Mit tennél, h megvádolnád a párodat valamivel, nem adnál neki lehetőséget magyarázkodásra, elhajtanád, majd mikor megtudnád, hogy ártatlan s felmennél hozzá bocsánatot kérni, másvalakivel találnád az ágyában?

Elgondolkoznék rajta mennyire is volt biztos és működőképes ez a kapcsolat. Eleve nem vádolom hanem kérdezem a párom mert bízok benne. Tisztelem annyira hogy végig hallgassa.

De ha már ekkora fsz voltál se az az egészséges reakció hogy mással lefekszik hacsak nem hetek teltek el a két esemény között.

Amit abban a pillanatban tennék hogy haza megyek lehiggadok majd mikor ez meg van megbeszélek egy találkozót a párommal és normálisan lezárjuk az egészet.

Sz@r ügy.

Ha ok nélkül vádolnak, akkor belőlem ez azt váltja ki, hogy bármit megtehetek, hiszen akkor is büntetve vagyok, ha semmit sem teszek.

Amikor elhajtottad, akkor te már kifejezted, hogy nem akarsz tőle semmit.

Elfogadta és mást keresett. Gyakorlatilag belökted őt egy másik partner ágyába.

Valoszinuleg legkozelebb nem vadaskodnek alaptalanul es elobb utanajarnek a dolgoknak, mielott elhajtanek valakit.

Masodik lecke: ha elhajtottal valakit, akkor ne latogasd meg varatlanul!

Igy jartal!

Elöre bocsátom, ha valami bajom van a párommal, akkor azt megbeszélem vele, nem vádaskodok, meg nem zavarom el - ez a legprimitívebb módszer.

De a kérdés lényegére válaszolva: ha elöször jogtalanul meggyanusítom, megsértém és utána elzavarom, akkor ezt jogosan tekinti szakításnak, ettöl kezdve nem létezik kettönk kapcsolata.

Higy egy szakítás után mit tesz, mivel vígasztalja magát vagy találja meg a jobban hozzá illö valakit, akkor neki joga van ehhez, nekem meg semmi közöm hozzá.

Nem jo kerdes. Nemcsak nem hagynak nyitva az ajtot, de en se allitanek be, szakitas elott se, csak ugy, minimum kopogas nelkul.

Amugy mit? Ruham szaggatva a pusztaban hamut szornek a fejemre, mi mast.