Hölgyek, hogy álltok egy olyan férfihoz, aki rendszeresen elkésik mindenhonnan ("notórius késő")?

10 perc késés elfogadott, én úgy számolok hogy randin ennyit bárki késhet. Egyszer.

De nyilván nem akarnék rendszeres késővel lenni. Sok negatívumot mond el ez róla szavak nélkül is.

A pontosságra én nagyon háklis vagyok, úgyhogy ha egyszer előfordul, még elnézném, ha amúgy komolyan venne, de ha rendszeresen elkésne, hamar elvágná magát.

A párom az első talira el sem jött, mert elaludt. Csak azért néztem el neki és adtam még egy esélyt, mert ismertem őt már pár éve. De persze pokoli dühös voltam.

Egyszer megcsinálhatja, mert tényleg közbejöhet bármi.

Másodszorra tíz perc után elmennék és részemről lezártnak tekinteném a dolgot.

Aki ennyire nem vesz komolyan, azzal minek bármit is tervezni, a hülye kifogásait meg tartsa meg másnak.

Nálam rosszabb nem kell. :D A saját érettségimre is két megállót sprinteltem, mert lekéstem az utolsó buszt, ami időben odavitt volna. A határidős munkákat egyetemen is mindig kicentizem, igaz, hogy nincsenek rossz eredményeim, de az időbeosztás és én két külön világ. A délelőtti óráimra (éjszakai ember vagyok) meg mindig 5-10 perc késéssel szoktam berohanni... A baráti összejövetelekre, ahol meg méginkább nem szorít a hivatalos elvárás, megint csak 5-10 perc késéssel megyek, általában a fél cuccom otthon felejtve, totál összeszedetlenül.:D

Viszont ismerem a hibámat. És tudom, hogy ezt a társadalom és a munkaadóm és senki nem fogja jó szemmel nézni. Emiatt az utóbbi fél évben nagyon odafigyeltem erre, volt, hogy minden szösszenetre ébresztőt állítottam be, amíg meg nem szoktam, hogy mikor kell elkezdenem készülődni ahhoz, hogy biztosan odaérjek, egy leadandóban, tanagyagban vagy bármiben melyik lépésnél mikor kell legkésőbb tartanom és hasonlók. És nem mondom, hogy kényelmes volt, de baromi jó érzés, mikor mások megjegyzik, hogy "csodák csodája, hát te, itt, időben?" vagy mikor mindenki vacakol (most :D) az UV-vel, nekem meg az összes vizsgám meglett jelesre-jóra, első nekifutásra, holott kétszer annyi volt, mint az előző félévekben (nem hencegés, de eddig ilyen a nehéz vizsgáimnál soha életemben nem volt, mindig kaotikusan mentem be a terembe és imádkoztam a kettesért, nem azért, mert hülye vagyok, hanem mert felelőtlen), mert jól osztottam be az időm.:)

Ez egy rossz szokás, ami ellen lehet tenni. És kell is tenni. Nem gondolom az illetőt komolytalannak, ha késik, ha látom benne az igyekezetet. Más beérni úgy 10 perc késéssel valahova, hogy előtte írtam is, lihegve/aggódva is érkezek, mert amennyire lehetett, igyekeztem sietni és valamiféle sajnálat/megbánás van bennem és nem azt tartom a legtermészetesebb dolognak, hogy valaki elfogadja a hülyeségeimet. Nem kell magyarázkodni meg kitalálni indokokat, fel kell ismerni, hogy van még min csiszolni.