9 hónap után időt kért a kedvesem,3 hétig húzta de közben egy másik sráccal találkozgatott, majd tegnap kimondta hogy egyenlőre nem akarja folytatni, és utána is csak ezt mondta, hogy most nem akarja. Mit tegyek?

Kedves 77-es Válaszoló!

Nagyon jól leírtad, ment a zöld pacsi. :)

Kedves Kérdező!

Az én véleményem is az, amit a 77-es válaszban olvashatsz. Itt mi csak kifejtjük a véleményünket, de a kapcsolatotokat Te ismered, nem mi, a csajt Te ismered, nem mi. Nyilván benne van a pakliban az is, hogy úgy érzi, elveszített, nem tud már visszatáncolni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy szakítás helyett "időt", szünetet kért - a leírásod alapján nagyon valószínű, hogy azért, hogy büntetlenül kísérletezgethessen. Azt, hogy mi játszódik le benne igazán, csak ő tudja. Azt, hogy mit tegyél, pedig Neked kell tudnod. A lényeg, hogy ne büszkeségből és a magas lóról dönts, hanem higgadtan mérlegelj. Ha esetleg visszafogadnád, le kell ülni és alaposan átbeszélni, mi vezetett ahhoz, hogy szétmenjetek, és miért, legfőképp hogyan akarjátok folytatni. Arra, hogy miért hagyott ott a másik srácért, ne várj értelmes választ, tehát úgy vélem, ilyet kérdezni is felesleges tőle. A másik, amivel számolnod kell, hogy előbb-utóbb felbukkan majd a "ha ló nincs, jó a szamár is" érzés, ezen kevesen képesek úrrá lenni, a helyén kezelni. Nem is mindig erről van szó, vannak, akik egyszerűen úgy gondolják, létezik a "szőke herceg", akivel minden tökéletes, tehát ha már fellép egy probléma, akkor a másik már valószínűleg már nem is az igazi, és az ilyen, a Tiédhez hasonló esetek kellenek ahhoz, hogy megtanulják, hogyan működik az élet meg egy kapcsolat... Lehet, hogy az exed is ilyen. Jó esetben tanult az esetből, ahogy Te is a hibádból, ha így van, ez még előnyötökre is válhat, és lehettek még boldogok is akár. Lehet, hogy ha azt érzi majd, újra megvagy, a következő nehézség alkalmával is elfelé kacsintgat majd... Nem tudhatod, mi lesz, és most azt sem, mi lenne a jó döntés.

"nem tudom mit akar...."

Még mindig nem érted :). Mint mondtam is korábban: ő sem tudja mit akar, sőt azt sem, mit csinál. Ha okos nő, akkor később, amikor tisztázódnak benne a dolgok, meg fogja érteni, mi zajlott le benne, de ez még nem jött el. A saját párommal lejátszottam ugyanezt, végig is néztem másoknál, kvázi kijelenthető, hogy ennek ez a menete. Ez szinte minden olyan párkapcsolatban eljön egyszer, ahol a felek még nem jártak így soha, és van külső inger (értsd: vetélytárs).

Van egy alapvető hiba az emberek gondolkodásában a párkapcsolatokat illetően: azt hiszik, egy jó kapcsolatban minden magától működik. Hogy ez egy belénk kódolt dolog e, vagy csak a lányregények és a média égette belénk, azt nem tudom. Az emberek azt hiszik, hogy ha mélypontra jut egy kapcsolat, akkor az azért van, mert az az ember nem az 'igazi' - vagy a szőke herceg, ahogy előttem fogalmaztak -, akivel együtt vagy, és ilyenkor elkezd gondolkodni ahelyett, hogy ELDÖNTENÉ, hogy az az ember kell neki, vagy sem, és ha igen, akkor elkezdene dolgozni a kapcsolatért.

Ilyenkor szokott szinte mindig felbukkanni egy harmadik személy, aki felkavarja az érzéseket az egyébként is elbizonytalanodott emberben (megjegyzés: ebből a szempontból érdekes megfigyelni, hogy a kevésbé vonzó embereknél ez mennyire nem merül fel, hiszen kisebb eséllyel kavar be egy harmadik fél, illetve mivel félnek is, hogy egyedül maradnak, meg is becsülik a párjukat). A csavar az, hogy - főleg a nők - ilyenkor elkezdenek gondolkodni a harmadik fél iránt érzett dolgokról, és arra jutnak, hogy az nem lehet véletlen, hogy a párkapcsolatban eddig soha senki nem fogta meg őket így. Persze, hogy nem véletlen: eddig nem adtak teret ennek, mert minden rózsaszín volt otthon; csakhogy ők ilyenkor azon gondolkoznak, hogy mi van, ha mindez azért van, mert a másik az igazi, és ennek a kapcsolatnak már amúgy is vége, DE MI VAN, HA NEM?

Ekkor az emberek 90%-a akaratlanul ki is nyírja az aktuális párkapcsolatát a bizonytalan, következetlen viselkedéssel. Mivel a bizonytalansága miatt hülyeséget hülyeségre halmoz az ember, így az egyébként még akár menthető párkapcsolat reménytelenné válik, csak a szerencsétlen nem érti, hogy a sok ijesztő változás szinte mind miatta van, nem pedig a sors műve (a rosszabbak még ilyenkor a párjukra is kenik az egészet, mert nem képesek szembenézni azzal, hogy - legalábbis nagyrészt - náluk van a gond). Mivel egyre bizonyosabbá válik, hogy az eredeti párkapcsolat tényleg tönkrement (bár nem akkor, hanem azóta), így már egyre könnyebb a döntés: váltani kell. Aztán az ember elmegy a korábban említett harmadikhoz, és ott rájön, hogy nem annyira egészséges dolog egyik kapcsolatból a másikba ugrálni, megvilágosodik, hogy bizony ez a fickó sem az igazi, netán az is lehet, hogy annyira megvilágosul, hogy azt is megérti, hogy nincs igazi. Ekkor felébred a vágy, visszamenni a megszokottba, és újra előjön a bizonytalanság: mi van, ha azt a kapcsolatot meg lehetett volna menteni, ha akkor ad neki egy esélyt? Mi van, ha mégis az eredeti az igazi, DE MI VAN, HA NEM?

És ez egy nagyon kritikus pont. Véleményem szerint a legokosabb ilyenkor az elbizonytalanodott ember szempontjából, hogy ha már elhagyta az egyik kapcsolatot, és a másik sem megy, akkor az egyedüllétet választja, átgondolja a dolgokat, és szépen rendbe szedi magát. Nem azt mondom, hogy ezt kell csinálni, nem mondom, hogy ez lenne a HELYES, mert ugyebár ilyen nincs, ez csak egy lehetséges út. Ilyenkor sokan visszafordulnak a régi kapcsolatba, és megpróbálják még egyszer, és kétszeres nehézségek árán rendbehozni, amit elrontottak, vagy legalábbis megnyugodni, hogy amúgy sem ment volna. Mások önmaguk igazolására megpróbálják erőltetni az új, nem működő kapcsolatot, feladva saját akaratukat, és önmaguknak is azt hazudni, hogy nekik így a fasza. Megint mások teljesen magukba roskadnak, és szétesett önbecsüléssel keresgetik magukat a padlón, mert nem tudnak túllépni azon, hogy elrontottak valamit, amit nem lehet visszacsinálni.

Olyat ne is várj az exedtől, hogy eljön majd az a pillanat, amikor 100%-os bizonyossággal odaáll eléd és azt mondja, hogy csakis te kellesz. Jelen pillanatban önmagában is bizonytalan, nemhogy a párkapcsolataiban, és arra vár, hogy az élet adjon egy jelet, márpedig az nem fog! Mivel tulajdonképpen te is ezt csinálod, így aztán sok reményt nem fűzök a történethez, de én ezt nem rosszallásból, nem lenézően mondom neked, nem hiszem, hogy bármivel határozottabb lennék nálad hasonló helyzetben. Ettől függetlenül ismét elmondom: nem fogod tudni, melyik döntés a helyes, mert csak az egyik utat tudod kipróbálni, viszont pont ezért nem is lesz mit megbánni. Tegyük fel, együtt maradsz az új csajjal, aztán halálosan beleszeretsz, együtt leélitek az életetek, megharcoltok egymásért és egymás mellett. Lehet, hogy később rájössz, hogy ez a csaj nem neked való, az is lehet, hogy nagyon-nagyon később, amikor már nagyon kínos, akár családosan. Az is lehet, hogy nemsokára az új barátnőd kezdi elölről azt, amit az exed most lejátszott. Lehet, hogy visszamégy az exedhez, mindketten megértitek a saját hibáitokat, és egy sokkal mélyebb és jobb kapcsolatban folytatjátok. Lehet, hogy visszamégy hozzá, és ott rájössz, hogy ennek tényleg vége kellett legyen, és el tudod majd engedni, és tiszta lappal továbblépni. Lehet, hogy működik majd, de majd te csinálod az exeddel, amit ő veled, és te szeretsz bele másba őmellette. Lehet, te az exedet választod, ő meg mégis az új srácot, és két szék közt a pad alá esve szedegeted össze az önbecsülésed. Az is lehet, hogy majd az exed teszi ezt, te meg majd küzdesz a lelkiismereteddel, mert hitegetted azt a lányt.

Ez mind-mind benne van a pakliban, és ez korántsem a teljes pakli! Mivel mást nem tudsz tenni, próbáld meg felszívni magad, húzni egy lapot, és azzal játszani. Az egy lapot úgy értem, hogy nem tartunk másik lapot a talonban, hanem CSAK egy lapot tartunk játékban, mert különben előbb vagy utóbb borul az asztal, aztán megint lehet új játszópajtásokat keresni...

Kedves Kérdező!

Előző Hozzászóló nagyon szépen fogalmazott, én nem tudok ilyen türelmes és higgadt maradni...

"...azt mondja kizárólag a srác miatt nincs velem, mert ugyan nincsenek meg jól de hátha helyre tudja hozni. Ha mégsem tudná akkor újrakezdhetjük....kicsit furcsa."

Ez az a pont, ahol én abbahagynám. Mi vagy Te, oldalkocsi? Nem azt mondom, hogy büszkeségből dönts, de a tartásodat ne add. A tartásod híján nem vagy férfi, és így nem is várhatod, hogy annak nézzenek. Ez általános meg "fellengzős", de a Te példát a konkrét példa. Meg akarja javítani vele, és ha nem sikerül, majd folytatja veled? A kapcsolat nem egy kabát, amit lecserélsz, aztán szeszélyed szerint újra felveszed. Lehet, hogy rájött, a kapcsolatért neki is tennie kell, ezért próbálkozik megjavítani a sráccal, de addig neki sem fog ez menni 100%-ig, amíg Te így állsz a dologhoz. Nehéz leírni, amit át akarok adni, de remélem, érzed és érted. Nem figyel arra a kapcsolatára 100%-ban, mert ott vagy még neki, és nem figyel rád 100%-ban, mert ott van neki a másik srác. Hogy várod azt, hogy így majd tiszta fejjel tud dönteni? Hiszen megosztja a figyelmét! Bekapcsolódva az előttem kezdett gondolatmenetbe, a csaj is játszik, de több paklival, tisztességtelenül. Nem állítom, hogy alaphangon tisztességtelen, mert nem ismerem, lehet, hogy jólelkű, ebben az esetben ez tudat alatti, de ami biztos, hogy azért teszi/teheti meg, mert Te és az a másik srác ezt megengeditek neki.

Mondják, majd az idő megoldja. Rá is lehet hagyni, ha Neked az úgy jó és megfelelő (bár én szeretek felelősséget vállalni a tetteimért, ahol az idő csak körülmény, nem ok és eszköz), de akkor hagyd is neki, hogy megoldja. Amíg ez ebben a formában marad, ahogy most van, úgy vélem, mindenki sérül, mert minden egyes kommunikáció csak növeli a bizonytalanságot.

Summa summarum, én befejezném ezzel a csajjal, mert az én időm értékes, és értékesebbnek tartom magamat és az életemet annál, mintsem ott legyek valakinek tartalékba. Lehet mentegetni azzal, hogy "de nem tudja, mit akar", és ez igaz is. Cserébe nem várhatja el, hogy ne legyen felelőssége a döntéseinek. Ha Neked jó ez a helyzet, és hajlandó vagy rá várni, tedd, mert az élet produkál meglepő dolgokat, kőbe vésett, egzakt és 100%-osan működő szabály, törvényszerűség meg nincs, de én azt vallom, az lehet a jó kapcsolat, ahol a felek kölcsönösen tisztelik egymást. Ez a lány szerinted mennyire tisztel Téged azzal, hogy akkor megy vissza, ha a másikkal nem működik? Még leírva is röhej a számomra.

P.S.: Ezt a "harcolok a nőért" - dolgot meg verd ki a fejedből. Legyél kedves a nővel, udvarolj neki, hord a tenyereden, szeresd és tedd boldoggá, nap, mint nap tegyél a kapcsolatért, bókolj neki, de ne "harcolj". Ez ugyanis azt takarja - legalábbis a számomra -, hogy ő addig nem tesz semmit. Manapság az van a lányok fejébe nevelve sajnos, hogy Ti üljetek a feneketeken, majd a pasi küzd értetek, meghódít Titeket, az ő dolga, nektek semmit nem kell tenni. Úgy vélik, eljön a királykisasszonyért a páncélos lovag, pusztán azért, mert a királylány szép... Egy PÁRkapcsolat nem véletlenül párkapcsolat. Ha már allegória: küzdj érte, ha ad jelet, ha biztat, ha megérdemli. Maradj férfi, és hagyd, hogy a csajok is "küzdjenek".

Alapvetően teljesen egyetértek az előttem szólóval is, ellenben az elmúlt másfél évem erősen elgondolkodtatott, másrészt meg szimplán nem akartam befolyásolni a döntésted.

Teljesen jól mondta a hozzászóló: nem szabad kabátnak lenni, akit csak úgy felvesz az ember, ha fázik. Nem csak neked, hanem az exednek fel kell érnie ésszel, hogy EGYETLEN lappal lehet kártyázni, nem tarthat másokat talonban. Nem tarthat meg vész esetére, nem állhat úgy egy emberhez, hogy "ha a másik nem lenne".

A másik oldalt tekintve pedig, amit megtanultam, hogy nem igazán jó az ilyen helyzetekbe önérzetet, büszkeséget vegyíteni. Meg kell találni azt a kényes egyensúlyt, ahol az ember nem hazudtolja meg önmagát, mégis képes a másik fél vele szemben elkövetett vétségeit megbocsátani. Hogy példát említsek: ha a te exedhez hasonlót vét valakivel szemben a párja, és az szó nélkül megbocsát neki, akkor elveszíti a megbecsültségét, a szava súlyát. Ha viszont a másik fél tényleg megbánta a dolgokat és tényleg kész megváltozni és jóvátenni a dolgokat, akkor viszont nem okos dolog a jó kapcsolatot eldobni pusztán azért, hogy az ember elmondhassa, vele ezt nem lehet megcsinálni. Aztán persze jó eséllyel a következő kapcsolatában is előfordul majd hasonló.

Nekem is van olyan haverom, akinek lefeküdt mással a barátnője (mélypontra jutott a kapcsolat és előkerült egy másik srác. Hogy mik vannak... khm-khm). Ez a kapcsolatok többségének be is teszi a kaput, mert lehet, együtt maradnak, de általában az már nem lesz ugyanolyan. Náluk is felborult minden, de a csajon látszott, hogy a leckét nagyon megtanulta. Kipróbálta milyen mással, és nem ízlett neki, a párját akarta vissza. Akkor az én gondolkodásom pontosan olyan volt, mint az előttem szólóé, amikor cimborámat romokban heverni láttam mocskosul berágtam a csajra, viszont alapelvem, hogy igyekszem nem befolyásolni senki döntését. Nagyon nehéz volt nem sugallni neki, hogy zavarja el a p1csába a csaját, de kibírtam. A srácon aztán jöttek a szokásos tünetek: ahogy kicsit megszokottabb lett a helyzet, kezdett nagyon hiányozni a csaj. Ilyen esetekben szokásos emberi reakció, hogy ösztönösen megpróbál elfelejteni mindent. Annyira fáj a dolog, hogy azt az egyszeri információt megpróbálod kizárni, mert ha az nincs, minden okés. Na ezt viszont én nem engedtem a srácnak, nem hagytam, hogy elgyengüljön, nem hagytam, hogy csak úgy megbocsásson. Ez kb négy éve volt, azóta csodaszépen megvannak, boldogok, kiegyensúlyozottak, és azon kevés kivételek egyike, hogy a bizalom is teljes.

Azt akarom ezzel mondani, hogy az ilyen helyzeteknek van egy sajátossága, ez pedig az, hogy sokszor az eltévelyedő félnek KELL az eltévelyedés ahhoz, megértse, hogy az eltévelyedés nem jó. Amikor az én párom bizonytalanodott el (és nem fogod kitalálni: felbukkant egy másik srác), akkor én pontosan tudtam, hogy az a gyerek neki hatalmas csalódás lesz. Azt is tudtam, hogy ezt neki kell megtapasztalnia, én nyilván hiába mondom. Ellenben azt is tudtam, hogy én SOHA nem fogom neki megbocsátani, ha elmegy máshoz. Meg fogom ugyan próbálni, de minden alkalmat ki fogok használni, hogy törlesszek, nem tudok túllépni az ilyenen. Ilyenkor előáll a huszonkettes csapdája: ha mellettem dönt, akkor benne marad a kétely, és minden veszekedés során eszébe jut majd, hogy lehet, rosszul döntött. Ha elmegy, akkor ezt a kételyt lerendezi, ellenben nem lesz visszaút. Mi ennek az eredménye: majd harmadik fickó aratja le a babérokat, akivel szemben tiszta lappal indul a párom, és már ezzel a leckével a zsebében ér oda. Engedjem? Nem. Cimborám esetében is erről van szó: ott van álmai nője, aki most már letudta magában a kételyeket is, ergo lehetne minden szép és jó. Hát miért ne legyen?

A kritikus kérdés, hogy el tudod e dönteni, megváltozott e valami a nőben, vagy sem. Megérdemli e, hogy megbocsáss, vagy sem. Meg tudsz e egyáltalán bocsátani, vagy sem. Ezeket mind EL... KELL... DÖNTENI.

Igazad van előttem Válaszoló - a válaszomban benne van az is, hogy a Kérdező ne büszkeségből döntsön. Kerültem én is nagyon hasonló helyzetbe, mint a Kérdező - ezt meg is írtam neki privátban -, és képes voltam megbocsátani. Én sem bántam meg.

Ez a helyzet viszont annyiban más, hogy a hölgyemény NYÍLTAN, POFÁTLANUL kijelenti, hogy "megpróbálom vele, ha nem jó, visszamegyek hozzád". Ez tehát számomra picit több, mint a "nem tudom, mit csináljak". Inkább így lenne a helyes: "nem akarom tudni, hogy mit csináljak". Azt is írtam, hogy nincsenek szabályok, az élet mindenkinek mást tartogat - lehet, hogy boldogok lesznek, ha újra összejönnek. Az én véleményem viszont akkor is az, hogy ez így oltári nagy tiszteletlenség, ráadásul szándékos, mindenesetre akarattal történik. Nem ismerem a helyzetet, a szereplőket sem, de a történet alapján úgy vélem, ez már nem a tanulópénz megfizetése a csaj részéről. Nem volt tisztességes akkor, amikor szünetesdit játszott, és nem tisztességes most sem, mert két férfit is hülyít - ha vagyok valakivel, nem mondogatom a másiknak, hogy hát nem megy, de azért még próbálkozunk, mindenesetre várjál". Ismerek én is olyat, hogy szétmennek, nem működik a másikkal, majd újra összejönnek és boldogok - az én esetem is hasonló. Amiben különböznek ezek az esetek, az, hogy ott ki lett mondva a szakítás, és meg lett szüntetve a kapcsolat - tényleg esély volt a tiszta lapra mind a két (három) félnek, és ez az, ami innen hiányzik. Nem azt mondom a Kérdezőnek, hogy küldje el a fenébe a lányt, hanem azt, hogy én azt tenném, mert félő, hogy csak játszadozik, én szeretném a legjobban, ha tévednék. Lehet, hogy éretlen még, de akkor nagyon nagy türelem kell a Kérdező részéről ahhoz, hogy megvárja, amíg felnő.