Nők szemében magyarázkodással tényleg jobban lejáratom magam, mintha simán az igazságot mondanám?

"Ha az alapján döntöd el valakiről, hogy összejössz-e, vele, hogy mi a munkája, mennyit keres, milyen autója van, akkor ott nincs meg részedről az őszinte vonzalom felé már az elejétől. Amikor megvan, akkor ezek lényegében nem érdekelnek. Ha mostanában nem szoktál ilyet átélni, akkor emlékezz vissza esetleg tizenéves vagy kora huszonéves korodra, akkor lehet, hogy volt ilyenben részed."

Akkor csak csak ott tartunk, hogy szerinted semmi más nem számít. Aztán meg megy a hibáztatás, mikor a nő nem ismeri ki a pasit, akinek szül és meglepődik.

Szerintem egy idióta, aki csak a szexuális vágyra alapoz egy kapcsolatot. Éy valóban ez tini korban még működik, mikor valóban kizárólag ennyi kell. Felnőttként meg rájön a többség, hogy ennél jóval több tényező játszik, ha már magát tartja el, magáért felel. Vagy nem, aztán megy a sipítozás, mikor póruljár.

Sajnos végigolvastam ezt a katyvaszt. Kár volt. 64 vagy nem tudom, hogy előzőleg is ő volt-e, de olyan jó, érthető, logikus és intelligens válaszokat adott. Ki is fejtette. Te pedig szándékosan értetlenkedsz a semmin.

Direkt nem akarod elfogadni, hogy ő így látja (egyetértek vele).

Vannak olyanok, akik nem egybitesek és nem tud rájuk törni a mindent elsöprő szerelem vagy vonzalom, hogyha nem tudnak semmit a másikról.

Fogadd el, hogy nálunk ezek a kérdések a beszélgetés elején tisztázódnak, hogy ne pocsékoljuk egymás idejét. Bármily hihetetlen számodra, működik.

Az pedig tipikus bullshit, hogy jaaaajjj, hány szerelmet szalasztasz el, mert tudatosan keresgélsz!

Sehányat! Nincs ilyen. Nincsenek véletlenek, nincs mi lett volna, ha..

Ha valakinek nem adtunk esélyt, arra jó okunk volt és nem rágódunk azon, hogy milyen jó lehetett volna. Nem lett volna jó, mert így ítéltük meg.

Nem mindenki akar mindenáron bárkit maga mellé.

Csak ezek ugye olyan alapvető különbségek közöttünk, hogy soha nem fogod megérteni és még rá is játszol az értetlenségedre kötözködéssel, sztereotípiákkal, általánosítással, kisarkítással, ostoba érveléssel.

Mintha valami tv sorozatokból ismernél csak emberi kapcsolatokat, a valóságból pedig nincs tapasztalatod.

Mióta katyvasz, amikor ő maga elismerte, hogyha barátként tekint a férfira pl. és érzéket táplál iránta idővel és akkor nem biztos hogy ki tud hátrálni?

Erre voltam kíváncsi.

Fel van tüntetve érthetően hogyha nem alakul ki semmi az égvilágon, vagy csak tetszik, mert hát jól néz ki az még nem jelent semmit, ezt én is tudom, ez logikus.

Azzal is egyetértek, hogy oda kell figyelni, hogy milyen munkát végez, vagy mennyit keress, mert ha egyszer jóval többet keress, mint a férfi akkor minek adná alább? Vagy nem lenne rá elég ideje, tiszteletlen, eltér az értékrend, célok, ezzel is tisztában vagyok, ilyesmikre ügyelni kell!

A fölösleges sértegetésre, személyeskedésre nem reagálok. Anonim oldalon vagyunk, nem kell nekem bizonygatni semmit. De eléggé látszik, hogy nem bírtad,ki, hogy belém ne állj miközben nem hozzád intéztem a mondanivalóm, sőt kérdeztem őt, mert érdekesnek tartom, hogyan lehet a vonzalmat (lelki/)testi síkon figyelmen kívül hagyni csak azért, mert nem felel meg autók terén. Lehet még okulnék is tőle valamit.

Ez nem lenézés, előítélet, csak puszta érdeklődés.

Amúgy a te szegénységi bizonyítványod, hogy indok nélkül feltételezésekbe bocsájtkozol.

A továbbiakban ne írj nekem, mert nem foglak tovább méltatni még egy betű bepötyögésére sem.

"Oké, de elismerted, hogyha mint embert jobban megismered, barátnak tartod, akkor kialakulhat vonzalom, sőt több is és nem biztos, hogy megálljt tudsz parancsolni nekik."

Nem egészen. Ha barátnak tartom, ott vonzalom már soha nem alakul ki. Egyszer sem volt rá példa.

Egyszer fordult elő 18 éves koromban, hogy fittyet hánytam minden üvöltő ellenérvre és a szerelem győzött. Közel sem voltam olyan érett és megfonrolt mint most. Mint írtam, nagyon remélem, hogy soha nem fordul elő többet. A fiút egy utazáson ismertem meg és tét nélkül dumáltunk. Ezt már nem vétem el. Tudatosan figyelek, ha idegen pasi jön a társaságba, hogy felismerjem, ha úgy habarodnék bele, hogy nincs értelme.

No de, akkoriban nem így volt. Mint írtam bőven megfizettem az árát, mind érzelmekben, mind időben.

Ezért is próbáltam többször elmagyarázni, hogy már nem megyek bele ilyesmibe. Soha. Ha tudom, hogy nekem valami nem oké, akkor nem lesz jövőre meg 6 év után se. Sőt, egyre több gondot okoz majd.

Nem konkrétan a vezetés volt a kérdés, volt jogsija, szeretett is vezetni, bár akkor éppen nem volt autója, de hamarosan vett egy 20 éves skoda favoritot. Imádtam :D csak a baj volt vele, de nagyon szerettem azt a kocsit.

Sok más apróságnak tűnő kérdésben azonban nem egyeztünk sem az elején sem 7-8 évvel később, mikor szakítottunk. Azért apróságnak tűnőt írtam, mert, míg neked lehet bagatel, addig én a falra másztam tőle. Mindkét oldalról akadt olyasmi, ami megugorhatatlannak bizonyult. Pedig elvileg semmiség.

"Világos, de mindig vannak kompromisszumok, félreértések stb stb. Azt nem lehet elkerülni, sőt a vita OLYKOR lehet pozitív hatással" ez elméletben mindig olyan szépen hangzik. Aztán a valóságban a kompromisszumok között már majd megfullad az ember és azt érzi, semmi, sehogy nem jó. Kellenek kompromisszumok, illetve, kell találni közös utat, ahol mindkét félnek komfortos. A két dolog sajnos többnyire nem azonos. De, egy ponton túl a sok kompromisszum után már nem is te vagy te. Ezt kéne elkerülni. És, ha csak 1, vagy 5 kompromisszum pontot előre le tudok szűrni, már annyival kevesebbet kell magadon nyesegetni a kapcsolatért. Ennyiről szól ez az autó, a munka, vagy az extrém hobbi kérdés. Ennyivel kevesebb lesz a vita, a kompromisszum és tal!n nem jutunk el a másik teljes átformálásáig.

Mert ezekben nincs valós kompromisszum. Sőt, a legtöbb kérdésben nincs, mert ezek az illető alapvető igényei. Az nem kompromisszum, hogy valamelyik, vagy mindkét fél magára kényszerít valamit, amire nem vágyik, a béke jegyében, aztán szép lassan szétfeszíti a feszültség, amit ez a kényszer generál.

"Nem veszekedésről dumálok és nem sűrűn!" Mitől ne lenne sűrű, ha eleve úgy megyek bele, hogy no, nem baj, majd jól megváltozol a kedvemért?

"Az megint más tészta, hogy valakivel nem illetek össze és hiába a változtatás, hiába a szerelem úgyse van értelme semminek."

Miért lenne más? Ezer apróságból tevődik össze az egész. Épp azért illetek össze, mert sok a hasonlóság és nem kell vért izzadni, hogy két egyező pólusú mágnest összenyomj, hanem szinte magától csattan össze a kettő. Mert nem kell formálgatni a másikat a sarkalatos pontokon. Mert azonos a világlátásotok, a fontossági sorrendetek, a hozzáállásotok stb. És bizony, egyénenként változik kinek mik ezek a sarkalatos pontok.

Azzal, aki ellentétes ponton áll a vezetés kérdésében, nem lesz közös pont.

"Viszont itt arról van szó, hogy te egy csomó embernek nem adsz esélyt foglalkozást illetően és járgány miatt." Meg még ezer más dolog miatt sem, amiről tudom, hogy később gond lenne.

"Milyen munkád van neked, hogy zavar, hogy valaki pincér? Munkahelyen, barátok által, hobbik által, vagy online idmerkedsz és van egy hosszú listád?"

Pedagógus vagyok. És nem az derogál, hogy pincér, hanem, hogy követhetetlen a beosztása, bármikor beránthatják, állandóan faradt és csak aludni jár haza, számítani épp ezek miatt nem nagyon lehet rá, ha hirtelen kell valamit megoldani (pl a sokat emlegetett gyerek), közös program erősen kötötten lehetséges, stb. Egyébiránt ezeket már leírtam épp abban a hozzászólásban, amiben leírtam mely szakmák esélytelenek.

Olyan párt akarok, aki jelen van testben, elmében, lélekben egyaránt, nem csak alszik, meg koszol otthon.

Ismerkedni élőben szoktam, ha olyan ember kerül elém, aki érdekel. Hobbi, barátok, nyaralás, munka során, vagy úgy az élet bármely pillanatában. Kedves vagyok az idegenekkel, jó a kisugárzásom, mert gyakran szólítanak meg pont engem a sok potenciális lehetőség közül. Ezek persze nem feltétlen férfiak. De néha ők is. Új társaságban is hamar oldódok, hamar kerülök előtérbe, így onnan gyakrabban van "jelentkező". Soha nem mentem fel a netre és nem is fogok. Még az általános social felületek közül is az egy szem face, amin fent vagyok. Igényem sincs az ilyesmire.

"Engemet ez tök érdekel, nem teljesen eltérő módon gondolkodunk, de sehogyse felfogható nekem, hogy a pozitívum nem számít, sem a kémia/szimpátia te azonnal kukába helyezed." Akkor helyezem kukába, ha olyan ponton vagyunk erősen eltérő véleményen, ami fontos. De ezt fentebb szerintem kifejtettem, nem ismétlem önmagam.

27 éves vagyok.

"Hanem,hogy már beszélgettél vele akár online, telón,munkahelyen,vagy bárhol offline eleget, nem random palikra gondolok az utcán,vagy buliban."

Igen. És eldob egy csokipapírt, és mint egy elejtett pohár, összetörik a vonzalom.