Férfi,28 éves, egyedül maradni életvégéig?

Majdnem egyidősek vagyunk, csak én nő vagyok. Nálam is anyagi (és ha őszinte akarok lenni nem csak) okok miatt úgy alakult, hogy még a szüleimmel élek. Bár úgy érzem, nem a legjobb megoldás már ez. Viszont nincs kedvem idegennel albérletbe költözni, ráadásul még megosztva sem biztos, hogy tudnám fizetni, mert emellett a másoddiplomámat csinálom, amit én fizetek.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak, nem kell, hogy egyedül maradj. Volt már valakid?

Nekem volt olyan barátom, aki harmincasként is a szüleivel élt, és nem lehetett vele kompromisszumot kötni. Már inkább olyan férfit keresek, aki külön él, hajlandó fejlődni, változni, és önálló, független felnőtt. Az én szüleim nem könnyítik meg a felnőtté válásomat, nekem segítene, ha már a párom független lenne a saját szüleitől, tehát külön is lakna tőlük.

És mivan azokkal, akik azért laknak a szüleikkel, mert annyi hitelük van stbstb, hogy nem teheti meg, hogy külön költözzön a szülőtől még csak albérletbe se, mert a "drága" szülő felvett deviza hitelt a házra a válása utáni ex-feleség (anya) kifizetésére [hogy ne kelljen eladni a családi házat (a vagyonmegosztási törvény miatt), amit kizárólag az ő okosságának köszönhetett (Okosság = családi ház szerzése, a feleség egy fillért nem tett bele) igaz ez a döntés az apa önfejűsége és büszkesége / makacsságának volt köszönhető] és abban gyereke kezességét kérte, ezzel megpecsételve annak jövőjét, mit sem sejtve a fiatal épp hogy 18. életévét betöltött gyerekének, hogy mit ír alá az ügyvédnél...Az ingatlanok értéke közben jól lement, eladni már nem lehetett, hogy kifizessék a hitelt. Majd pár évre rá az apa vállalkozása (amiből bőven lehetett fizetni az eleinte havi 70, majd jól megemelkedett 170-220.000Ft-ig növekedett svájci frank alapú deviza hitelt) csődbe ment, és minden fizetésük kizárólag rezsire és élelemre ment el, na meg a hitelre. Azóta már talált új munkahelyet az apja, amivel kijönnek és még marad is valamennyi. Külön házrészben lakik a "gyerek" (aki már szintén 28-éves múlt, mint a kérdés írója), amihez a szülőnek semmi köze nincs bejárásilag, pl mintha csak szomszédok lennének, a "gyerek" fizetése 90%-a belemegy a háztartásba (rezsi, kaja, hitel) magára takarít + élelem ellátás, a kertet is gondozza, segít amiben kell a háztartásban. Szóval...a kérdésem: Akkor az ilyeneknek már nem is lehet barátnője? Hát köszi ezt jó tudni, hogy manapság ilyen igények vannak :) Neki például számít a belső is ugyanúgy, mint a külső, igényes ad magára, ha valaki ránéz az utcán meg nem mondja milyen körülmények között lakik. Igaz kocsija nincsen és nem is igazán szeretne. Nem értettem sose, hogy egy párkapcsolathoz miért kell ezeknél a dolgoknál több, mint pozitív külső és a belső tulajdonságok. Nagyon anyagias kezd lenni ez a világ...túlságosan az anyagi javak körül forognak a gondolatok a külső és belső értékek helyett, ami nem igazán helyes.

Ez az én rövid kis véleményem erről az egészről.

Lehet megkövezni azoknak akinek ez nem tetszik.

Még annyit hozzáteszek, hogyha a fent leírtak szerepében egy nő lenne aki így él, engem nem zavarna, hogyha a külső és a belső rendben van. Ez a kettő a fontos, a többi nem számít, azok már csak extra és luxus.

Üdv: Egy szintén 28-éves fiú, aki most magáról írt harmadik személyben.