Aki az anyjával él, 40évesen már soha nem lesz barátnője?

"Összeköltöznék olyan nővel aki így is elfogad."

Akkor a mama szerepet ő vinné tovább? Igazából spórolsz vagy feléled a megmaradt pénzt amit "spórolsz"?

Mamahoteles 40 es?

Kösz nem

És zokszó nélkül állnál neki főzni és takarítani ha együtt élsz a pároddal? Mert ez nem a pnával járó feladat ám és nem köteles utánad is pakolni, takarítani, egyedül vinni a háztartást.

Épp ezért nem jön össze a legtöbb nő anyuval lakó férfival. Mert a kényelemről nehezen mond le az ember, főleg ennyi idősen.

Te kit választanál? Azt, akinek minden alap, ami neked is, vagy azt, akivel mindenért meg kell harcolnod és talán közös nevezőre juttok?

Nem értem attól még, hogy valaki otthon lakik miért lenne önállótlan. Ugyanúgy dolgozom én is, takarítok magam után, sokszor mások után. Segítek otthon, füvet nyírok, fát vágok, ha kell bevásárolok. Életem már külön, egyetemi évek alatt, de akkor anyámék fizették szinte mindenem. Akkor most az mivel másabb?

Ahogy én elnézem a legtöbben akik ismerősök közül külön élnek és főleg egyedül sokkla igénytelenebbek, nem mosnak, nem takarítanak maguk után. Ez nem a különéléstől függ. Aki alapból abba nőtt fel, hogy önállóan kell megcsinálnia a dolgait, annka nem számít hol él. Én így nőttem fel és nem okozna gondot a különélés sem. De minek menjek el otthonról ha egyszer egyedül vagyok és vélhetően ez nem is fog egyhamar (talán soha) megváltozni. Van munkám, dolgozom... ja és van saját lakásom, de őszintén eddig még nem találkoztam olyan csajjal akit érdekelt volna. Rohadtul nem számít semmi, ez csak ilyen tipikus női bullshit (mármint az önállóság és társai)...

Tudok olyan 53 éves elvált nőt, aki az anyjához ment vissza és alig várja,hogy egy balekot találjon, akihez majd odaköltözhet.

Érzelmek nem érdekesek,csak a 84 éves anyjától menekülne.

Mondjuk van lakásom. Oké.

És ki mondta, hogy a csaj odaköltözhet? Pláne, hogy az övé lesz valaha is?