Teherbe estem az exemtől, hogy mondjam el neki?

A halálra ítélt magzat keresztútja

I. Jézust halálra ítélik

Szüleimet a testiség kötötte össze. Mielőtt

megszülettem volna, már halálra ítéltek, hiszen nem

a szeretet, hanem az önző élvezetvágy hívott életre.

Egyedül Isten szeret engem!

II. Jézus vállára veszi a keresztet

Anyám megkapta a kórházi beutalót az abortuszra. Immár a „nem kívánt gyermekek”

szégyenbélyegét viselem. Szüleim átkoznak: szinte éget a gyűlöletük. El kell tűnnöm az

életükből. De valaki talán imádkozik értem Isten színe előtt!

III. Jézus először esik el a kereszttel

Érzem, hogy én csak egy nem kívánatos eset vagyok, egy „teher”. Egy baleset nem várt

következménye, amit azonban könnyen ki lehet javítani. A megszületett emberek

manapság nem akarnak elismerni hozzájuk hasonlónak. Egyedül Isten fogad el engem!

IV. Jézus Édesanyjával találkozik

Nekem nincs anyám, aki megsiratna. Én most egy asszonynak a foglya vagyok, aki meg

fog öletni. Anyám talán soha nem ismerte az áldozatos szeretetet. Azért dob el most

magától. Istenem, légy irgalmas édesanyámhoz! Égi Édesanyám! Járj közben földi

anyámért a Te Szent Fiadnál!

V. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Nekem senki nem segít. Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy ne

szenvedjen, amikor engem megölnek. Uram! Már nem élnek segítő Simonok! Rád várok

egyedül. Segíts!

VI. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

Senki sem érzi, érti át tragédiámat? Azok, akik a megszületett magzatokat simogatják,

óvatosan mosdatják, velem miért bánnak így?! Miért olyan egyszerű, érdektelen eset az,

hogy engem most megölnek? Hívő testvéreim! Imáitok ezt meg tudná akadályozni!

Kérlek benneteket, imádkozzatok értem!

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel

Apukám kiszámolta, hogy mennyibe kerülnék neki, ha életben maradnék. És mennyi

gond... A halálom olcsóbb és kényelmesebb. Ezért meg kell halnom. Vajon honnan

tanulta azt, hogy így mérlegeljen? Hogy lehet az, hogy nem érti, mit is jelent édesapának

lenni? Azt, hogy a gyermeket Istentől el kell fogadni, és úgy nevelni, hogy Istenhez majd

vissza is térhessen! Istenem, bocsáss meg neki is!

Kedves Kérdező!

Nehéz helyzetben vagy, mert azon felül, hogy megcsaltak ami nem kis probléma, még kiderült, hogy áldott állapotba kerültél.

A párkapcsolatokban, a szeretet kapcsolatokban gyakori, hogy problémák adódnak, épp úgy, mint ahogy a karierepítés folyamán is várhatóak lesznek.

Az életünk folyamatosan különböző problémák, különböző élethelyzetek megoldásával halad előre.

Nem tudható milyen mély volt a kapcsolatod? Helyreállítható-e? (Amikor házasságon kívüli szexuális kapcsolatok elfogadottak, akkor az aki ezt választja, elfogadja azt, hogy a párkapcsolatok szabadon ki be járhatóak.)Ha szeretnéd a gyermekedet apával együtt felnevelni akkor ezt a kérdést kell előbb rendezni.

Tehát, ha a megcsalatás előtt szeretted, és ő is szeret, csak megbotlott akkor ne ad fel ilyen könnyen. Próbálj lehiggadni és nézz szembe azzal, hogy hogyan kerültél ebbe a helyzetbe. Adtál-e Te okot erre a lépésre. De ne a sértődöttséged szemüvegén nézd meg ezt a helyzetet.

Ha ez a kapcsolat nem is helyreállítható akkor is le kel vonni a tanulságot. Senki sem tökéletes. Ha valaki szeret akkor elfogad. De ha visszaélünk a szeretetével és nincs kötelék akkor könnyen tovább lép. Mert mindenki ezt tanácsolja.

Egy kapcsolatba nem csak belépünk és már működik, hanem ha elromlik akkor közösen megjavítjuk. Elemezzük a helyzetet mi az, ami a másiknak akit szeretünk, nem elfogadható belőlünk és azért mert szeretem megpróbálok elviselhetővé válni azon a területen.

Beszélj az Exeddel!

Közösen kerültetek a gyermekáldásba, tehát alkalmasak lesztek a gyermek felnevelésére. Lehet, hogy nem igy terveztétek, de nem tudhatod, hogy gyermeked vállalása milyen sok pozitív dolgot hozna az életetekbe, ami ellenkező esteben másképpen alakulna. A következő linken többen az abortuszt választották: [link]

Te körültekintően szeretnél jó döntést hozni, ezért ezek az információk reményeim szerint segítségedre lesznek. Szeretettel 1Léna

Kedves Kérdező!

Mindenképp mondd el neki, lehetőleg személyesen, mert ez elég komoly téma ahhoz..úgy látod a reakcióit is, ami szerintem sokat számít.

Az előző (63-as) kommentelő nagyon bölcs dolgokat írt (pl. kapcsolat helyrehozása, konfliktuskezelés), ha teheted, szentelj rá több figyelmet.

Az emberi élet pedig fogantatáskor kezdődik, orvosi álláspont.

Egyéb:

-A nemi identitás akkor is normálisan kialakul, ha nincs jelen az apa, mert a gyermek a környezetéből kiszűri a számára szükséges példaképet.

-A gyermek boldogságát csak sokadik tényezőként befolyásolja az, ha külön él az apjától, de még az anyagi háttér sem olyan meghatározó, mint amilyennek sokan gondolják, ha megvannak az alap dolgok (étel, kabát stb), ezért a gyermek boldogtalanságát irreális, eltúlzott félelemnek tartom. Te vagy neki a minden.

Szóval javaslom, hogy ne a felszínes "okokat" tartsd szem előtt, amiket menekülésképp felhozhatsz az abortusz mellett, mert ez a helyzet ab nélkül túl bizonytalan lenne és azt sokan nehezen viselik, hanem annál mélyebben gondolkodj. A lényeg az, ahogyan Ti döntötök. Azon túl minden más másodlagos, megoldható, kiküszöbölhető, csak akarni és tenni kell érte.

Nincs olyan külső tényező, ami miatt ne tarthatnátok meg.

Csak az a kérdés, hogy Ti igent mondtok-e az életére, vagy megölitek.

Gondolom sejted, hogy a helyedben megtartanám.

Természetesen nem dönthetek helyettetek, de a meggyőződésemből adódóan ezeket meg kellett osztanom Veled.

Szeresd!

Uramisten, fogjátok már fel, hogy a kérdező nem akarja megtartani a magzatot! Mit erőlködtök itt a babaruháitokkal, miért akarjátok ráerőltetni a saját akaratotokat egy másik emberre? Egyáltalán hogy lehet számotokra fontosabb egy párhetes sejtcsomó "élete", ami egy daganattal egy szinten van élettanilag, mint egy kifejlett, élő, járó nő élete? Én elhiszem, hogy nektek életetek értelme a babucikátok, de nem mindenki gondolkozik így, és jó lenne, ha nem más f@..ával vernétek a csalánt, a kérdezőt meg nem tekintenétek két lábon járó inkubátornak. Még csak felelőtlennek se titulálhatjátok, leírta, hogy védekeztek, azt a hülyeséget meg hagyjátok abba, hogy aki nem akar gyereket, ne dugjon, én pl. sosem akarok, de ettől nem fogok lemondani a szexről (fogamzásgátlás mellett, persze). A gyerek nem egy büntetés, amit a szexért szabnak ki, hanem jó esetben két ember közös, tervezett döntése.

Kérdező, azok után, ahogy elváltatok és úgyis elveteted, nem értem, miért akarod mindenáron a tudtára adni, de ha mindeképp úgy érzed, joga van tudni, akkor személyesen találkozzatok, ez nem telefontéma. A sok habzószájú abortuszellenessel, meg a néma sikolyaikkal, meg anyám kínjával meg ne törődj.

Egyébként szerintem is felháborító, hogy az abortuszellenesek az "élet értékével" jönnek, de közben meg az "anyuka" életét minden probléma nélkül tönkretennék. Az már nem élet, mert felnőtt ember? Egy gyerekvállalás nagy felelősség, rengeteg áldozattal és- urambocsá'- szopással jár, amire nem áll mindenki készen életének bármelyik pillanatában. Az meg, már ne is haragudjatok, de egy örök kapocs a nő és a semmirekellő, hűtlen férfi között, ha van egy közös gyerekük. Folyamatos boldogtalanság várna mindkettejükre, csak azért, mert vannak, akik ellenzik az abortuszt. A gyereknek meg igen, tök jó, ha megszületik, aztán folyton azt látja, hogy anya-apa boldogtalan, és ráadásul miatta. Tényleg marha jó lehet ebben felnőni, az országnak sok-sok ilyenre van még szüksége, még nincs elég lelki beteg. Ja, vagy mégse. Mindenki az alkalmatlan, rossz szülőket szidja az elcseszett gyerekekért, de aztán meg ilyen kérdéseknél jönnek a babaruhákkal, hogy azért akaratuk és jobb eszük ellenére tartsák meg a gyereket.

És igen, 22 évesen nagyon kevesen elég érettek és felnőttek ahhoz, hogy készen álljanak erre a hatalmas felelősségre. Mert ez az. De ilyen apától én akkor sem akarnám megszülni a picit, ha egyébként készen állnék az anyaságra.

Viszont szerintem is joga van tudni az "apának", hogy legközelebb jobban figyeljen oda, ha védekezésről van szó. Személyesen, mert valóban nem telefontéma.