.

Én magam nem próbáltam egyiket sem. Tudom, hogy a nem létező önbecsülésemet is kinyírná.

Az internetes társkeresővel (amúgy van másmilyen? Minek elé az internetes jelző?) semmi bajom nincs.

Az emberekkel van bajom.

32.

Az utóbbi években ilyen jó hozzászólást még nem olvastam.

Nagyon jól mrgfogalmaztad.

Minden benne van. Valóban. A társkereső oldalak pont olyanok, mint egy álláskeresés.

"Az oldal üzemeltetői mindent megtesznek, hogy ne működjön."

Én benne vagyok, ez tényleg így van. Ha bevagy fizetve, hiába írsz rá valakire, ha ő nincs befizetve, nem tud vissza írni.

Jó eset, ha egyálltalán eltudja olvasni.

A férfiakat fenyegeti a legnagyobb veszély. Ez így van. A társkeresés elsősorban a férfiak problémája.

Ezt is tökéletesen tudják az oldal üzemeltetői.

Egy nő, ha csak kicsit is jól néz ki, akkor az talál bárhol.

Utcán, üzletben, munkahelyen bárhol.

És az is igaz, hogy a társkereső oldal inkább rontja az önbizalmat, mint növelné.

Sajnos ez van, és ez nemis fog változni.

Vagy talál az ember a való életben, vagy nem.

Nincs màs, tisztességes út.

Amikor még nem volt net, akkor is megtalálták egymást az emberek.

Pontosan így van.

Én kipróbáltam. Befizettem. Semmivel sem lett jobb.

Van egy oldal- magyar- ahol csinos, szép arcú kedves nőknek 30-35 olvasatlan levele van.

Miért? Nincs kedve elolvasni? Fenéket.

Nemis látja őket. Ezért nyilván, el sem tudja olvasni.

Egyszer össze akadtam egy ismerőssel. Kérdeztem tőle, te tudod, hogy 25 olvasatlan leveled van ??

Azt mondta, hogy ő nem látja, hogy akár eggyet is kapott volna.

Ez tuti, mert ez megtörtént.

Minden arra megy ki, hogy befizess, és ugyanúgy nem tudod felvenni a kapcsolatot szinte senkivel.

Az emberek elkeseredéséből gazdagodnak meg.

34#

Tény, hogy voltak rossz tapasztalataim, sokat kell szelektálni, és ha randiig eljutsz, akkor sem biztos, hogy még nem derülnek ki olyan dolgok amik miatt nem vállalnál az illetővel kapcsolatot. De ez a való életben is így van.

Kivéve azt amikor valaki nem valós képeket tölt fel, ezért más lesz a külső, mint amit vársz, pl öregebb, kopaszabb, kövérebb stb, avagy konkrétan hazudik róla, pl alacsonyabb mint amit az adatlapján megadott.

Ezeket nyilván személyes ismerkedésnél ki lehet kerülni.

De összességében nekem még így is bejött. Fél év után ilyen netes társkeresőn ismertem meg a már férjemet:)

Akkor te szerencsével jártál 37- eske.

Nekem, pont most, a napokban lett volna valakivel egy találkozóm.

A hölgynek egy képe volt, az is csak egy arckép.

Mondtam neki, hogy találka előtt azért jó lenne még cserélni pár egész alakos friss képet is, mondjuk emailban.

Ezután nagy szünet, sokáig nem válaszolt, majd pár óra elteltével azt írta, hogy meggondolta magàt. Nem akar találkozni.

Miért? Na vajon miért?

Mert kértem tőle pár db egész akakos képet.

Tudta, hogy itt baj lessz.

Ezért inkább vissza lépett. És sajnos sokszor a képek sem adják vissza a valóságot. Egy jól beàllított kép csodákra képes, meg minusz kilókra. 😁😄

Én 12 évvel ezelőtt ismertem meg a férjemet társkeresőn. Akkor semmi negatív tapasztalatom nem volt, bár az oldalak többségét ingyen is lehetett rendesen használni, amiből semmiféle hátrány nem származott. Viszont én is azt gondolom, hogy nőként internetes társkeresőkön könnyebb ismerkedni. Mindkét nem részéről kell hozzá kitartás, türelem, rugalmasság, nyitottság, és egy nagy adag humorérzék. A rugalmasság és a humorérzék azért, hogy ne vegye fel az ember a kudarcokat, vagy, ami becsapásnak számít. Nálam is volt olyan, hogy az illető csak arcképet töltött fel, élőben meg megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy minimum 120 kg-os elhízott ember áll ott. Akivel eleve nem is találkoztam volna, ha tudom az igazat. De akkor, 24 évesen erre csak megráztam magam, és mentem tovább.

Nekem az akkor nagyon sokat segített, hogy az első találkozást soha nem randiként kezeltem, hanem egyszerűen csak egy találkozóként, ahol eldönthetjük, vonz-e annyira a másik, hogy akarjunk még találkozni. Így szinte soha nem izgultam, és többen is visszajelezték, milyen jó volt lazán, kínos csendek nélkül, egyszerűen emberként beszélgetni.

Ja, és ami nekem még fontos tapasztalatom - mert írták fent, hogy sok embernek listája van arról, mit akar: nyitottnak kell lenni olyan értelemben is, hogy nem kell mindenkit élőből, azonnal elutasítani, aki ennek a listának kicsit is nem felel meg. Van, amikor jobban meg kell nézni azt a másik embert. Nem elsőre eget rengető vonzalmat várni, mert, lehet, hogy kialakulna az, csak többet kellene hozzá találkozni. Akinek csinos, fiatal nőként "nem megy" a netes társkeresés, az szerintem ezen a ponton rontja el sokszor.

A férjemről az 1. találkozón azt éreztem: "rendben van, de ettől biztos nem akarok semmit." Mégis adtam még esélyt, és a 3. találkozón fordult át bennem valami, a 4.-5. környékén pedig már határozottan tetszett. Eltelt azóta 12 év, gyerek is van már. Tehát ott, akkor nekem megérte esélyt adni. Ha villámcsapásszerű vonzalmat vártam volna mindig a jelöltek részéről már az első találkozón, valószínűleg most is egyedül lennék még.