Aki tűri hogy a férje nem segít neki a háztartásban az miért teszi ezt?

Valaki árulja már el, hogy melyik univerzumban kell MINIMUM pár naponta, de sokszor akár naponta betonozni, falat vakolni, kertet felásni vagy épp fát hasogatni??!🤦🏻‍♀️ Házimunka címen ugyanis kb majdnem minden napra jut valami. Vagy épp mosogatni kell, mosni, ruhát leszedni, elpakolni, porszívózni, port törölni, felmosni stb stb. Nehogy már összehasonlítsuk a napi házimunkát a falvakolással meg betonozással, amit szökő évente kb 1x kell csinálni..🤦🏻‍♀️ Arról ne is beszéljünk, hogy ezek egyike sem fordul elő egy panelban!

Egy háztartásban pedig nem csak egyedül csak a nő csinál kupit/koszt ám! A pasi is ugyanúgy retkel, ugyanúgy koszolja az edényeket, a ruháit stb stb. Teljesen egyértelmű, hogy ő is ugyanúgy kiveszi belőle a részét. Értelmes férfinak mondjuk ezt mondani sem kell, magától is csinálja. Amelyik meg nem, az felőlem mehet isten hírével vissza anyuci szoknyája mellé, hátha még a seggét is kitörli helyette, nehogy elfáradjon szegényke.

Bevallom, otthonról hozom, való igaz. Pedig rühellek takarítani. Viszont a férjem még inkább rühelli, ami nagyobb baj, nem is érdekli. Észre se veszi a koszt, egyszerűen nem áll rá az agya, hogy ez vagy így nem jó, koszos, stb. Így még azt se mondhatom, hogy ha zavarja, csinálja meg néha ő is, mert őt aztán semmi nem zavarja. Azt se venné észre ha koszosan pakolnám vissza a az edényeket a helyükre. Szóval csinálom én. Viszont mikor vitázunk rajta olykor, hogy segíthetne, mindig én érzem rosszul magam, mintha valami hatalmas dolgot kérnék. Pici faluból származom, nagymamám htb-volt egész életében, mindig mindent megcsinált, a papának szedte ki először a levest, stb. Nekem már az is csodaszámba megy, ha egy férfi beteszi a tányérját a mosogatóba.

Nagyon nehéz ezt levetkőzni.

Én örömmel megcsinálom a háztartás 100%at, valamint a gyerekekek körüli teendőket! De ez azért van igy, mert a férjem eltart! Ha én is dolgoznék, akkor fele-fele lenne, vagy takaritonő! Amikor megszületett a második gyerek, ő kérte, hogy ne menjek vissza. Mindenkinek jobb, és bőven keres annyit, amiből megélünk. Nálunk nincs nagymamai segitseg sem. De mivel munkahelyen nem dolgozom, így nem gond a nyári/tavaszi bármilyen szünet, nem kérdés ki megy el értük, ki viszi őket stb. Egyébiránt, megjegyzem, az irodában dolgozni sokkal könnyebb volt, mint egy családot managelni. Viszont ezt sokkal jobban szeretem 😉

P.S. mielőtt jönnek a "éshaelhagyfiatalabbért" commentek - Nos, ha megcsal, vagy válni akar, (amit nem hiszek) akkor házassági szerződésben le van irva, hogy enyém a ház, nálam maradnak a gyerekek, +két lakás a nevemre lett iratva, amijet ha kiadok, a bérleti dijaiból is már megélnénk, + 3 nyelven beszélek, valami munka majd csak akad!

Viszont, azt fel nem foghatom, hogy aki hozzámegy/együtt van, egy csóró lúzer, sikertelen férfivel, az miért csinálja meg ugyanazt, amit én! Nem nyer rajta semmit! Dolgozik 8 órában, majd hazamegy, és mindent ő csinál meg!???? Miért???? 🤔🤨 wtf? Valaki magyarázza el!

46: mert a nők nagy részébe sajnos ezt belenevelték. Én nagyon egyszerűen elhagytam kb minden ilyen baromságot, ami a gyerekkoromat végigkísérte, de én elég racionális vagyok. Másokban sokkal erősebb a megfelelési kényszer, ezért nem tudják levetkőzni ezeket.

Több mint 30 éve nézem, hogy anyám csinál és intéz el MINDENT otthon főállás mellett, apám konkrétan azt se tudja, milyen biztosításokat fizetnek stb. Munka után ő leül, mint aki jól végezte dolgát, várja, hogy elé rakják a kaját, és ennyi. Évente 1x kimegy összehasogatni és behordani a fát a két vejével, meg elmegy a boltba ha anyám elküldi. Azt sem tudja, hogy a saját ruhái hol vannak a szekrényben! Anyám meg 30+ éve folyamatosan morog, zsörtölődik, mártírkodik, de azért csinálja, nehogymár leszólják, mint háziasszonyt.

Tesóm ugyanez, hajnali fél 5-kor felkel vasalni, hogy a férje frissen vasalt ingben menjen dolgozni, miközben aludhatna 7-8-ig is akár, de az kb. csodaszámba megy, ha a férj csinál egy nyamvadt vacsorát, amikor amúgy minimim 3 órával előbb hazaér a tesómnál, amikor ő délutános. És ha csinál is, a konyha persze ottmarad szétbaszva. És szerintük ez normális.

Nálunk nincs ez, mi kezdetektől mindketten csinálunk mindent, legyen az házimunka vagy a gyerekek körüli teendők. Az anyám meg a tesóm meg nem győz leszólni, hogy milyen nő vagyok én, hogy SZEGÉNY férjemnek kell olykor főzni, és porszívózni is kénytelen időnként. Nyilván savanyú a szőlő, másképp nem tudom elképzelni, hogy ha ők folyton panaszkodnak, hogy milyen szar nekik, miért várnák tőlem ugyanazt az életet, ahogy ők élnek.

47

Na ezaz! En ezeket orommel megcsinálom. HA!!!! eltartanak, és nem kell dolgoznom mellette.

Vidéki nőrokonaim rajtam is elnézően, néha gúnyosan mosolyognak, hogy ha a palacsintát épp a férjem sütötte, amellett, hogy én addigra már bevásároltam, levest megcsináltam, mostam és teregettem 2 adagot, gyereket kivittem a pályára a meccsére. Takarítást előző este már elintéztem.

Mert milyen nő már az, aki nem egyedül viszi az 5 fős családot háztartással cakumpúder, úgy, hogy amúgy 8-17-ig az irodában van. Az, hogy kb a 70%-ot én csinálom, az nekik még mindig a vicc kategória. Az ő férjük a seggét nem emeli fel a székről. Jó, hogy legalább a kanalat meg tudják emelni együl.

Már eleve ez a megfogalmazás is problémás, hogy 'segíteni' a háztartásban :o

Miért, a férfi nem ott lakik? Neki nem a háza? Neki csak akkor a háza amikor váláskor neki kéne pedig közös?

Az ilyen pasik mind megérdemelnék hogy a váláskor is jeleskedjen az asszony a háztartásban, amolyan Gábor ZsaZsa módon 😏