Akik azt tanácsolják a sikertelen férfiaknak hogy adják lejjebb az igényeik azok komolyan gondolják?

"hogy miért nem a saját szintednél húzod meg a határt, miért akarsz görcsösen nőként szinted fölötti srácot, akivel mindig így vagy úgy, de megszívod."

Ugyanezt eljátsszák férfiak is, sőt, főleg a férfiak, hiszen pl. pornónézésnél nem a "szintjén" lévő nőre fog izgulni, nem egy ilyet képzel el a fantáziájában, hanem egy fullosat. Nem kell beszólni, leszólni senkit azért, mert egészséges szépérzékkel rendelkezik. Teljesen más dolog, ha valaki külsőre tetszik, mint az, ha valaki teljes mértékben, önmagáért jön be. Amíg nincs az utóbbira jelölt, addig mindkét nem a fullos pasikon/csajokon fogja legeltetni a szemét, rájuk gondol magányos perceiben, álmodozik, stb. De ha ismerkedésre kerül a sor, vagy megkedvelünk valakit, akkor nem az lesz az első szempont, hogy fullos legyen - az viszont elvárás marad, hogy ne nagyon legyen a szintünk alatt vagy felett, mert mindkettő problémát okoz(hat). Szóval álmodozni szabad, neked meg nincs jogod ebbe bármilyen módon is beleszólni, belekötni.

"Vagy felkoppint, aztán otthagy a gyerekkel, vagy ütni-verni fog, esetleg rendszeresen megcsal, meg akar változtatni durván (plasztikai műtétek, fétisek) vagy simán csak boldogtalan kapcsolatotok van, nagyon más kaliber vagytok, vagytok fiatalon egymás mellett, mint két idegen..."

Az ilyenek miatt full értelmetlen ez a pontozósdi (kivéve a más személyiség miatti különbözőséget). Lehet valaki a világ legjóképűbb embere, legszebb nője, ha így viselkedik, az teljesen lerombolja mindazt, amit a külsejére felépített. Az ilyen, akármilyen bomba kinézetre, nagyon maximum az átlag kategóriájába kellene, hogy essen, akkora a defekt.

"Mert alapvetően boldog párkapcsolatban élő nőknek (és férfiaknak sem, de most a nőkről van szó) nem is kellene ezen az oldalon, ebben a kategóriában lenni."

Ott töltöm el a szabadidőmet, ahol akarom, köszi.

"Avagy férfi logikával élve: Ha 0 Ft-od van, akkor miért nem jó, akár IDEIGLENESEN egy alkalmi munka 20 ezer Ft-ért..."

A női logika meg az, hogy miért vegyek fel egy lézengő, semmirekellő alkalmazottat, aki csak megkárosít, de a munkát alig vagy egyáltalán nem végzi el, kárt okozva ezzel a cégemnek, ha bármelyik pillanatban betoppanhat egy olyan, aki alkalmas erre?

"másrészt mennyivel jobb vergődni meg szenvedni a szingli lét miatt NŐKÉNT"

Fel kéne fogni, hogy a nők java része teljesen jól elvan egyedül, nem vergődik meg szenved rövid távon, hogy ÚRISTEN NINCS SZEX. Mi ellátjuk magunkat, nem esik be az eső, ha nincs mellettünk valaki, aki mindent megcsinál helyettünk, körülöttünk. Nekünk a férfi egy értékes plusz, nem szükséglet (nyilván érzelmileg az, de hétköznapi szituációkban nem; gondolok itt arra, hogy szeretjük, ha van mellettünk valaki, de nem vergődünk gyakorin, ha nincs; a férfiak nagy része egyébként is egy nagy gyerekként viselkedik egy kapcsolatban, akit ki kell szolgálni, nem száll be semmilyen közös munkába, őszintén, kinek hiányozna, hogy még más után is takaríthasson, főzhessen, mosson-vasaljon rá, a semmiért cserébe? Tisztelet a kivételnek, természetesen).

"nem jó stratégia, ha a férfitól is elvárja ugyanezt, hiszen a két egyforma halmaznak (szintén jómódú sikeres férfi) nincs igazán közös metszete."

Hogyne lenne. Mégis miért zárná ki egymást a kettő?

"a nők ugyanazt csinálják, mint ezek a férfiak, csak éppen a nemi szerepüknek megfelelően. Vagyis nem hímringyókat tartanak, hanem kutyát, utaznak a világban és ami ott történik az ott is marad, beletemetkeznek valami misszióba, spiritualitásba."

Egyáltalán nem ironikus. Minden embernek alapvető igénye, hogy a lelki világa rendben legyen, szerethessen valakit vagy valamit, törődjön valakivel vagy valamivel. A pasik ezt a fizetős lányoknál keresik, a csajok meg a háziállatban. A lelki önfejlesztés közös pont.

"Egy diktatórikus hatalomban az emberek gondolkodása is más. Akiket bigott módon járatnak templomba kicsi koruktól, bérmálás, elsőáldozás, stb. meg vallási rendezvények, keresztény rock zenekarok, azt annyira áthatja ez az egész, hogy meghatározza az egész gondolkodását."

Teljesen más ágról fakad a kettő. A gondolkodást lehet befolyásolni, beültetni másokba, ránevelni, de még mindig nem fogjátok fel, hogy AZ ÉRZELMEKET NEM LEHET SZÁNALOMMAL KICSIKARNI. Senki nem fog azért szeretni, mert valakik azt mondták neki, hogy szeressen valakit, aki nem tetszik neki, nem felel meg neki, nem szimpatikus és a formális beszélgetésen kívül nem nagyon tud vele elképzelni mást.

"Lett egy rakás életképtelen ember, mint mikor az állatkerti állatokat kiengeded a vadonba, aki a kapitalizmusra patás ördögként tekint, mert csak egyre vágyott az élettől: kiszámíthatóságra, biztonságra, arra, hogy az állam garantáljon neki mindent, az állam gondoskodjon róla élete végéig és egy kijelölt utat kelljen neki végigjárni, ne kelljen olyan döntést hoznia, amiért őt terheli a felelősség."

Azt ugye látod, hogy ezzel megadtad az incelkérdésnek a kegyelemdöfést? Ti/ők az a rakás életképtelen, aki azt hitte, majd a szájába repül a sült galamb, azt sem tudják, merre vannak arccal előre, és az államtól várjátok, hogy utat mutasson és megoldja helyettetek az életeteket, dobáljátok le magatokról a felelősséget minden egyes megnyilvánulásban.

"Ha én a saját gondolataimat helyezem bele a másik ember testébe, pozíciójába, az nagyon messze van az empátiától."

Erre csak annyit mondanék, hogy én marha jó empata vagyok, de elzárom abban a pillanatban, hogy látom, semmi értelme a segítő szándéknak. Ha mindenre csak kifogás van meg támadás, akkor a problémás félnek esze ágában sincs változtatni semmin, csak panaszkodni akar, arra meg nem vagyok vevő. Márpedig incel kérdéseknél csak panaszkodás van, szóval nem is nyújtok már segítséget, vagy nem szándékosan. Egy-két felhasználó még van, aki megérdemli, de a többség nem.

"legyen 185 magas és már azt is képes elengedni, hogy munkanélküli, vagy börtönviselt"

Prioritások. Kinek mi a fontos, és ebbe abszolút semmilyen beleszólásod nincsen.

"Vagy hogy ha 100-ból 3-at húz jobbra, akkor is elgondolkodhatna rajta, hogy messze nem átlagosak az igényei"

Vagy a felhozatal átlag alatti, nem mindegy. Tekintve, hogy társkeresőkön jobbára kalandorok és elkeseredett sikertelenek vannak fent mindkét nemből, ezen nincs mit csodálkozni.

"És nem azt várjuk, hogy minden reggel hányjon egyet, de legyen velünk szolidaritásból, hanem azt, hogy gondolkodjon el rajta, hol siklott félre ennyire a preferenciája, értékítélete, ő maga mennyire értékeli önmagát és mik azok a pozitív tulajdonságai, amik megkülönböztetik mondjuk 100 konkurens nő közül, ami miatt úgy gondolja, hogy neki jár a top férfi."

Még mindig azt gondolod, hogy ha van egy objektív lista, aminek az elemeit ki lehet pipálni, be lehet skálázni, akkor úgy fognak alakulni az érzelmek, a szimpátia is. Hogy ha mindent kipiálsz a listán, akkor neked JÁR a jó nő vagy nőnek a jó férfi. Nem, ez nem így működik. Senkit nem érdekel ez az egész, ez nem egy verseny, hogy a legjobb adatlappal rendelkező versenyző nyer. Legtöbbször már az első pár percben eldől, hogy bejön-e a másik vagy sem, el tudsz-e vele képzelni kapcsolatot vagy sem, anélkül, hogy végigmennél a checklisten. Senki nem fog odaállni mérőszalaggal, hogy 185 vagy 183 centi vagy, szögmérővel, hogy megfelelő szögben áll-e az állkapcsod, nőknél mérleggel, hogy nem vagy-e több mint 5 kiló, nem fog banki bizonylatot kérni, stb. Végignéz rajtad egyszer, beszél veled 3-4 mondatot és ennyi legtöbbször elég, hogy képet kapjon rólad, a stílusodról, viselkedésedről, kinézetedről. Ha ezen az első ponton elbuksz, nem nagyon van már értelme bizonygatni, hogy de hát te nem vernéd őt, meg szeretnéd, boldoggá tennéd, nem hagynád el gyerekkel stb., mert nem fog érdekelni senkit. Max. barát lehetsz, de mind tudjuk, hogy onnan nagyon nehéz kitörni.

59.-ben nem találtam válaszra méltó sort. Talán csak annyit fűznék hozzá, hogy a nők azért válogat(hat)nak felfelé, mert a feljebb lévő pasik a szex reményében válogatnak lefelé is, aztán néha mégis megszeretik a lentebb lévőt. A nők viszont nem halnak bele, ha egy hónapig nincs szex, inkább kibírják, mintsem magukba engedjenek bárkit is, főleg nem olyat, aki nem tetszik nekik. Férfiak részéről tehát magas a kereslet, alacsony a kínálat, női részről viszont alacsonyabb a kereslet és irtó magas a kínálat. Ezért van az, hogy a nők inkább válogathatnak, hiszen van miből.

60.: tehát az az egyetlen reményetek, hogy x év felett majd a szegény átvert, kiélt nők majd hirtelen rájönnek, mekkora jó partik voltatok mindvégig? Szánalmas, már bocsánat. 40-50 évesen ott állsz, egy értelmes kapcsolatot nem tudsz felmutatni, kapcsolati tapasztalatod 0. Senki nem fog leállni téged tanítgatni, hogy hogyan kell viselkedni egy kapcsolatban. Mert elképzelésed az lehet, de az messze nem elég, megragadtál a tinikorban ilyen szempontból, és ez egy 20-30 éve különböző kapcsolatokban élő nőnek bizony TEHER. Már nem cuki, hanem ciki, ráadásul ilyen korban már nem fogsz a másikhoz idomulni, amit fiatalabb korban kellett volna megtanulni, hogy hogyan kell.

De ha annyira hiszel ebben, akkor miért nem próbálod ki? Miért nem mész rá erre a "felvilágosult" korosztályra? Legalább lenne valakid, még ha a "szinted" alatt is van, nem? Nem, persze, hogy nem. Nektek nem kell a csúnya lány, az idősebb nő, nektek minimum az átlagos kell, de ha az átlagos sem akar lejjebb menni, akkor jöttök ide sírni.

Ennek az egésznek nagyjából semmi értelme nincs. Ti nem fogjátok lejjebb adni, nem kell a csúnya lány. A csúnya lánynak sem kelletek. Az átlagosak sem fogják lejjebb adni, afelett meg említeni sem érdemes. És ahelyett, hogy kezdenétek magatokkal valamit, csak jöttök ide sírni minden egyes nap, és le kell nektek írni 300 ezer karakterben ugyanazt, és el sem olvassátok sokszor, vagy reakció nélkül hagyjátok, és már írjátok is ki a 200. ugyanolyan kérdést. Aki nem akarja, hogy segítsenek rajta, azon nem lehet segíteni. Ti csak vinnyogni akartok, hogy milyen igazságtalan a világ, de ezek szerint nem fáj még eléggé ahhoz, hogy változtatni akarjatok magatokon, a hozzáállásotokon.

,,Nem, pont azért vagyok például én felpontozva, te pedig le mert ezt mutatja hogy a társadalmunk úgy gondolkodik mint én."

A gyakorin irkáló tinilányok nem éppen a társadalmat tükrözikxd

"Ugyanezt eljátsszák férfiak is"

Az a különbség, hogy mi megtehetjük, mivel az aktív oldalon állunk és nem "fenyeget" az a "veszély", hogy egy csomó nő csak szexuálisan kihasznál minket, aztán eldob. Arra meg már évezredek óta fel vagyunk készülve, hogy védjük az erőforrásainkat az arra méltatlan aranyásóktól, pontosan ahogy a gyengébb testfelépítésű nő is (már amelyikből tudatosan nem nevelik ki jogod van felelőtlennek lenni vezényszóval) kiépített egy életstratégiát arra, hogyan kezelje ezt a helyzetet, fordítsa előnyére, stb.

És erről szól a szelekció.

Ilyenkor van az, hogy a hátrányosabb pozíció jelent némi előnyt. Például egy endomorf testalkat Afrikában kifejezetten előny, de ahol bőséggel áll rendelkezésre étel és még a genetikailag vékony ektomorfokat is cseszteti a nagyi, hogy "eszel rendesen? azt mind meg kell enni. alig ettél", itt eléggé hátrány.

Szóval a nők ezzel az "aki elérhető (szexuálisan) az a szintem" egyszerű világnézettel ugyanazt a hibát követik el, mint mikor valaki minden pénzét elszórja, mikor egyre többet keres. 2-300 ezernél is nagyon rossz, ha hirtelen kiesik, de ott még képzetlenül/lerokkantan/covid helyzetben is lehet pótolni a kieső bevételt.

Ha ugyanezt 2-3 milliónál csinálja, akkor sokkal nagyobbat esik. És egy 2-300 ezres embernél csak havi 2-300 költség keletkezik, a 2-3 milliós még ha talpraesettebb is, nem fogja tudni Aldi pénztárosi fizetésből fenntartani a medencés villáját és a 3 kocsit (és válsághelyzetben nagy bukó nélkül sem eladni, főleg, hogy akkor már sürgőssé válik az eladás).

A nők ugyanígy viselkednek a szexpiacon. Azért nem lehet hibáztatni őket, mert a világ, a marketing, mindenki erre próbálja rávenni őket, még mi férfiak is (mármint akik bepróbálkoznak olyannál is, aki nem tetszik nekik).

És ebben semmi hátsó szándék nincs, mert nem ismerlek, ahogy az itteni kommentelőket sem, csak zavar, hogy egyre több olyan nőt látok, aki évek óta fent van társkeresőkön, aki Facebookra rendszeresen tolja ki a kesergő szingliséggel kapcsolatos postjait és egyre több simp lájkolja, aki egyedül él egy kutyával, cicával...

Ez az egész már egyáltalán nem arról szól, hogy mi azt akarjuk, hogy úgy jöjjenek össze velünk, hogy undorodnak tőlünk. Hanem arról, hogy kibékítsük a két oldalt egymással, hogy a társadalom káros hatásait visszafordítsuk vagy legalább fékezzük.

És igen, amit elmondtál, az igaz a férfiak egy részére is, csak annyi a különbség, hogy a férfiaknak nincs hatalmas globális érdekképviselete, aki minden férfi nevében harsogja a saját agymenését és a férfiakat nem mentik fel, hanem lenézik az efféle viselkedés miatt. Szintén a fent említett eltérő pozíció miatt...

Illetve de... csak az iránya más. Ami a nőknél a szexualitásra fókuszál (vagyis egy nő ha szexuálisan bejön a férfinek, akkor mindig lesz neki hódolója, még a legextrémebb esetben, mikor felvállalhatatlan a nő, akkor is lesz, aki a dugásig el fog menni vele).

Ugyanez fordítva. Egy férfi is ha kellően gazdag, lesznek nők, akik "nem értik majd", hogy miért nincs neki barátnője és legyeskednek körülötte, akár képesek a saját barátnőjüket is női striciként beszervezni, hogy ha összejönnek nekik is csurranjon-cseppenjen egy-két wellness.

Tehát a "jó nő vagyok, mert tepernek értem a társkeresőn meg az ágyban is jó vagyok, mert az exek is hívogatnak" ugyanolyan homályos tévképzet, mint a férfi szájából a "azóta kellek a nőknek, mióta karriert csináltam, sok pénzem van, levakarni alig tudom magamról"

A különbség, hogy az említett nő általában tényleg elhiszi magáról, hogy jó nő, addig a férfi azért a lelke mélyén tudja, hogy a pénze kell nekik, nem az ő személye és csak azzal vigasztalja magát, hogy eközben mellékhatásként vele szexel.

"Az ilyen, akármilyen bomba kinézetre, nagyon maximum az átlag kategóriájába kellene, hogy essen, akkora a defekt."

A teste az, ami felizgat, a belseje lelomboz. Azaz, ha az illető nem akar kapcsolódni hosszútávon, mert kényelmes neki, hogy mindig van utánpótlás, akkor egyenesen még arra fog kényszert érezni, hogy NE változzon meg, maradjon ugyanilyen tróger, hiszen így is kell a nőknek, ráadásul bónuszként még nem is neki kell szakítani.

"Ott töltöm el a szabadidőmet, ahol akarom, köszi."

Ez nem tűnt túl őszintének. Magadnak hazudsz, nem nekem. Én nem tudhatom, hogy tényleg van-e valakid, csak a szituáció fura. Ha van is, nem lehetsz vele valami boldog... (De ez most nem rólad szól, hanem általánosságban).

"A női logika meg az, hogy miért vegyek fel egy lézengő, semmirekellő alkalmazottat, aki csak megkárosít, de a munkát alig vagy egyáltalán nem végzi el, kárt okozva ezzel a cégemnek, ha bármelyik pillanatban betoppanhat egy olyan, aki alkalmas erre?"

Akinek nem inge, ne vegye magára. Arról a szituációról volt szó, mikor valami kis jelentéktelen munkát el kell végezni és folyamatosan kínlódsz és panaszkodsz, de tenni nem akarsz.

Tehát azokra a nőkre értettem, akiket fentebb említettem, hogy folyamatosan vergődik, posztolja, hogy ő mennyire rossz neki, hogy szingli, hogy ő senkinek nem kell, hogy nincs egy normális pasi, pedig ő csak átlagos pasikra vágyik, te is jó lennél neki, szimpatikus is vagy, csak ugye megérted, hogy veled szembe nem akarná mert nem lenne korrekt összejönni veled, de tényleg miért nem talál olyan pasit, aki személyiségre olyan, mint te, külsőre meg olyan, mint Jason Momoa? De már egy Hugh Jackmannal is kiegyezne. És ne mondd neki, hogy a top-ra bukik, mert például Zac Efron kifejezetten nem jön be neki.

És mikor egyre több ilyen nő van a világban, akkor azért hadd fejtsem már ki a véleményemet, hogy itt valamit ti is nagyon rosszul csináltok és ezen az sem változtat, hogy én fekszem le magányosan minden este és nektek azért akad 1-2 alkalmi vagy szexkapcsolat, amit azért legbelül szégyelltek bevallani, hogy nem vállalnak fel titeket, csak nem látjátok, hol a hiba, mert másokban keresitek, nem magatokban.

"nyilván érzelmileg az, de hétköznapi szituációkban nem"

Pont ezt mondtam, hogy a mai szabad világban jobb pozícióban vagytok, mert az érzelmi részét is megkapjátok egy csomó férfitől, akár egy inceltől akár egy meleg baráttól, meg a szexuális részét is egy görög félistentől, aki meg nem vállal fel titeket, esetleg önző és fáj a szex, de lesz következő, aki jobban odafigyel rátok, ha az nem, akkor majd a harmadik... És életetek céljának tekintitek, hogy ezt a két típust egy személyben összegyúrjátok és mivel kettéválasztottátok, így nem értitek, hogy miért nem akar összejönni a dolog.

"kinek hiányozna, hogy még más után is takaríthasson, főzhessen, mosson-vasaljon rá, a semmiért cserébe? Tisztelet a kivételnek, természetesen"

Ezzel önkéntelenül, látatlanban is bevallottad, hogy akár már az apamintád vagy a bátyád (közös genetika) is ilyen volt és te is ilyen típusú férfiakra buktál mindig, aztán besokalltál.

"Hogyne lenne. Mégis miért zárná ki egymást a kettő?"

Meg sem próbálsz férfi fejjel gondolkodni. Tudom, mi gonoszok, szemetek vagyunk és a nők az ártatlan virágszálak, de próbálj meg egy kicsit a mi helyzetünkből is értelmezni. Nálunk a poligámia azt jelenti, hogy a nőkről 2 másodperc alatt eldöntjük, hogy szexelnénk-e velük vagy nem. Mivel nem bennünk növekszik 9 hónapig a magzat és testfelépítésünk miatt attól sem kell félni, hogy a nő mészárol minket, a mi pozíciónkból racionális is a dolog.

Tehát a mi szemünkben nincs olyan, hogy legjobb. A legjobbat mindig annak hazudjuk, akivel éppen vagyunk. Attól legjobb, hogy megüti a mércét és jókor volt jó helyen és mi is bejöttünk neki. Ezért akad ki sok nő, mikor egy nála objektíven is csúnyább nővel lép félre a férfi. Nekünk a hosszútávú monogámia olyan, mintha minden nap csak egyféle kaját ehetnél reggel-délben-este. Néha kicsit megsózod, másképp fűszerezed, de ugyanaz a kaja. Átérzed már?

És igen, ez szemétség, hogy így kódolt a természet, de ugyanúgy nem tudjuk kikerülni, mint a nő azt, hogy ne az 185 felettiekre bukjon vagy a kreolokra.

Szóval! ha hozunk egy áldozatot, egy fogadalmat, egy ígéretet, hogy amíg az adott nővel vagyunk, addig hűségesek leszünk hozzá, akkor azért ez fordítva is jó lenne. Ezért lehet a legjobban sárba tiporni egy férfi önbecsülését a félrelépéssel, mert mi ugyanúgy nehezen érezzük át a ti helyzeteteket, ugyanazt érezzük ilyenkor (csak nem fizikálisan, hanem mentálisan), mint mikor téged üt-vág egy nálad nagyobb és erősebb férfi. Azt, hogy a nő egyet csettint és bármikor tetszőleges férfivel szexelhet, még olyan gonosz is lehet, hogy megkéri a férfit, hogy lekamerázhatja-e az aktust és elküldheti-e az exének, hogy jobban fájjon neki, lesz szép számmal olyan férfi, aki benne lesz, mert úgy gondolkozik, hogy "ha ez az ára, hogy egy jó nőt megdugjak, belefér".

Mi fizikálisan tudunk pusztítani, a nő meg szexuálisan.

Tehát a felvetésedre válaszolva szerinted aki a férfitársadalom csúcsán áll, tehát nem csak jómódú és sikeres, de vonzó is a nők számára, az majd egy tapasztalt nővel fog összejönni, amikor vélhetően habár a vonzósága genetika, de a sikeressége mögött valódi tudás áll és pontosan tisztában van vele, hogy a két nem ha nem is ellenség, de ellenfél? Nem fog önként egy trójai falovat tolni a kertjébe.

Nem (csak) azért keresnek ezek a férfiak fiatal lányt, mert te annyival csúnyább lennél 30-as, 40-esként, hanem mert az még őszintébben tud szerelembe esni, a naivitása miatt nem kell vele Elemi ösztönöset játszani.

Továbbá státusz, ha egy 40 éves vállalkozónak 18 éves barátnője van. Még ha véletlenül meg is csalja a lány is más a megítélése.

Tudod, ahogy a nők is ódzkodtak a Szex és New York és a Justin Bieber-éra előtt attól, hogy fiatal srácokkal jöjjenek össze, mert ott is ultimate földbedöngölős ellenérv, ha a 40-es nőt megcsalja a huszonéves srác és nem tud mit mondani a "Na látod, megmondtam, nem kellett volna ennyivel fiatalabbal összejönni."

Ha a korban hozzáillővel nem működik, akkor az illető személyiségére helyeződik a hangsúly, hogy "Látod, minden férfi szemét", ez vigasztalóbb, mintha téged terhelne a felelősség, amiért nem hallgattál a "ne gyere össze fiatalabbal" intelemre.

Férfiaknál meg pont fordítva. "Fú, de lúzer vagy apám, nem irigyellek. Még egy ilyen nő is megcsal/elhagy? Egy ilyen, aki minden nap lábat csókolhatna, hogy ilyen pasija van, mint te. Tudod nem akartam bántani, meg te választottad, meg hetero vagyok, de azért nézzen már tükörbe, te egy jó kiállású srác vagy ez meg kiharapja a pókot a sarokból."

vagy "Fú, és azt a puncit nyalod, amibe ki tudja hány f..sz járt? Tuti volt már négerrel is meg arabbal. Hány éves? Ennyi idősen már tuti... Nem nőttek még rügyek a nyelveden vagy a farkadon?"

És ha azt gondolnád, hogy ez diploma vagy életszínvonal kérdése, nagyot tévedsz. Sokszor pont a segédmunkások beszélnek nagyobb tisztelettel a nőkről, az öltönyös budai elit meg úgy, hogy Torrente is felszisszenne.

És nem arról van szó, hogy mások véleménye alapján kell élni az életet, hanem arról, hogy úgyszintén, ha ekkora áldozatot hozok, hogy összejövök egy ilyen nővel, akkor elvárom, hogy ne támadjon hátba, ne ültessen fel.

Ha a szépségkirálynő csal meg nem olyan ciki, mintha a duci Julcsi a dohányboltból.

"A pasik ezt a fizetős lányoknál keresik, a csajok meg a háziállatban. A lelki önfejlesztés közös pont."

Vagy az, hogy azt pótoljuk, ami hiányzik. A nő bármikor kaphat szexet, de törődést nehezebben. A férfi pedig bármikor tud lelkizni, ha erre van igénye, friendzoneba szeretettel várják őt a nők, de a szexuális energiáit nem tudja levezetni. A barát-csaj megöleli, neki meg már feláll a farka.

"AZ ÉRZELMEKET NEM LEHET SZÁNALOMMAL KICSIKARNI."

Azzal nem, de neveltetéssel igen, hogy ki iránt legyenek érzelmeid.

Például a "Sátán" szó vagy a képi ábrázolása teljesen más érzelmeket fog kiváltani egy gót csajból mint egy hitgyülisből.

6ix9ine is teljesen más érzelmeket fog kiváltani egy Nicki Minaj/Cardi B kategóriájú csajból, mint egy Vasvári Vivienből.

Túlságosan alábecsülöd a neveltetést. De nem csak te, hanem az emberek többsége, ezért dollártrilliárdos iparág a marketing és ezért nem lehet sikerre vinni terméket tudással, minőséggel, árversennyel, csakis marketinggel.

"Ti/ők az a rakás életképtelen, aki azt hitte, majd a szájába repül a sült galamb, azt sem tudják, merre vannak arccal előre, és az államtól várjátok, hogy utat mutasson és megoldja helyettetek az életeteket, dobáljátok le magatokról a felelősséget minden egyes megnyilvánulásban."

Egyrészt nem minden incel várja az államtól a segítséget, másrészt valamit nagyon félrenéztél.

Kezdetben az evolúció kezdetén az az ember döglött éhen, aki nem tudott vadászni, gyűjtögetni, aki szaporodni nem tudott, de mivel férfiként te voltál az erősebb, a hajánál fogva húztad be a nőt a barlangba, aki elkószált a törzsétől.

Tehát túl nagy jelentőséget ne tulajdoníts az udvarlásnak. Az állam, a civilizáció szorította különböző keretek közé a párkapcsolatot, párválasztást. A jelenlegi, néhány évTIZEDE zajló folyamatban éppen azok szelektálódnak ki, akik nem testesítenek meg egyetlen zsánertípust sem.

A másik, hogy a túlélést és a szaporodást vegyük külön. A túlélés, ha nem gyilkolászással, mások kárára történik, akkor egy becsülendő dolog és minél többet érsz el így, annál nagyrabecsültebb tagja leszel a társadalomnak.

A szaporodásnál ez épp ellenkezőleg van. Jelenleg a 3-4 gyerek a lélektani határ (nálunk, nyugatabbra kevesebb), tehát ha a Dzsingisz-kán féle utat követed, akkor a génállományod rendkívül sikeres lesz, de te magad egy utolsó féregnek leszel tartva.

De ma már a Bob Marley-féle 4 anyától 16 gyerek sem divat, maximum még Jamaicában a a raszták között igen.

Tényleg ennyire nem látod a kettő között az éles különbségeket? Valóban néha elmosódik, mert egy munkáltató is dönhet úgy, hogy szimpátia alapján alkamaz vagy nem alkalmaz, de nála a szimpátia sokkal racionálisabb (sunyi a pofád vagy éppen egy korrekt embernek tűnsz). Az életben jól körülhatárolható szabályok vannak. Van x fizetésed, y kiadásod. X szakmában y és z között szóródik a várható jövedelem. X összeg, hogy kitanuld, plusz néhány hónap/év gyakornoki lét.

Ugyanaz, mint a mamutvadászat. Nem egyszerű, de átlátható. A párválasztásról pedig egy személyben a nő dönt, neked maximum arra van esélyed, hogy elfogadod az adott nő ajánlatát, vagy sem.

Nem arról van szó, hogy már eleve munkáltatói pozícióba születsz, ahol te válogatod ki a jelölteket és az egyetlen felelősséged, hogy megfelelő jelöltet válassz, sokan pedig még erre sem képesek.

A gyerekkel egyedül maradt anyákat, a bántalmazott nőket miért sajnálják és az inceleket miért vetik meg? Tulajdonképpen evolúciós értelemben mindkettő ugyanaz a selejt csak eltérő nemekkel, mégis olyan kultúrában élünk, ahol az előbbire nem szabad rosszat mondani, utóbbival meg tilos szolidaritást vállalni.

Ha a nő rosszul dönt még neki át sem kell hárítania a felelősséget, megteszi ezt a társadalom helyette. Aki ellenvéleményt mer megfogalmazni, az áldozathibáztató barom.

De ha egy férfi jár rosszul, akkor teljesen mindegy, hogy a nő húzta le tudatosan anyagilag, csak érzelmi, lelki szemetesládának használta, ha van rajta sapka, ha nincs, ő a hibás. Mert egy férfi nem lehet áldozat, csak hibás.

"Prioritások. Kinek mi a fontos, és ebbe abszolút semmilyen beleszólásod nincsen."

Akkor most gondold végig, hogy már 40 elmúltál és az általad kiszemelt szintén 40 éves férfi azt a nyilatkozatot teszi, hogy ő inkább fizet havi félmillió apanázst egy 18 éves sugar babynek, de nem kell neki szottyadt 40-es nő.

És mielőtt női mivoltodból indulsz ki, hogy abban a pillanatban kuka és jöhet a következő játsszál el a gondolattal: nincs következő. Vagy neked kell bizonyítani neki, még neked kell megalázkodni neki, hogy te is érsz annyit, mint a sugar baby ráadásul neked nem kell havi félmillió, vagy életed hátralevő részében egyedül halsz meg, egyedül öregszel meg.

Éld bele magad, éld át a szituációt. És töröld ki az elmédből azt, hogy női mivoltodból ez sosem következhet be, mert szexre mindig találsz. Ez az opció nem áll fenn. Csak ő meg hozzá hasonló 4-5 van még.

"Tekintve, hogy társkeresőkön jobbára kalandorok és elkeseredett sikertelenek vannak fent mindkét nemből"

Akkor csupa sikersztori lenne, de a két halmaz nem metszi egymást. Nőkből a tündérmesében hívők vannak, akik sosem adják fel, hogy akár ott talál rájuk a herceg fehér lovon meg azok, akik céllal keresnek, általában pont nem szex, hanem lelki szemetesláda, sétáló pénztárca, stb. ha beesik egy jó pasi, természetesen semmi jónak nem elrontói, talán még a meglévőt is lecserélik rá, de nem ez az alap cél.

Férfiakból meg valóban a selejtek, akik az életben nem kellenek senkinek meg azok a sikeres dugógépek, akik online is kiterjesztik a horizontjukat, esetleg mert van fix nőjük és biztonságosabbnak érzik így.

"Nem, persze, hogy nem. Nektek nem kell a csúnya lány, az idősebb nő, nektek minimum az átlagos kell, de ha az átlagos sem akar lejjebb menni, akkor jöttök ide sírni."

Látod, csak nem akarod érteni. A fejedben egy olyan kép van, hogy egy normális nőt utasítunk el, csak mert 30-40 éves. Nem. De mikor a tetovált szemöldökű, ráncosra szolizott, dohányzó (mikor mi még azt se csináljuk) nő adja a jeleket már-már számára ciki módon, akkor elgondolkodunk, hogy ér-e annyit néhány numera, amikor nem tudnánk kijönni vele, mert taszít a lénye, a személyisége? És a külseje nyom a legkisebbett a latba, emberileg undorodunk tőle.

,,Ugyanezt eljátsszák férfiak is, sőt, főleg a férfiak, hiszen pl. pornónézésnél nem a "szintjén" lévő nőre fog izgulni, nem egy ilyet képzel el a fantáziájában, hanem egy fullosat."

Ja hát ha valaki pornót néz meg ha hetente mással kuraltatja magát, közben meg sír hogy hova tűntek a normális férfiak, az végülis pont egy súlycsoport😂

Komolyan azt gondoljátok érvnek hogy az incel instamodellekre veri? Szerintetek az az incel komolyan azt gondolja hogy van esélye egy ilyen nőnél? Dehogy gondolja.

,,De ha valakinek bármi jó, és mégsincs semmi, akkor nem lehet, hogy nem az egész a világ a hülye?"

Ja hát végülis ő tehet róla hogy csúnya és senki nem áll vele szóba, a rohadék!

,,nem tart azért többre, mert farkad van."

Igazi fogyatékos femináci duma, ha nem értesz velem egyet, akkor rögtön plusz jogokat akarsz, aha persze xd

Teljesen mindegy hogy egymást itt öten hogy pontozgatjátok fel, attól még tudományos tény hogy nem a férfiak igényei verdesik torz módon a csillagokat. Statisztikailag kimutatott tény hogy míg a férfiak a nők kb felét tartják átlag alattinak, addig a nők a férfiak 80%át. Akárhogy kapálóztok, ez van.

Vajon miért nincsen ugyannyi incel nő mint férfi?

Hát azért mert egy csúnya nő még mindig hamarabb talál magának párt mint egy átlag Jóska akit ti rondának könyveltek el.

"Ez nem tűnt túl őszintének. Magadnak hazudsz, nem nekem. Én nem tudhatom, hogy tényleg van-e valakid, csak a szituáció fura. Ha van is, nem lehetsz vele valami boldog..."

"már az apamintád vagy a bátyád (közös genetika) is ilyen volt és te is ilyen típusú férfiakra buktál mindig, aztán besokalltál."

Imádom az önjelölt fotelpszichológusokat, kár, hogy egyet sem sikerült eltalálni. :) Egyébként sem kellene személyeskedned. Attól, hogy nem vagyok a kérdésben személyesen érintett, még nem vagyok vak, nyitott szemmel járok a világban, ennek megfelelő a leírt véleményem is, és megbecsülöm, hogy az én párom egyáltalán nem ilyen.

"Nekünk a hosszútávú monogámia olyan, mintha minden nap csak egyféle kaját ehetnél reggel-délben-este. Néha kicsit megsózod, másképp fűszerezed, de ugyanaz a kaja. Átérzed már?"

Elég sivár lelki világa lehet az így gondolkodó férfiaknak (és persze nőknek, mert arra is van példa). De szerencsére nem mindenki ilyen, az ilyenek meg jó lenne, ha nem hazudoznának össze-vissza, hogy mekkora világmegváltó lovagok, vállalják be, hogy csak a dugás kell, nyílt lapokkal, így senkit nem ér meglepetés, mindenki azt kapja, amit akar. De az túl szép lenne, ennyi gerinc nem sokakban van.

"Mi fizikálisan tudunk pusztítani, a nő meg szexuálisan."

És mi lenne, ha rombolás helyett építeni akarnál?

"a két nem ha nem is ellenség, de ellenfél"

Ezen gondolkozz el. Az én szememben a két nem partner, nem pedig ellenfél, talán ezért nincs senkid, mert folyton félted magad, ellenségképet látsz, akit le kell győzni, ahelyett, hogy társat keresnél.

"Nem (csak) azért keresnek ezek a férfiak fiatal lányt, mert te annyival csúnyább lennél 30-as, 40-esként, hanem mert az még őszintébben tud szerelembe esni"

Pedig pont a fiatalabbak azok, akik a tapasztalatlanságuk okán talán kevesebb, de irreálisabb elvárásokat támasztanak. De persze tudom, arra megy ki a játék, hogy könnyebb őket behülyíteni a szex miatt, ráhibáztam?

"Továbbá státusz, ha egy 40 éves vállalkozónak 18 éves barátnője van."

Nagyon nem státusz. Tudod, mit sugall ez? Hogy a 40 éves vállalkozó egy 18 éves szellemi szintjén van, ha erre van igénye. Villogni lehet vele a haverok előtt, de az üzleti életben ez kifejezetten hátrány.

"ekkora áldozatot hozok, hogy összejövök egy ilyen nővel"

Egészséges lelkű nő ezt hallva hanyatt-homlok menekülne tőled.

"Ha a szépségkirálynő csal meg nem olyan ciki, mintha a duci Julcsi a dohányboltból."

Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy jócskán vannak még emberek, akiknek az az elsődleges szempont, hogy mások mit fognak szólni. Normális embernek nem ez az első gondolata, hogy ciki-e vagy sem, hanem, hogy hogyan tegye túl magát a fájdalmon,a csalódáson. De egyre inkább úgy tűnik, hogy neked ez az egész kapcsolatosdi csak egy szerződésszerű dolog, ami azon alapul, hogy neked legyen szex, cserébe elviseled a nőt, a nő meg kap némi szeretetmorzsát, cserébe tegye szét a lábát, amikor csak akarod. Eszedbe sem jut, hogy két ember esetleg tényleg szeresse egymást, és ez egyrészt végtelenül szomorú, másrészt végtelenül szánalmas.

"nem, de neveltetéssel igen, hogy ki iránt legyenek érzelmeid"

Hatalmas tévedés.

"Például a "Sátán" szó vagy a képi ábrázolása teljesen más érzelmeket fog kiváltani egy gót csajból mint egy hitgyülisből."

Ez nem érzelmi kérdés, hanem ideológiai. Mást társít a képhez az egyik és mást a másik, nem szimpátia alapú a döntés.

"6ix9ine is teljesen más érzelmeket fog kiváltani egy Nicki Minaj/Cardi B kategóriájú csajból, mint egy Vasvári Vivienből."

Az undor 50 árnyalata? :D Merthogy külsőre nem sok értékelhető van rajta, az biztos (és itt személyiségről, neadjisten tehetségről nem beszéltünk).

"A párválasztásról pedig egy személyben a nő dönt"

Előtte meg évszázadokig egy személyben a férfi döntött. Kvittek vagyunk? Aligha. Van még rá néhány évszázad. A legtöbb nő abban a pillanatban döntene az egyedüllét mellett, mihelyst meg akarnák mondani neki, kihez kell hozzámennie, gyereket szülnie, kiszolgálnia a napi x órás munkája mellett. Régen erre nem volt lehetőség, mert hiába volt a nő szerződés tárgya az apja és a férjjelölt közt, a férjnek kötelessége volt eltartani az egész családot. A nő nem dolgozhatott a háztartáson kívül sehol, így nem volt más választása, mint a csöves lét / halál, vagy a tűrés. Most van munkánk, el tudjuk magunkat tartani, nem szorulunk arra, hogy a férfiak tegyék ezt meg, kivétel a gyermekágyi időszak. Más kérdés, hogy a legtöbb férfi nem is tudná ezt biztosítani, így egy ilyen rendszerben még kevesebb férfinak lenne felesége, mint most, lévén, hogy az apjuk nem adta volna a lányt oda, ahol a leendő életszínvonal alacsonyabb mint amit ő biztosítani tudott.

"A gyerekkel egyedül maradt anyákat, a bántalmazott nőket miért sajnálják és az inceleket miért vetik meg?"

Ezt nem hiszem, hogy magyaráznom kellene. Ha nem érzed, miért súlyosabb az egyik mint a másik, akkor a te fejedben van ordító nagy probléma. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok gyerekfetisiszta, aki az egekig magasztalja a cuki kis porontyokat, és még én is látom.

"40 éves férfi azt a nyilatkozatot teszi, hogy ő inkább fizet havi félmillió apanázst egy 18 éves sugar babynek, de nem kell neki szottyadt 40-es nő."

És? Miért kellene, hogy érdekeljen?

"Vagy neked kell bizonyítani neki, még neked kell megalázkodni neki, hogy te is érsz annyit, mint a sugar baby ráadásul neked nem kell havi félmillió, vagy életed hátralevő részében egyedül halsz meg, egyedül öregszel meg."

Így jártam. Inkább halok meg egyedül, de nem leszek senkinek a lábtörlője. Nem fogok senkinek bizonyítgatni semmit, ha nem érdeklem önmagam miatt, akkor megette az egészet a fene. Nem kampányolok, soha nem tettem és soha nem is fogom.

"Nőkből a tündérmesében hívők vannak, akik sosem adják fel, hogy akár ott talál rájuk a herceg fehér lovon meg azok, akik céllal keresnek, általában pont nem szex, hanem lelki szemetesláda, sétáló pénztárca, stb. ha beesik egy jó pasi, természetesen semmi jónak nem elrontói, talán még a meglévőt is lecserélik rá, de nem ez az alap cél."

Ez pont lefedi az elkeseredettek és kalandorok táborát.

"ér-e annyit néhány numera, amikor nem tudnánk kijönni vele, mert taszít a lénye, a személyisége? És a külseje nyom a legkisebbett a latba, emberileg undorodunk tőle."

Megint egy baromi jó megfogalmazás, amit csak magatokra kellene vonatkoztatni. Ér-e egy nőnek annyit néhány szeretetmorzsa, hogy olyannal legyen, aki taszító számukra? Dereng már?

"Komolyan azt gondoljátok érvnek hogy az incel instamodellekre veri? Szerintetek az az incel komolyan azt gondolja hogy van esélye egy ilyen nőnél? Dehogy gondolja."

Ti meg azt, hogy csúnya Betty a 9-es pasiról álmodozik? Ugyanaz a kategória.

"Hát azért mert egy csúnya nő még mindig hamarabb talál magának párt mint egy átlag Jóska akit ti rondának könyveltek el."

Akkor mégsem olyan magasak az elvárások, nem igaz? ^^

Eléggé ellentmondásos, hogy hű, mekkora csillagászati mértékű elvárások vannak (mint pl. hogy fürödjön az illető, ugyebár, meg ne legyen naplopó), de azért a nők állítólag 95%-ának van párkapcsolata? Ha annyira teljesíthetetlen elvárások lennének, akkor nemhogy az állítólagos 95% nem lenne meg, de a 75 sem. F--k logic.

"ha nem hazudoznának össze-vissza, hogy mekkora világmegváltó lovagok, vállalják be, hogy csak a dugás kell, nyílt lapokkal, így senkit nem ér meglepetés, mindenki azt kapja, amit akar."

Látod, csak kibújik a szélsőséges gondolkodás. Ha valaki már nem a hűség mintaszobra, aki még GONDOLATBAN sem követ el félrelépést, megcsalást, akkor már CSAK dugni akar...

Egyébként ezért lenne jó, ha olyan külsőnk lenne (mert ugye nektek az nem számít, kivéve, amikor csak szexre kerestek pasit, olyankor aztán kritikusabbak vagytok, mint Puzsér...), amivel beleesünk ebbe a bizonyos felső 10% körüli halmazba.

De mivel genetika bácsi nem így döntött, ezért marad a hazugság vagy a cölibátus, amíg nem lesznek élethű szexrobotok vagy nem fejlődik a metaverzum.

"És mi lenne, ha rombolás helyett építeni akarnál?"

Én nem akarok, a kettős mércére világítottam rá, hogy pusztítani nem csak nyílt, fizikai erőszakkal lehet. Sőt! Csak olyan világot élünk, ahol a manipuláció és a hazugság annyira átszőtte a mindennapokat, hogy már önmagában súlyos hátrányba kerülsz azáltal, ha te nem állsz be a sorba és műveled ugyanezeket.

"Az én szememben a két nem partner, nem pedig ellenfél, talán ezért nincs senkid, mert folyton félted magad, ellenségképet látsz, akit le kell győzni, ahelyett, hogy társat keresnél."

Ez a tapasztalatom. És mindig a másik kezdi, én csak elemzem az adott szituációt. Valóban nem szaladok neki a falnak, hogy vajon a 9 és háromnegyedik vágány van-e mögötte vagy a dokinál ébredek agyrázkódással, ehhez valóban túlzottan racionális és szkeptikus vagyok. Ezért megy nehezen ez a "hit" dolog, én tudni akarok...

"De persze tudom, arra megy ki a játék, hogy könnyebb őket behülyíteni a szex miatt, ráhibáztam?"

Vagy inkább arra, hogy kevesebb az esélye a több éves múltnak, exszel közös gyereknek vagy annak, hogy honnan is volt az a bűvös első millió, amiből beindította az egyéni vállalkozó karrierjét, mert hát én nem akarok a Rosszlányokra mutogatni, de tudod a Google nem felejt. Tudom, tudom, én vagyok a beteg, a gondolataimban sem szabadna megfordulnia ilyesminek, hogy rákeressek bizonyos dolgokra a megfelelő kulcsszavakkal... Biztosan a vonzás törvénye miatt űz velem csúnya tréfát az univerzum.

"Villogni lehet vele a haverok előtt, de az üzleti életben ez kifejezetten hátrány."

Ha megfigyeled, a valóban sikeres embereknél a kapcsolat azonos korúakkal van, de az esetek többségében már régen, legfeljebb az egyetemen ismerték meg egymást és mára már inkább kirakat-kapcsolattá silányult, ahol a kölcsönös strómanság és mert sokat tud a másik alapozza meg a kapcsolaton belüli békét és amúgy meg egyik jobbra, másik balra. Közszereplőknél már-már elcsépelt sztori a kamu meglepődöttség. Pl. mikor Szájer felesége kamu-meglepődik, hogy a Józsi már évtizedek óta a másik térfélen játszik.

Az átlagembereknél annyi a különbség, hogy sokszor kevésbé ügyelnek a diszkrécióra, mert úgy gondolják, hogy mivel ők nem fontos, híres emberek, ezért az senkit nem érdekel, mikor félhangosan sztorizgatnak a villamoson vagy a munkahelyen felszínes ismertség után csacsognak, akár úgy, hogy figyelembe sem veszik, hogy más is van az irodában, csak ő csendben dolgozik. Vagy mikor a felfokozott érzelmi állapot miatt olyan hangosak, hogy hirtelen a diszkrétebb részeknél lehalkulnak, de még egy magyar nyelvet csak középfokon beszélő külföldi is levágná, hogy miről volt szó, csak épp a pajzán részeket halkították ki, mint mikor termékneveket meg trágár szavakat sípolnak ki élő adásban.

"Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy jócskán vannak még emberek, akiknek az az elsődleges szempont, hogy mások mit fognak szólni."

Mindenkinek szempont, kivéve a lázadó tetovált punknak, de ő is felnő legkésőbb akkor, mikor apu-anyu kihal mellőle és nincs aki eltartsa, az örökségét elherdálta és ennyi év múlva már belefárad a tarhálásba, mert ami még menő 20 évesen, az már 40 felé nagyon gáz, hogy aprót kuncsorogsz "szigorúan alkoholra".

Tudod, itt is a középút a nyerő. Társadalomban élsz, így alkalmazkodnod kell hozzá, bele kell illened. Mindenkinek nem kell megfelelned, de a közvetlen környezetednek nem árt, különben önmagadnak ártasz. Nem jó kirekesztve, gyomorgörccsel menni minden reggel dolgozni, valamennyire muszáj idomulni.

"Eszedbe sem jut, hogy két ember esetleg tényleg szeresse egymást, és ez egyrészt végtelenül szomorú, másrészt végtelenül szánalmas."

De. Pontosan tudom mit rontottam el és 14 és 20 (de maximum 25) között másképp csinálnom, de az idő kerekét már visszaforgatni nem tudom. Nem véletlenül volt a régi öregek intelme, hogy fiatalon csiszolódik össze két ember, amihez persze az is kellett, hogy nem ennyire beteg, önmagából kifordult világot éljünk. A múlt romanticizálásának sincs értelme, hiszen már mindenhova betette a lábát az internet, ezáltal a beteg világról még betegebb, torz képet kapunk, ahol az erősebb marketinggel rendelkező, virálisabb szereplők kapnak nagyobb publicitást és formálják a közvéleményt, közízlést.

Járulékos veszteség vagyok, ha valamit hátra kéne hagynom az utókorra, az lenne, hogy fiatalon legyenek extrém toleránsak egymással (nem, nem a bántalmazó kapcsolatos meg kihasználós értelemben), akár járjanak párterápiára akkor is, ha nincs semmi baj, hogy a későbbiekben se legyen és egy valamivel relevánsabb véleményt is halljanak, mint a két oldalról a család, rokonok, barátok károgása, vészmadárkodása meg felszíneskedő bájolgása. Ne üljenek fel az illúziónak, hogy egy nőnek minimum x pasit ki kell próbálnia (a nők lapja coach szerint) különben nem élet az élet, mert az vagy több lesz 1-2 nullával, annyira rákap az ízére, vagy sosem fogja tudni felejteni, nem tudja úgy kezelni majd, mint a "férfiak" (akik közül szintén vannak, akik nem tudják úgy kezelni, csak már megszoktuk a fekete-fehérré leegyszerűsített világmagyarázatot). Ahogy a férfi se üljön fel annak, hogy neki az igazit kell megtalálni. Ez a nő dolga, úgyis a nő választ. A férfi sodródjon szabadon az árral és ne mondjon nemet a nála 20 évvel idősebb szomszédasszonyra vagy a túlsúlyos cigánylányra, ha azok rányomulnak, hiszen a jövőben kevésbé lesz visszahúzódó és félénk a szexuális tapasztalatlansága miatt és veszteget el emiatt éveket vagy gondolja túl a szexet. Mert a férfi számára a szex ÖNMAGÁBAN felejthető. Hajszolja, mert erre hajtja az ösztön, de nem lesz boldog tőle, amikor eléri. A normális párkapcsolattól lesz boldog, amiben lesz szex is, de arról akkor fog lemaradni, ha túl sokáig halogatja a dolgokat, mert a normális lányok korán elkelnek.

És utána csak a megalkuvós kapcsolat marad exponenciálisan növekvő kompromisszumokkal.

"Ez nem érzelmi kérdés, hanem ideológiai. Mást társít a képhez az egyik és mást a másik, nem szimpátia alapú a döntés."

De ha negatívat társítasz kevésbé szimpatikus, mint ha pozitívat.

"Merthogy külsőre nem sok értékelhető van rajta, az biztos (és itt személyiségről, neadjisten tehetségről nem beszéltünk)."

Az ilyenekért vannak úgy oda a nők, hogy már-már hipnotikus erővel vonzódnak hozzájuk. De mondhattam volna Marilyn Mansont is, csak ő most a cancel culture áldozata lett, mert valakinek útban volt.

"Előtte meg évszázadokig egy személyben a férfi döntött."

Értelmesebbnek gondoltalak annál, hogy tekintve, hogy még a 100 éves történelmünket is mennyiszer elhazudták és hamisítottak meg múltbéli dokumentumokat, elhidd azt, hogy ténylegesen ez volt a divat, hogy kvázi-megerőszakolták a lányokat meg a 60 éves földesúr 14 éves lányokat vásárolt.

Nem azt mondom, hogy ne fordult volna elő, de most is előfordul Lölő meg Várkonyi Andi, Andy Vajna meg Timike, Faludy Gyuri bácsi meg Fanny, pedig a nők szabadon dönthetnek... Még arról is, hogy a rosszlányokon hirdetik magukat vagy elmennek az Aldiba pénztárosnak.

Nem éltünk akkor úgyhogy ennyire azért kőbe vésettnek nem kéne gondolni. Ahogy a nagyszüleink mondókáját is érdemes fenntartással kezelni, már csak azért is, mert a mai napig a nagy szabadságban is léteznek olyan párok, fiatalok, akik bármikor szétmehetnének és mindig újra és újra kibékülnek meg mindketten új partnerrel vannak, aztán megint összejönnek.

Akkoriban ezt nem tudták csinálni a kapcsolatfüggők, emiatt úgy érezhették, hogy a társadalom korlátozta őket. De a mostani fiatalok példája erősen árnyalja a képet.

"A legtöbb nő abban a pillanatban döntene az egyedüllét mellett, mihelyst meg akarnák mondani neki, kihez kell hozzámennie, gyereket szülnie"

Marginális problémát vetítesz ki társadalmi szintre politikai propaganda alapján. Gazdag családokban ma is megvan, hogy nem jövünk össze akárkivel. Orbán Ráhel is a földbirtokos Tiborcz Istvánnal jött össze, nem egy miskolci zsaluzóáccsal. A királyi protokollt megsértő Harry herceg is egy színésznővel jött össze, aki kb. egy szinten van vele vagyonilag, még ha nem is nemesi vérvonal.

És ahogy most is önmagát is eladja az, aki csóró (és a csóróság fokmérője a fejlett világban a legjobban megfigyelhető, hogy nem a valódi, fizikai nélkülözés, mint Afrikában, hanem a másokhoz képest megélt anyagi helyzet érzése), de az is, aki csak lusta dolgozni, akár bevallja magának, akár nem. Vagy aki olyan beállítottságú. És persze ezek azok, akik a leghangosabbak, mikor kiderül, hogy nem azt a lovat akarták vagy nem azt a testrészét.

"A nő nem dolgozhatott a háztartáson kívül sehol, így nem volt más választása, mint a csöves lét / halál, vagy a tűrés."

Te magad vallod be, hogy cserébe a férfinek meg el kellett tartania az egész családot. Akkor 1:1

Abban egyetértünk, hogy a politikának, vallásnak és egyebeknek nem lenne szabad beleszólnia az emberek magánéletébe, viszont te meglehetősen egyoldalúan vizsgálod, amiért nem hibáztatlak, hiszen nő vagy, úgy érzed, hogy te voltál elnyomva, miközben kicsit azért árnyaltabb volt a kép.

Te (személy szerint) elképzelhető, hogy el lettél volna nyomva, mert már kislányként is öntudatos voltál, de arra nem gondolsz, hogy akkoriban is emelkedtek ki nők? És hogy ezek voltak a kevesebben? És az még betegebb társadalmi modell jelenleg, hogy a kisebbséghez igazítjuk a többséget?

Biztosan nem emlékszel már Teczár Szilárd nevére, ő volt az, aki beperelte a Doboz nevű szórakozóhelyet, amiért diszkriminálja a férfiakat és nekik fizetniük kell, a nőknek meg nem. A cikkek alatti kommentekben kb. 80%-ban nők keltek ki ellene, hogy micsoda féreg, biztos meleg, remélik gyógyszerre költi, mi értelme volt, stb. Férfiak is kiakadtak, de közel sem annyira, ők amiatt aggódtak, hogy most fizethetik ők a csajoknak is, meg kanbuli lesz emiatt, mert a nők nem fognak fizetni beugrót. Alig volt talán 1-2 nő, aki rávilágított, hogy tulajdonképpen itt mutatkozik meg, hogy mennyire csak a pozitív dolgokat akarják a nők az egyenlőségből, a negatívak esetében ők finom, klasszikus hölgyek.

"Most van munkánk, el tudjuk magunkat tartani, nem szorulunk arra, hogy a férfiak tegyék ezt meg, kivétel a gyermekágyi időszak."

Csak a magad és hasonszőrű társaid nevében beszélj. Én azt figyeltem meg, hogy általában azok a nők a feministábbak, akiknek KSH szerinti átlagos vagy afölötti fizetésük van, diplomásak, Budapesten vagy egyéb nagyvárosban élnek és szeretik a munkájukat vagy legalábbis nem utálják.

Az összes többi még ha annak is vallja magát szavakkal, tettekkel, életvezetési szempontból a könnyebbik ellenállás irányába halad.

"Más kérdés, hogy a legtöbb férfi nem is tudná ezt biztosítani"

Ugye, hogy ugye? Kezdesz végre rájönni, hogy az állam a gazdaság nélkül csak bűvészkedni tud a számokkal? Fizetést tud emelni, csak a vásárlóértéke nem lesz több. Ahogy meg tudja duplázni a potenciális munkaerő létszámát (emlékszel még, hogy a Rockefeller Institute támogatta legjobban a feminista mozgalmat és pont az ipari forradalom idejében, mikor annyira növekedett a gazdaság és kellett a munkaerő, hogy a gazdasági bevándrolók aranykora volt, az USA-ban is nemhogy utálták a mexikóiakat, egyenesen minden családnál volt 3-4 belőlük, kertész, házvezetőnő, parkolófiú, medencetisztító...), csak éppen az utána következő leszálló ágban (ami most zajlik jó ideje és egyre kevesebb emberi munkaerőre lesz szükség) fog majd kelleni kétszer annyi éhes szájat etetni adóforintokból vagy alibi munkákat biztosítani számukra, hogy mégis csináljanak valamit napi 8 órában, ne a lábukat lógassák.

Úgyhogy jelenleg már ott tartunk, hogy két ember fizetése együtt kevesebb, mint régen egy családfő fizetése. Pusztán gazdasági szemszögből vizsgálom, akkoriban a férfiak világában gyakori volt a konfrontáció (ezt remélem nem vitatod), jobban érvényesítették az érdeküket, csaptak oda az asztalra, hogy fizetésemelés vagy sztrájkolunk. A nők békepártibbak, meghunyászkodóbbak, ők azt szeretik, ha valaki képviseli őket és megcsinálja helyettük. Nem feltétlenül férfi, lehet állam vagy szakszervezet is. Biztonsági játékosok, örülnek a kicsinek is, panaszkodnak, zsörtölődnek, de nem állnak fel.

"Ha nem érzed, miért súlyosabb az egyik mint a másik, akkor a te fejedben van ordító nagy probléma."

Azért, mert csak fizikai erőszak szempontjából vizsgálod meg a gyermeki, semmiről sem tehető ártatlan fél szemszögéből, aki már megszületett. De tekintve, hogy egyik sem véletlen baleset, hanem rossz döntések SOROZATÁNAK eredménye, tényleg nem értem. A te gondolatmenetedet igen, csak azt nem, hogy miért lett ez a beteg, torz világnézet ekkora divat, hogy még fel is mentjük az emberi hülyeséget és egyenesen simogatjuk a buksiját, hogy "ne törődj a csúnya, gonosz áldozathibáztatókkal, van neked elég bajod". Ezzel kb. zöld utat nyitva az emberre amúgy is jellemző felelőtlenül sodródásnak.

Pont, hogy ezeket kéne elrettentő példaként alkalmazni, bármennyire fáj. Nem bajszos bácsiknak kéne fehér köpenyben szexuális felvilágosítást tartani, amit szétröhögnek és széttrollkodnak a diákok, hanem érezzék a súlyát, hogy egyetlen rossz döntésnek milyen életre szóló következménye lehet.

Tényleg ennyire naiv vagy, hogy elhiszed, hogy miközben évente van kb. 2000 öngyilkosság (amivel világélvonalban vagyunk) azért van ekkora világméretű lobbiérdek, nehogy véletlenül a kirekesztés és társadalmi megvetés miatt öngyilkos legyen bármelyik áldozat is, mert ennyire humánusak vagyunk? Ennyi rendszerszintű, évtizedek óta megoldatlan problémával, amiknek egy jó része még pénzbe sem kerülne, csupán átszervezésbe és/vagy emberi hozzáállás javításába? Pride-ra milliárdokat költenek, arra még milliókat sem, hogy egy lokális közösségben ne a széthúzás, irigykedés meg egymás áskálódása menjen?

A társadalom bomlasztása a cél, mert minél több hülyét termelünk ki, aki bányalóként megy előre és sodródik az életben, mint gólyafos a levegőben, annál nagyobb eséllyel lesz az állam és a gazdasági szereplők (amik ma már úgy összetartoznak, mint a borsó meg a héja) rabszolgája, hiszen egyszerre több mókuskereket fog hajtani.

- nem baj, ha devizahitelt vettél fel, a bank a bűnös, az állam megvéd.

- nem baj, ha 10-20 millióval emelkedtek a lakásárak, csak vállalj be 3 gyereket és az állam kisegít.

- nem baj, ha a jövedelmed 48%-át ilyen-olyan jogcímen elveszi az állam, legyen bejelentett munkahelyed, a te érdeked, van táppénz, fizetett szabi, stb. (csak épp jó esetben többszörösét fizeted ki abból meg visszacsöpög valamennyi arról nem beszélve, hogy abban leszel motivált, hogy minél inkább kihasználd ezeket a dolgokat, beleértve munkahelyváltás után pihenj 3 hónapot munkanélküli segélyen és csak utána helyezkedj el az új helyre. Ha azonnal el kell vagy te szeretnél dolgozni, akkor járulékos veszteség vagy, mint a biztosítónál azok, akik csak befizetnek életük során, de sosem veszik igénybe. A járulékos nyereség meg akinek az alkesz rokona ottfelejtette a rezsón a lecsót, leégett a ház és nem csak az alkesz rokontól szabadult meg, de behazudik még 3 antik bútort, így kimaxolja a biztosítási összeget.

Erre védekező reakcióként szintén járulékos veszteség, aki tényleg a szeretett rokonát veszítette el és esetleg egy kókler szaki hibájából lett elektromos tűz és emiatt a biztosító kitételre hivatkozva nem is fizet semmit, neki meg nincs több milliója zsebben sztárügyvédre, vagy ha fizet is a biztosító, valóban volt neki antik bútor, csak nem tudja számlával meg 7 pecséttel igazolni...

Mikor jövünk rá, hogy ezt az örökös macska-egér harcot be kéne fejezni, mert minél komplexebbek a szabályozások, annál több a lehetséges kiskapu.

És hogy miért ilyen példát hoztam? Mert így talán érzelmileg nem leszel túlfűtött és talán racionálisabban látod a hasonlatot, hogy pl. a bántalmazásnál meg a gyerektartási ügyeknél is kettőn áll a vásár és azzal, hogy az egyik oldalt ultimate démonizáljuk, a másikat meg ultimate felmentjük, azzal azt érjük el, hogy motiváltak lesznek bizonyos típusú emberek az áldozatszerepre.

Ez pedig olyan mély emberi ösztön, hogy már az oviban és az általános iskolában is megmutatkozik, mikor valakit addig provokálnak, amíg az ütni fog, majd végül ő kap intőt emiatt, a másik meg röhög a markában, mert megért neki egy monoklit, hogy még ezzel is belerúgott az amúgy is bullying áldozatába.

És ha nő lennék, ugyanígy gondolkodnék.

"Így jártam. Inkább halok meg egyedül, de nem leszek senkinek a lábtörlője."

Legalább azt az egyet ismerd el, hogy a hozzád hasonló Clint Eastwood típus (tudod, a főhős, aki még akkor is az ellenség pofájába röhög, amikor az már bucira verte, kinyírta 3 rokonát, pedig kezdetben gazdaggá tette volna, ha együttműködik vele és ezt az egészet elkerülhette volna) még férfiak között is nagyon ritka a mai világban, nemhogy nőben. Szóval légy büszke rá, hogy kivétel vagy (már ha tényleg így van, mert remélem azt is elismered, hogy sokan szeretnek felelősség nélkül kérkedni azzal, hogy ők bizony milyen becsületesek, gerincesek, korrektek, mondhatni alig van ember, aki bevallja őszintén akár még az interneten is, hogy ő nem az, aztán a valóság valahogy mindig rácáfol, mikor belekerül egy adott szituációba, hatalmat kap, lehetősége adódik, akkor mutatkozik meg, hogy milyen ember).

Szóval respect, de attól még nagyon nem te képviseled az átlagot...

"Ér-e egy nőnek annyit néhány szeretetmorzsa, hogy olyannal legyen, aki taszító számukra? Dereng már?"

Azért nagy különbség van aközött, hogy olyan nő most tapadni akarna levakarhatatlanul néhány jó szó meg kis udvarlás után, aki fénykorában random pasikat szopott le, akiknek a nevét sem tudta és mostanra hirtelen megkomolyodott és annyira nagy cucc lett neki a szex... Mindezt az 50. vagy sokszázadik numera után döntötte el, hogy nem, ma már nem adja igazán... Mint mikor az egykori rallyversenyző kettévágja a saját jogsiját és biciklire száll és innentől már ő új ember lett, megismerte önmagát és a tömegközlekedés is frusztrálja a motor hangja miatt.

Illetve én, aki szimplán szkeptikus és bizalmatlan vagyok azzal kapcsolatban, hogy ez a nő egyáltalán ezzel a hozzáállásával és az új igényszintjével találni fog-e bárkit, akivel valóban boldog lesz.

Tudod ezt hívják az üzleti életre vonatkoztatva lose-(lose)-lose szituációnak, mikor a két csökönyös fél közül mindkettő veszít így vagy úgy, mert az alkupozícióban lévő (esetünkben a nő) túl magasra teszi a lécet, így nem jön létre az üzlet, de a másik fél minden esetben csak veszíthet, ha megadja a magas árat, akkor azzal igazolja, hogy a nő valóban jól árazta be önmagát, ha pedig nem adja meg, akkor nem kerül sor az üzletre.

De ahogy a romlott, szemétbe kerülő kaviár sem boldog és ha lenne tudata, bánná, hogy miért nem adta oda magát olcsóbban, a szegény ember sem fog jól lakni, de látva, hogy a kaviár végül a szemétben landolt, valahogy most sem döntene másképp, most sem viszi rá a lélek, hogy megadja érte a szerinte túl magas árat.

"Ti meg azt, hogy csúnya Betty a 9-es pasiról álmodozik? Ugyanaz a kategória."

Nem ugyanaz a kategória, mert Bettynek elérhető a 9-es pasi, de csak dugásra, szeretői pozícióba, szexkapcsolatra. És emiatt a 6-os pasival való kapcsolata során mindig ott lebeg Damoklész kardja, hogy összeszűri a levet egy hullámvölgyben egy ilyennel, ezzel megalázva a férfit, aki talán ha nem elég szemfüles, nem is tud majd róla. Emiatt (még ha ez nem is következik be), Betty nyeregben érzi magát.

A srác pedig ugyanúgy csak lefelé tudna választani Betty helyett, de még ahhoz is komoly erőfeszítéseket, udvarlást kéne tennie. Esetleg fizethetne egy 9-est óránként 30 ezerért.

"de azért a nők állítólag 95%-ának van párkapcsolata?"

Téves! A "talál magának valakit" mi úgy értjük, hogy talál magának tetszőleges szexpartnert, randipartnert, mintha katalógusból válogatna. Az, hogy ez az illető megfelel-e neki (vagy a jó pasinak megfelel-e ő dugáson kívül másra) már a jövő zenéje.

Arra célzunk, hogy nincs olyan nő, aki ne élhetne aktív társkeresési életet, míg férfiaknál kb. olyan mint az álláskeresés válságban. Örülsz, ha a 200 önéletrajzodból 3 hónap után valaki válaszol, hogy jelenj meg személyesen. Utána 2 hónap múlva egy másik, ahol már a 2. körig eljutsz az 5 körös interjún. Fél év után összejön kettő is, de az egyik építőipar, a másik meg fekete mosogató és fél nap után inkább te szállsz ki belőle, inkább még az aznapi fizetésedről is lemondasz. Aztán egy év múlva újra felszívod magad és avart gereblyézel a közmunkaprogramban, az elején kicsit hólyagos lesz a kezed, de elmúlik, aztán egész belejössz, csinálod is pár hónapig, aztán egyoldalúan megszüntetik, de megígérik, hogy majd lesz másik, meg nem veled van a baj, kiváló munkaerő voltál, csak éppen már elfogyott az avar.