Szerintetek az bevett szokás a lányoknál, hogy ha egy jóképű pasi odamegy hozzájuk akkor azt mondják, hogy nincs barátom? Ha pedig egy gyengébb külsejű megy oda ugyanahoz a lányhoz, akkor meg hirtelen van barátja?

Ettől még ez is megtörténik nap mint nap hogy valakinek utólag kelti fel az érdeklődését a pasi :)

És én inkább ezt a módszert szeretem mint azt az illúziót hogy elsőre meglátok valakiben valamit. Azt észre veszem hogy valaki jó csaj, de ennél többet soha nem gondolok, mert sose lehet tudni hogy belsőre milyen. Ezért nekem kell idő. És én megadom ezt az időt.

Meg soktól függ hogy bejön valaki pl hogy ép most kanos vagyok és azért jön be valaki nagyon. Erre is van ezer példa hogy csak azért jönnek valakik össze mert akkor úgy érezték kell nekik ez. De hosszú távon nem működöt.

Lényegében akár hogy akarjátok magyarázni ezt a szituációt én akkor is a pasik mellett fogok állni, hogy igen is több esélyt kéne nekik adni mert jelenleg borzalmas mennyi pasinak nincs barátnője a nők válogatása miatt.

Nem a munkás a lényeg, hanem a rá elképzelt sztereotípia, azért kérdező te is lehetnél kicsit kevésbé makacsabb, a nők nem gonoszak. Csak másképp működnek és meg kell találni azt a hidat amin át lehet menni :)

oké ez már akkora baromság volt, hogy már tuti hogy fáradt vagyok :D

Kérdező!

Egy kapcsolatban a leendő pasi jó és rossz tulajdonságait együtt kapod meg és amikor a randin a másik előadja a jót, akkor pontosan tudom, hogy van itt még más is és ő nem csak ebből áll, ez alapján miről döntsek? Esküszöm nem érdekelne, ha a leendő barátom bevallaná, hogy ágyba vizel, megtisztelő lenne, hogy bízik bennem. Nem bíztatok senkit arra, hogy alkalmazza más lányoknál ezt a módszert, de nekem "bejön" ha a másik nem taktikázik, hogy mit hogyan mondjon el.

Nekem az a vonzó, amikor látom egybe az embert, mindennel együtt. Pont ezt szeretem az eleinte barátkozós és csak később randizós ismerkedésben, hogy addigra eljutunk arra a szintre, hogy már ne kelljen megjátszani magunkat, odafigyelni, hogy milyen téma mehet és mi nem stb. Ha ellentétesek lennénk, akkor eleve el sem megyünk randizni, nekem ez eddig bevált.

"Azt észre veszem hogy valaki jó csaj, de ennél többet soha nem gondolok, mert sose lehet tudni hogy belsőre milyen. Ezért nekem kell idő."

Ugyanez itt is, csak két kategória van. Meglátom, tudom, hogy jól néz ki és az a reakcióm rá, hogy... meh, és akkor mi van?.. A másik, meglátom, tökmindegy hogy néz ki, de tudom, hogy nekem valamiért vonzó. Telik az idő, 90%-ukról kiderül, hogy az első benyomás téves, a maradék 10% megkapja az esélyt, ha ők is így gondolnak rám.

Volt egy nagyon jó barátom és imádtam, komolyan és nagyon nagyon akartam szerelmes lenni belé, de nem ment. Gyűlöltem is magam rendesen, mert a mai napig úgy gondolom, hogy emberileg tökéletes lett volna. Viszont ez neki így nem lett volna jó és én sem tudtam, hogy hosszútávon beérem-e ennyivel, el kellett engednem barátként is. Nálam jobban kevesen gyűlölik a hormonok közbeavatkozását és az egész agyi kémiát, mert elveszi a tisztán racionális döntés lehetőségét, de attól még nem fogok úgy tenni, mintha nem lenne tény, hogy számít.