Teherbe estem az exemtől, hogy mondjam el neki?

Az a baj, hogy én is észrevettem már néha az álszentségem.

Pl abortusz-ellenes lennék alapvetően (kivétel négy-öt speciális eset, amik közül itt konkrétan egyik sem áll fent), de ilyen helyzetben én sem akarnám utalni a gyerektartást havonta, miközben az exem és a gyerekünk is érzelmileg szarul élnek, a gyereknek pedig nincs egy apakép az életében.

26/F

Szerintem személyesen próbálj egy találkozót összehozni. Ha nem hajlandó rá, akkor ennyit is ért, de ha benne van, hogy személyesen megbeszéljétek, akkor ott és akkor mondd, hogy mi a szitu, azzal együtt, hogy te nem szeretnéd megtartani, de minthogy a gyerek ugyanúgy az övé is lenne, ezért van döntési joga. Tudjon róla, így tisztességes- szerintem.

Csak hogy legyen egy rendes válaszod is a kérdésedre. Az abortusz létjogosultságáról vagy a döntésed helyességéről felesleges vitatkozni. Szerencsére a döntés joga adott, és minthogy rólad, a te jövődről van szó, ezért másra ne hallgass, csakis te- meg az exed, ha hajlandó időt szánni rá- dönthetsz róla.

12: Ezt mondom hogy ez egy rohadt nehéz kérdés. Itt nincs fehér és fekete, mint sok idióta hiszi. Aki abszolút, totálisan csak az egyik oldalon áll ebben, az nem normális. Nyilván mindenkiben van ezzel kapcsolatban vívódás és felmerülnek morális kérdések. Most hagy példálózzak:

Speckó esetek:

-Az anya nincs 18 éves

-Az anyának már van 2-3 élő, egészséges gyereke

-A gyerek nemi erőszak foganata

-A gyerek súlyos testi/szellemi fogyatékos lenne és ez még kiderül időben

-Az anya veszélyeztetett terhes és a terhesség/szülés során az élete veszélyben lenne

Ismerek olyan férfit, aki lelkileg tönkre ment abba, hogy a barátnője magától döntve elvetette a gyereküket amikor teherbe esett. Pár évre alkesz lett, volt kicsit pszichiátrián is. Sokszor beszélt az ő megölt kisbabájáról megtörten. De ő biztos csak egy férfiatlan lúzer. Meg a férfi úgy is csak arra jó hogy fizesse a gyerektartást, vagy ne fizesse a gyerektartást.

Ha teherbe ejtek egy nőt, ő nem csak erről dönt, de a mindennapi valóságban kb azt is ő mondja meg hogy mennyire lehetek a gyerek életének a része.

Ha nem fizetnék gyerektartást akkor az a baj. Ha szeretném őt nevelni és vele lenni (az idő felében) akkor az a baj. Ugyanez igaz akár a válás utánra is.

P.S.:

"A férfiak elhagyják a gyereküket, nem fizetnek tartásdíjat." Ez pont úgy igaz, mint hogy:

A cigányok pedig bűnöznek, a zsidók kapzsik, a nők ku rvák, a fehérek rasszisták.

Kérlek lehetne hogy ne feketében és fehérben lássátok a világot, hanem úgy amilyen az, vagyis szürkében? (Ez most pont nem a kérdezőnek szólt, mert ő elég értelmesnek tűnik)

13: Igen.

Ez most valami drámai kérdés akart lenni a részedről? Mert nem jött be. Az élet ilyen véletlenszerű.

"Miért nem engem ütött el az útpatkára felhajtó busz, miért az előttem két méterrel sétáló embert?" - Azért ba zmeg, mert nekem szerencsém volt, neki meg nem. Nincs itt semmi Isten, vagy sors. Véletlen az van.

"Miért nem engem abortáltak, miért a két évvel korábban megfogant "would-be" tesómat?" - Ugyanezért. Szerencsém volt. Nem kell mögötte sorsot, értelmet, logikát keresni.

Fogadd el hogy a világ nem Istenről, sorsról szól, hanem véletlenekről és szerencséről. Tudom nehéz, mert nem erre lett a legtöbbünk nevelve.