Miért küldenek a lányok (legtöbbjük) egy pasit más éghajlatra, mikor nem is tudja, hogy mit akar a pasi?

Lány vagyok és osztom szamóca véleményét.

Az hogy kibe tudok beleszeretni, sajnos nem döntés, ha az lenne, akkor elkötelezném magam a legjobb fiúbarátom mellett (ha ő is szeretné), mert nála jobb férfit nehéz találni, de a szexuális vonzalom nincs meg köztünk. Nem, a szex nem a legfontosabb, de vele egyáltalán nem szeretnék lefeküdni és nem azért mert csúnya vagy bármilyen szempontból kevés lenne, egyszerűen a tudatalatti biológia nem indul be rá. Én lennék a legboldogabb, ha ezen akarattal lehetne változtatni.

A másik dolog, én elsőre nem megyek el randizni senkivel, mert ránézésre nem vagyok erre nyitott, a kapcsolataim akkor működnek, ha előtte volt idő semleges körülmények között valamennyire megismerni a másikat és nem kényszerülök olyan döntési helyzetbe, hogy igen vagy nem. A férfiak 99%-ához nem tudok vonzódni csak úgy simán ránézésre, az az 1% meg kisugárzásában különleges, ami szintén összetett és nem tudatos, hogy ez hogyan hat rám, nem pedig az a fajta külső számít, amit egy róla készült fotón látnék.

Hozzám is odajönnek hetente, pedig nem járok bulizni, képtelenség lenne az egyéb teendőim mellett mindenkivel megismerkedni, de hogy őszinte legyen, ilyen módon akkor sem szeretnék, ha ez szemétség. Hozzátenném, külsőtől függetlenül soha nem adtam esélyt senkinek, aki ismerkedési szándékkal közeledett elsőre, sajnálom de ez engem taszít.

Utolsó vagyok.

Bennem az érzés lassan alakul ki, hogy érdekel-e férfiként a másik és emiatt annyira a külső nem is számít, mert azt látom elsőre, de kell hozzá személyiség meg közös érdeklődés, hogy elkezdjek vonzódni, ezt viszont még csak megtippelni sem tudom ránézésre. Ha valaki odajön és igent mondok, beülünk valahova, akkor rögtön férfi-női minőségben kezdünk el ismerkedni, ami nálam azért nem nyerő, mert pont azt a természetes viselkedését nem látom, ami nekem fontos. Ilyenkor ugye mindenki a jó oldalát mutatja meg sürgetve érzem magam, hiszen azért 3-4 randi után illene valahogy dönteni, de sokszor nekem ez kevés és ezért bele se vágok, mert senkit nem szeretek hülyíteni, hetekig meg normális pasi nem randizik egy nővel úgy, hogy a lány azt sem tudja, akar-e majd valamit. Barátkozni azért nem kell hozzá, de ha rendszeresen látom vagy gyakran vagyunk azonos társaságban, akkor egy idő után azt veszem észre, hogy örülök a társaságának és várom, valószínűleg látszik rajtam, mert ilyenkor próbálkozik nálam az, akinek én is tetszem. Volt kifejezetten nem szép barátom, de mire eljutottunk a kapcsolatig, elvarázsolt a személyiségével.

Ajjistenem Szamóca, az a humbug a HOZZUNK LÉTRE EGÉSZSÉGES UTÓDOT című indokodban, hogy ezzel indoklod a pasizási szokásaid, miközben a valóságban olyan gyerekvállalást tervezel, ami egyértelműen ezzel az elvvel megy szembe. Nem tudom, mit ragozzak ezen. A mondandód többi részét értem, csak nem tudok vele egyetérteni. Ez viszont csak egy mellébeszélés. Ha annyira érdekelne, hogy a lehető legegészségesebb utódaid legyenek, nem várnál 30+ éves korodig. De mivel vársz, nyilvánvalóan mégsem számít annyira ez a dolog. Ergo a pasizásnál sem ez számít igazán. Ennél egyértelműbben nem tudom leírni.

Ezektől függetlenül, nem hiszem, hogy minden nő ilyen mint te, vélhetően zsák a foltját itt is megtalálja. Ha egy nővel összejövök és megtudom, h így gondolkodik, akkor ugyanis tuti hagyom a francba. Trófea nem leszek.

ma 06:56

A mondandóddal egyetértek. Szexuális vonzalom nélkül tényleg nem megy. De azt miből gondolod, hogy az első benyomás (a külsővel kapcsolatban is) az mindent visz? Ezért az egy dolog miatt érezlek igazságtalannak. Ahogy már mondtam, már volt olyan lány, akiről elsőre azt gondoltam, nem az esetem. Később meg nagyon megszépült a szememben. Egy nőnél ez miért lenne lehetetlen???

ma 17.03

Itt megválaszoltam, hogy utcán/leszólítva miért nem ismerkedem ma 11:44. Kellemetlen az a szituáció, amikor semmi érdeklődést nem tanúsítok a másik felé, de ő próbálkozik, a lelkesedést maximum megjátszani tudom, hiába megyek el vele mondjuk kávézni, az első alkalom után szinte 100%, hogy ugyanúgy nem akarok tőle semmit, mint ránézésre. Ha itt belemegyek a második találkozóba, azzal hülyítem szerencsétlent, ha nemet mondok, azt meg megtehettem volna az első találkozó előtt és ezt is szoktam és fogom is tenni.