Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férfi,28 éves, egyedül maradni életvégéig?
Nem vagyok egy túl sűrűn ide írogatós típus.
Viszont valakikkel beszélni akarok a témáról. Legjobb haverjaim többsége sajnos elköltözött.
Szóval szerintem egy normális, rendszeresen sportoló, néha kicsit érzékeny, határozott, általában motivált férfi vagyok.
Azt mondják jól nézek ki, egyébként többnyire magamról én is ezt gondolom . Ezért is tudok szerintem szép csajokkal randizni.
A problémám az, hogy mindig ha egy randira kerül a sor, a randi után általában az a válasz a a többnyire 25-26 éves nőktől, h bocs nem találtam meg amit kerestem benned. Ezek olyan nők akikkel a randi előtt már volt némi szimpátia váltás, úgy értem bulikba már beszélgettünk stb. tehát valamennyire szimpatizálhattunk kölcsönösen ha már eljött randira.
Illetve ezt a részét nem értem. Két lehetőség van. Vagy ott jönnek rá, hogy nem is tetszek nekik külsőre (bár ezt furcsálnám) vagy tényleg ennyire amatőr vagyok.
Hozzáteszem nekem is vannak őrültésgeim, hülye poénjaim és valóban nem vagyok egyszerű eset. Diplomás vagyok, viszonylag jó a fizum, van autóm, igaz még szülökkel élek.
És többnyire ugyanez a válasz jön h bocs de nem találtam meg azt a pluszt ami nekem kell.
Ha jókat nevetünk és eldumálunk akkor sem, ha érzelmes lényemet probálom előadni akkor sem jövök be. Általában ugyan ez a szöveg....
Azt a kis pluszt nem érzem amit kéne....általában ez a válasz....
Lányok! Fiúk! Mi véleményetek?
Vágyom arra hogy szeressen valaki és én is őt...hogy közös jövőt építhessünk. Igaz nagyon válogatós is vagyok, csak szép csajoknál probálkozok...csak beléjük tudok szerelmes lenni.
De félek kicsit h örökre egyedül maradok.
A hiba valószínüleg bennem van...bár már nem tudom...lehet hogy a rendszerben...
Lányok mit jelent pontosan, hogy azt a pluszt nem érzitek?
Két lehetőség van. Vagy nem nézek olyan jól mint amennyire gondolom magamról és mások is csak kedvességből mondják, bár ezt nem hiszem, vagy valóban amatőr vagyok.
Légyszi irjatok valamit, kíváncsi vagyok mások hasonló élményeire és a válaszokra.
,,normális önálló élet"
Ha részedről normális élet egy fika albérletben élni, akkor őszintén gratulálok.
Bírom amikor az észérvek átváltanak sértegetésbe....
Na mind1 is, felnőtt nő önálló életre vágyik és a párjában is ezt keresi. Nem 30 évesen. Csáó.
Anyám asszony katonája véleményem szerint az, aki mindenben az anyja segítségét kéri ki, akár még wc-zésben is extrém esetben. :DD
De szerinted nem gondolkozhat és ténykedhet az anyjától függetlenül?
1bként nem hiszem hogy az számít mi férfiak hogyan magyarázzuk meg hogy milyenek vagyunk, hanem h a nőknél ez milyen hatást kelt.
Ez van, mind1 mi mennyire gondljuk valamiről h ez nem gáz, ha meg a jó nőknél az eléggé gáz...
adott esetben a lakás, albérlet kontra szülökkel élés ügy..
most már csak az a kérdés hogy minden csajnak ennyire fontos ez...
De ha nem is ennyire úgy néz ki jelentős tényező...ami sok mást felül ír....
Az én barátom is a szüleivel él, igaz 25 éves. Mivel szeretem, ér annyit számomra, hogy ezt elfogadom, de szerintem sem egészséges hosszútávon. Egyszer ugyebár össze is kell költöznünk, hogy kiderüljön, egyáltalán mennyire tudunk együtt élni.
Nem kell családi ház, béreljünk egy kis lakást, nem érdekel, de az legyen a mi közös otthonunk, szülők nélkül.
Egyébként az eredeti témára visszatérve, azok a lányok, akikre te vágsz, nos, ők körberöhögnek, ha megtudják, hogy szüleiddel élsz, nem arról híresek, hogy túlzottan toleránsak lennének. Azt pedig rosszul teszed, ha nem törődsz olyan szinten a belső tulajdonságokkal, mint kellene, mert hosszútávon azokon múlik hogy működik-e a kapcsolat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!