Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férfi,28 éves, egyedül maradni életvégéig?
Nem vagyok egy túl sűrűn ide írogatós típus.
Viszont valakikkel beszélni akarok a témáról. Legjobb haverjaim többsége sajnos elköltözött.
Szóval szerintem egy normális, rendszeresen sportoló, néha kicsit érzékeny, határozott, általában motivált férfi vagyok.
Azt mondják jól nézek ki, egyébként többnyire magamról én is ezt gondolom . Ezért is tudok szerintem szép csajokkal randizni.
A problémám az, hogy mindig ha egy randira kerül a sor, a randi után általában az a válasz a a többnyire 25-26 éves nőktől, h bocs nem találtam meg amit kerestem benned. Ezek olyan nők akikkel a randi előtt már volt némi szimpátia váltás, úgy értem bulikba már beszélgettünk stb. tehát valamennyire szimpatizálhattunk kölcsönösen ha már eljött randira.
Illetve ezt a részét nem értem. Két lehetőség van. Vagy ott jönnek rá, hogy nem is tetszek nekik külsőre (bár ezt furcsálnám) vagy tényleg ennyire amatőr vagyok.
Hozzáteszem nekem is vannak őrültésgeim, hülye poénjaim és valóban nem vagyok egyszerű eset. Diplomás vagyok, viszonylag jó a fizum, van autóm, igaz még szülökkel élek.
És többnyire ugyanez a válasz jön h bocs de nem találtam meg azt a pluszt ami nekem kell.
Ha jókat nevetünk és eldumálunk akkor sem, ha érzelmes lényemet probálom előadni akkor sem jövök be. Általában ugyan ez a szöveg....
Azt a kis pluszt nem érzem amit kéne....általában ez a válasz....
Lányok! Fiúk! Mi véleményetek?
Vágyom arra hogy szeressen valaki és én is őt...hogy közös jövőt építhessünk. Igaz nagyon válogatós is vagyok, csak szép csajoknál probálkozok...csak beléjük tudok szerelmes lenni.
De félek kicsit h örökre egyedül maradok.
A hiba valószínüleg bennem van...bár már nem tudom...lehet hogy a rendszerben...
Lányok mit jelent pontosan, hogy azt a pluszt nem érzitek?
Két lehetőség van. Vagy nem nézek olyan jól mint amennyire gondolom magamról és mások is csak kedvességből mondják, bár ezt nem hiszem, vagy valóban amatőr vagyok.
Légyszi irjatok valamit, kíváncsi vagyok mások hasonló élményeire és a válaszokra.
Minek a családi ház? Egy két szobás lakás nem elegendő?
Nem kéne misztifikálni az önálló életet. Az tény, hogy meg kell tanulni, számlák fizetése, takarítás, önellátás... de ezt nem 28, hanem normális esetben 20 évei elején tanulja meg az ember!
A témában szereplő kedves 28 éves fiatalember szerint nincs rossz munkahelye. Szerintem ha normális életet élt, képes volt a megtakarításra is. Verje el a pénzt amit olyan nehezen megkeresett? Á dehogy! Verje el a szülei pénzét, az úgyis csak van, ők nem dolgoztak érte, hanem csak úgy lett.
És egyébként is, várja meg míg kipusztul a parentéla mellőle, és semmire sem kell fizetnie.
,,És egyébként is, várja meg míg kipusztul a parentéla mellőle, és semmire sem kell fizetnie."
Ha kellően idősek a szülők, akkor bármilyen mocskosul is hangzik, ez a legjobb, amit tehet.
Lakás témában annyiban értek egyet, hogy a legtöbb 28-30 éves " fiatal" csak elég jelentős szülői segítséggel tud belevágni abba. Másrészt, hogyha vesz az ember akkor meg valószínüleg autót be kell áldozni miatta.
Harmadrészt abban egyeértek hogy annak a női rétegnek tényleg majdnem alap elvárás egy saját albérlet/lakás akiket úgy mond én céloznák meg...
De azért van egy fajta gazdasági helyzet, meg van egy fajta szülői háttér is ami lehet h jelenpillanatban nem alegideálisabb egy ilyen lakás vásárlási projektre.
De örülök hogy kialakult ez a vita, mert látszik hogy kinek mi a fontos...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!