Mi lenne, ha a nők a jelek küldözgetése helyett inkább beszélnének?

Pedig pont ez a lényeg, pont ezt várjuk, mi nők, hogy a férfi hódítson meg. Jeleket adunk, hogy "van esély", de ez nem azt jelenti, hogy akkor innentől tutira mehettek, mert nekünk igenis fontos a pávatánc, az a bizonyos hódítási folyamat, attól olvadunk el.

Végtelenül kiábrándító, ha egy pasi csak akkor kezdeményez, ha biztosra mehet, mert azzal azt üzeni nekem, hogy nem is én kellek neki, hanem valaki, akit könnyen megkaphat. Érezzem, hogy ÉN, csakis én kellek, és hajlandó küzdeni is, még akkor is, ha benne van a pakliban az esetleges kudarc (a küzdelemnek pont ez a lényege).

Nagyon is jelen vannak még az emberiségben az állatvilágból hozott minták, és ott is az van, hogy a nőstény picit kelleti magát, jelezve, hogy készen áll a pártalálásra, de a hímeknek be kell bizonyítaniuk, hogy dominánsak, mert ettől válnak vonzóvá a nőstény szemében.

Na valami ilyesmi a jelek küldözgetése is: az csak annyit jelent, hogy próbálkozhatsz, van esélyed. És itt jön a "csavar" a történetben! Ugyanis a jelek adásával nem azt akarják üzenni a nők, hogy "kellesz", hanem azt, hogy "tessék, adott a lehetőség, bizonyítsd be, hogy kellesz!". Pont a viselkedéseddel tudnál vonzalmat kiváltani, azzal, hogy képes vagy hódítani, udvarolni, hogy a nő nőnek érezheti magát.

Tehát ha egy nő rád mosolyog, akkor (lefordítom), az jelzi, hogy szeretném, ha kezdeményeznél nálam. Csak ennyit. Nem azt, hogy nyert ügyed van, hanem azt, hogy adott a lehetőség, hogy meghódítsd. Nem olyan bonyolult ez!

Jaja "hódiccsa" meg őket. Jó sok pénzzel természetesen!

De akkor meg mit hőzöngenek ha leqrvázzák őket?