Van egy kutatás, amely szerint a magyar nők a világon az egyik legválogatosabbak. Hol találom? Mit gondoltok rola?

Kedves Kérdező, kedves Válaszadók.

Előre leszögezem, hogy fiatal férfiként válaszolok, nem vagyok nő, nem éltem át az ő élethelyzetüket, a saját tapasztalataimat írom.

Úgyis le fognak majd pontozni, de ez már más kérdés.

A kérdésre a rövid válasz: nem tudom. Én is tapasztaltam, hogy magasak az elvárások. Illetve a fene sem tudja. Többször láttam már bombanőket kis nyálas rolleres hülyegyerekekkel smárolni az utcán, én meg az Audimban a fejemből meredten kinézve gondolkodom, hogy mit ronthattam el. Persze, tudom, biztosan ezerszer jobb ember nálam a rolleres gyerek, és különben is hogyan mondhatok ilyet. Tegyük túl magunkat rajta.

Hosszabban: nem tudom, csak idedobok egy kisregényt is.

Régen én egy komplexusos, igénytelen, dagadt, ronda kis görcs voltam, akinek a látványától is menekültek a lányok. Mára ez nagyban változott, viszont utóbbi maradt: kis túlzással a fejüket fogva, sikítva menekülnek a nők tőlem. Persze most ismeretlenül megkapom, hogy (csak) velem van a gond, én vagyok az új Gyurcsány, a mumus, oké.

Rengeteget fogytam, a ruhatáramat frissítettem, terápiára jártam és sokat dolgoztam a lelki bajaimon, magyar viszonylatban jól keresek és az örökölt lakásomban élek, amit saját kézzel újítottam fel. Előre kikötöm, hogy szerintem, de csak szerintem, azért értelmes és művelt vagyok, sokmindenről lehet velem beszélni. Az intellektuális kielégülésen kívül más területeken is tudok teljesülni. Na meg nem is az a hapsi vagyok, aki egy villanykörtét sem bírna bekötni. Előző autómat pl. többször szereltem is, a mostanihoz csak azért nem nyúlok hozzá komolyabban, mert bonyolultabb konstrukció, nincsenek szerszámaim és nem értek annyira hozzá. Ergo kis túlzással kijelenthetem, hogy mind érzelmi, mind anyagi, mind "mindennapi" téren képes vagyok biztonságot nyújtani. Tudom, meredek ezt így kijelenteni, nem is szoktam ezekkel ismerkedés közben dicsekedni. Felesleges is lenne, mert empirikus módon szerzett ismereteimre alapozva ez a férfifajta (amilyen én vagyok) egyszerűen NEM KELL. Ódákat zenghetnék arról, hogy hányszor dobtak el engem "falubikája" jellegű srácokért. Az kell, aki le sem tojja a fejüket, szerelmi életet él velük, majd megy tovább. A legszomorúbb, hogy pár kivételtől eltekintve, ebbe a csapdába a nőrokonaim, még a saját anyám is beleesett. Mind a mai napig szerelmes apámba, pedig negyed évszázad alatt gyt-t nem fizetett soha, a nevét is csak óvodásként vehettem fel, hosszú pereskedések árán. És mégis... Pedig nagyon szeretem őt, ha van szent ember a környezetemben, akkor Édesanyám az. Számomra nagyon nehéz ezt elhinni, felfogni, értelmezni.

Hogy pontosan milyen férfi kell, azt már nem tudom. Itt, de nem csak itt, hanem ezen az oldalon rendszeresen arról írnak a nők, hogy nagyon lepukkant a magyar férfiállomány. Nem tudom, mely korosztályt képviselik, de én a velem egyidősek között nagyon sok jól szituált, évek óta egyedülálló férfit látok. (20-30 közötti korosztály) Nem vagyok homoszexuális, de egyszerűen jóképűek, okosak, műveltek, többnyire jólelká emberek. Kicsit túlzás lenne azt állítani, hogy "biztos mind komplexusos", meg "biztos mind incel", mert ez már csak statisztikailag sem állná meg a helyét. Egy tök jóképű, ápolt, igényes srác mesélte nekem discordon, hogy 7 (HÉT!!) év után végre újra talált barátnőt. Azt mondja, hogy ez neki 5 (ÖT!!) év önfejlesztésébe került! Nem tudom, hogy milyen volt ő régen, de hol tol az átlagos nő a társkeresésbe ennyi küzdelmet, energiát? Hol hullat egy nő annyi vért, verejtéket, csak azért, hogy egyáltalán párkapcsolata legyen? Ugyanis ilyenkor szokták a nők azt mondani (joggal), hogy oké, könnyebb találni valakit, de sokszor teljesen idióta, neadjisten, bántalmazó az illető. Az igazság viszont az, hogy fiú is találhat bántalmazó nőt, csak ezt nem annyira szokták kihangsúlyozni. Csak míg a nő keresett mondjuk pár hónapig párt, a bántalmazó exxel pedig pár hónapon belül szakított és akár 1-2 év alatt tovább is lépett (terápiával vagy anélkül), addig a férfi éveket dolgozott csak azért, hogy egyáltalán egy bántalmazó párja legyen. Egy érzelmi manipulátor pedig majd' egy évtized egyedüllét után simán manipulálhatja a korábban említett srácot annyira, hogy akár évekig, évtizedekig vele legyen. Közben majd azt hiszi, hogy vele van a baj. Ajjaj, erre is láttam példát... pedig nem vagyok idős. De úgy vélem (remélem?), hogy ez a kivétel és létezik még igaz szerelem.

Egyébként ilyen cikkeket, statisztikákat egyszerűen nem szabad olvasni. Könnyen szélsőséges irányba sodorhatja az embert. Meg aztán, mitől lesz neked jobb, ha rájössz, hogy mondjuk a hipergámia tényleg egy létező dolog, és társkeresőkön pl. a férfiak 80%-a azonnal kiesik? Mitől lesz jobb, ha elolvasod a statisztikát, hogy 2018-as adatok szerint a fiatal férfiak (18-30) egyharmada az elmúlt évben egyáltalán nem élt nemi életet? Mert valóban elég komoly társadalmi változások mennek végbe, de neked a saját egyéni boldogulásodra kell törekedned.

Elárulom neked, én sosem voltam nővel. Sosem. Aki ezt megtudja, mindig nagy kerek szemekkel néz rám és teljesen másképp kezel azután engem.

Főleg azok miatt nem volt még b.nőm, amit fent írtam, de majd úgyis valaki megmondja itt nekem, hogy miért is van ez így. Aztán sokat fejlődtem, csak már késő volt. Jött egy covid, háború, elég sok fiatal is kiment a tavalyi választások óta, egyszerűen elértem egy holtpontot, ahonnan nincs tovább. Közben persze rendszeresen pofáraestem. Tavaly életem (egyik) nagy szerelme faképnél hagyott, miután a saját lakásomban a legnagyobb szeretettel ápoltam, főztem rá, segítettem neki közlekedni stb, mikor beteg volt. Összejött egy "alfahímmel" (ő is). Most tartok ott, hogy úgy döntöttem, muszáj egyet hátralépnem. Nem látom a fától az erdőt. Sokszor felesleges előreszaladni, mert csak hátrébb kerülsz.

Érezhetően sokat segített, amikor különköltöztem és elkezdtem a saját hobbijaimban, érdeklődési köreimben elmerülni. Persze aggaszt az egyedüllét, ezért kértem pár könyvajánlást önfejlesztésről, nők lelki világáról szóló könyvekről. Nem tudom, hogy ezek mennyit fognak segíteni, feltehetőleg nem sokat, de jobb egy jó könyvet olvasni, mint szomorúan a tindert bámulni.

A sorstársaimnak kitartást és nagyon sok sikert kívánok, a hölgyeknek meg minden tiszteletem.

20+ F

53,55,59

Ezekhez annyit fűznék még hozzá, hogy nem értik meg hogy miért voltak régen a nők a férfiakra utalva.

A 19 századig konkrétan kötelező házasságok voltak, ahol a vagyont kellett őrizni, így gyakori volt akár a családon belüli házasság és a vérfertőzés is.

A másik, hogy a nőknek nem volt SEMMI joguk. Tanulni? Nem! Dolgozni? Oh, kérlek. De szavazni sem.

Akkor pontosan miről beszél itt sok férfi, hogy nem tisztelik őket?

Arról már szót sem ejtek, hogy az itteni férfiak nagy %-a kb gyűlöli a nőket, de közben elvárja hogy valaki rá üljön a pici kukijukra.

Azért ez minden, csak nem normális. :)

63: arrol van szo hogy a noi emancipacio atlendult a lo masik oldalara.

A nok mar tobb jogot kovetelnek es kapnak is, es elterjedt az az altalanos ferfigyulolet es lenezes, ami a hozzaszolasodbol, foleg az utolso ket mondatbol is kivaloan kitunik.

#64

Akkor az meg már nem az én problémám. Én ilyen értelemben eléggé idealista vagyok. Hiszek az egyenjogúságban, a szabadságjogokban, a saját döntéshez való joghoz. Elfogadom, hogy nem a magamfajta férfiak kellenek, akik képesek biztos hátteret biztosítani, vélhetően főleg evolúciós okok miatt.

A férfiellenességet viszont elutasítom. Lehet, hogy régen el voltak nyomva a nők, nem tudom. Nem éltem régen. De éppen ezért el se követhettem azokat a bűnöket, amikkel egyes nők a férfitársadalmat vádolják. A korombéli fiúk teljesen másképp állnak ehhez, mint az idős (jellemzően boomer) férfiak.

65, gondolom, te vagy a 62 is. Itt, aki tisztelettel beszél a nőkről, senki nem kap savat. Te sem kaptàl.

Azok szoktak kapni, akik passzív agresszívak vagy éppen nyíltan azok. Attól, hogy odabiggyesztik elé, hogy “rendes fiú”, még ugyanúgy kiérződik a nőgyűlölet. A punciért sem tudják megjátszani a tiszteletet, ha egyszer nincs bennük. Ezt pedig mi nők, kiszúrjuk.

62-es igazat beszél. Az én baráti köröm is tele van igényes, művelt, stabil egzisztenciájú férfiakkal, akik már lassan le is tesznek a párkeresésről, mert ha néhanapján szóba is áll velük egy nő, záros határidőn belül jön a szakítás, megcsalás, átverés... Aki megnősült, az meg általában súlyos kompromisszumot kötött, lényegében feladta az egész életét, hobbiját, mindenét, hogy az asszonyt eltartsa. Van olyan, aki egyszerűen nem mehet el otthonról, mert a nő kiveri a hisztit. (Mondjuk kellett neki pont ez, de más egyszerűen nem volt.)

Nekem sincs senkim, de már nem is érdekel. A prostiktól undorodom, de a kapcsolati kudarcok meg tönkretesznek. Akkor le van szarva, ott az XBox.

“Kellett neki pont ez, de más egyszerűen nem volt.”

Ez mindent elárul. Akkor minek kellett mindenáron megnősülni?

Meleg kaja, tiszta ruhák, meleg punci?

Ha ennyire rossz és nincs vele előbbre, minek van vele?

Nagyon magas lovon ulnek a nok ez egesz biztos.

Kovetelik a tiszteletet a megbecsulest es meg reggelig sorolhatnam hogy mi mindent, de vissza mar nem jar semmi es ez nekik teljesen termeszetes.

Kovezzenek meg, de igenis akkor volt rend amikor meg az emancihiszti nem kezdodott el.

Mindenkinek megvolt a helye es a feladata a taradalomban.

Most mennyivel jobb, hogy 10-bol 6-7 no paranoid skizofreniaban szenved?