Az incelek hogy képzelik el a nők újra elosztását?

90

“Ha a többség elvan, akkor annyira nem rossz a helyzet.

”

De ez nem a szolidáris társadalom alapja. Hanem ez törzsi szint, erősebb kutya bhaszik elve.

Miért gondolod, hogy ennek kell érvényesülnie?

A boldogsághoz, esélyegyenlőséghez való jog nem létezik?

92

Természetesen. De ennek a válogatósságnak méltányosnak kell lennie, hogy mindenkinek legyen esélye párt találni és ne törzsi szinten működjön.

Valójában nem, nem létezik. Hol van esélyegyenlőség szerinted? És kinek kéne felelnie azért, hogy te, vagy én boldog legyek?

A valóságban az van, amit megteremtesz magadnak. Anyagilag és szociális téren egyaránt. Mert senkinek nem tiszte fogni a másik kicsi kacsóját és vezetgetni, meg elé tenni készen mindent.

Ez nem törzsi egyébként, hanem demokratikus. A többség szava dönt. Ha a többség szerint oké így, akkor így marad. Erre alapszik minden a jelen társadalmak többségében. Ez a kérdés sem kivétel. Amíg a többségnek jó úgy, ahogy van, vagy szimplán semleges az adott kérdés, addig minden marad, ahogy van.

Elképzelhetőnek tartom, hogy egy ponton túl több lesz a magányos ember, mint, akinek jó, ahogy van, de ez nem azt jelenti, hogy embereket utalunk ki, figyelmen kívül hagyva azok érdekeit és igényeit, vagy, hogy mindenki incel lesz. Ahogy azt sem, hogy majd állami beavatkozással csodát tesznek. A társadalom reagálni fog valahogy, ha a szociális téren alulmaradók többségbe kerülnek. Tulajdonképp a háziállatok felértékelődése is egyfajta reakció az elmagányosodásra, akárcsak az online társ és társaságkeresés lehetőségeinek sokasága.

Általánosan véve az emberek szociális hálója szűkül, csakhogy a szociális interakció igénye is. Akinek pedig annyira leszűkült, hogy gyakorlatilag nincs, az igyekszik valamivel pótolni. De ez nem csak a társkeresést érinti, sőt, szerintem főként nem azt. A párkapcsolatok is értéktelenednek el generációról generációra. Mert egyre könnyebb és kényelmesebb egyedül. Ez is egy reakció.

Hogy ez hova gyűrűzik ki, majd kiderül. De, a "minden farokra egy puncit" jellegű követeléseknek szerintem soha nem lesz valós hatása, vagy realitása.

95

“ Általánosan véve az emberek szociális hálója szűkül, csakhogy a szociális interakció igénye is. Akinek pedig annyira leszűkült, hogy gyakorlatilag nincs, az igyekszik valamivel pótolni. De ez nem csak a társkeresést érinti, sőt, szerintem főként nem azt. A párkapcsolatok is értéktelenednek el generációról generációra. Mert egyre könnyebb és kényelmesebb egyedül. Ez is egy reakció”

És ezért természetellenes és összességében emberellenes a jelenlegi társadalmi berendezkedés. Mert rekordokat dönt a mentális betegek száma, az öngyilkosságok száma. CSAK egy náci alapú rendszer tud vállat vonva reagálni az ilyesmire mondván magányügy. Ez gusztustalan.

Szerintem te sem ilyen leszarok mindenkit társadalomban akarsz élni, hisz lehet most épp előnyöd származik belőle egy napon fordulhat a kocka. Sőt lehet a gyerekeid isszák meg a levét. Vagy mit teszel ha kevésbe Brad Pittes gyereked születik, azzal fogod etetni, hogy ne búsulj az a természet rendje, hogy az állkapcsod miatt nem jutsz puncihoz? Siralmas.

96

“ A szerelemben és a szexben nincs méltányosság. Vagy van igény a másikra, vagy nem. Ebben nem létezik kompromisszum.”

És mégis, ennyi magányos férfi nem volt még sosem. Tehát valami csak változott. Szerinted a magányosság természetes állapot? Olvass utána a káros hatásainak, köztük mentális betegséggek, önértékelés, csökkent várható élettartam.

Bírom mennyire próbáljátok bagatellizálni a kérdést.

A megoldás valóban nem az, hogy megerőszakolni a nőket, hanem nevelni, művelni őket, hogy ne genetika alapon válasszanak, tehát saját döntés lenne továbbra is. De meggyőzni arról, hogy semmi ciki nincs abban ha nem a legdivatosabb állkapcsot választják, mit teszik például a táskával. Tehát van hová fejlődni értékrendben például, ezt miért esik nehezedre beismerni?

Felnőtt ember vagyok, engem már nem fog nevelni senki, pláne nem a magadfajták. Abban viszont szívesen részt veszek, hogy az új generáció arra legyen "nevelve", hogy egy pillanatra se legyenek képesek olyat benyelni, hogy a tartalmas kapcsolat ára az, hogy nem vonzódik a párjához.

Bocsi, én elég műveltnek érzem magam, és kizártnak tartom, hogy ha közületek lennék valakivel, akkor lelkileg értékesebb, tartalmasabb párkapcsolatom lenne, mint a párommal, akihez merészelek szexuálisan vonzódni is. Abban semmi náci nincs, hogy valakinek tetszik a másik, hanem az alapok alapja. Olyan meg nem létezik, hogy "divatos állkapocs", már ezért a szókapcsolatért igazán járhatna pár év sárgaház...

Azért van ma annyi magányos férfi, mert a nők inkább elvannak egyedül, semhogy egy rossz természetű és/vagy igénytelen és/vagy csóró és/vagy ronda férfival összeálljanak.

Ha annyira kell a punci, tessék jobbnak lenni. Szüségünk nincs rátok, de lehettek plusz az életünkben.

Én ragyogóan elvagyok párkapcsolat nélkül. Van családom, vannak barátaim, szeretem a munkámat, jól keresek, űzök néhány érdekes hobbit stb. Nagyon jónak kell lenni ahhoz, hogy valakit beengedjek az egyébként jól működő, harmonikus életembe, de terémszetesen akad/akadt már rá példa. Ez így működik. Ha tetszik, jó, ha nem, akkor lehet egyedül maradni.