Szerintetek az bevett szokás a lányoknál, hogy ha egy jóképű pasi odamegy hozzájuk akkor azt mondják, hogy nincs barátom? Ha pedig egy gyengébb külsejű megy oda ugyanahoz a lányhoz, akkor meg hirtelen van barátja?

A vonzalomnak köze sincs ahhoz, hogy milyen lesz vele a szex, nem erről beszéltem. Az elején, amikor még nincs szerelem, arról az időszakról beszélek, hogy oda kell valamiféle vonzalom, hogy a jövőben le akarjak veled feküdni és beléd szeressek.

A recept nem az, hogy add össze a külső és belső paramétereket, ami a lány igénye és végeredményben minden esetben a szerelmet kapod. Nem tudom, mi a titka, de ha van 100 egyforma pasi, egyforma jó belsővel és külsővel, én csak egybe leszek szerelmes, akihez vonzódni is fogok, a többi pedig lehet a barátom. Ha a hormonális tényezőt nem veszed figyelembe, magadat vezeted félre.

Tulajdonképpen megértelek én téged, és szívesen elbeszélgetnék erről anélkül hogy mindjárt elaludnék :D De azt meg értsd meg hogy én meg férfi vagyok és a saját nemem mellett kell kiállnom mert nekem ez az érdekem hogy minél több rendes srác találjon magának barátnőt. Mert én ebből a szempontból látom. Én ezt élem át.

És igen helyzeti előnyötök van, de nem tudjátok nekünk mekkora erő és megalázkodás kell hogy odamenjünk valakihez. És már sokszor semmi nem marad a büszkeségünkből a sok visszautasítás során, és bocs ha durván fogalmazok, de "ti" nők ezt az erőfeszítést köpitek ilyenkor szemen.

Nem érdekel ha rosszat mondanak a belsőmre mert ez vagyok én és magam mellé keresek párt. Nekem a külső másodlagos. De irritál ha a külsőm miatt akadok fel holott lehet a belsőm miatt még működhetne is.

Legtöbb esetben nem attól jó a szex, hogy ti pasik mit csináltok, hanem hogy a lány mennyire akar titeket már előtte. Fogalmam sincs, honnan ez a téves elképzelés, hogy maga a reszelés minősége számít, de rohadtul nem. Ha valakibe szerelmes vagyok és kívánom, akkor gyakorlatilag tök mindegy, mi történik, nekem nagyon jó lesz. A későbbiek során, hogy fent lehessen tartani ezt az állapotot, számítani fog más is, de az elején nem ez a lényeg.

A másik lánynak, aki ír ide, szintén jók a szempontjai, megértem és egyet is értek.

Ha rám írtad, hogy 16-20 között lehetek, akkor jelzem, hogy ilyen hülyeséggel nem tudsz megsérteni.

Én meg úgy vagyok vele tudod hogy vannak hormonok meg ösztönök, de mi emberek többek vagyunk ennél és van józan eszünk és érzéseink és ez fontosabb mint az hogy a hormonjaim mit mond. A hormonjaim azt mondják de lefeküdnék azzal az 50 kilós kisportolt feszes fenekű feszes mellű hosszú combú lánnyal. De az agyam meg azt mondja hogy na igen de látom rajta hogy agyilag egy 0 és az értékrendje is hasonló szinten van. És úgy se működne. De ha beszélgetnék vele lehet kiderülne hogy nem, sose lehet tudni.

A 80 kilós barátnőm nem volt a legszebb, mondtam nagy orra volt ami elsőnek kicsit kitűnt mint szépséghiba, de egy idő után már nem vettem észre.

:)

A lényeg és ezt most csak magamról írom:

Minden esetben első ránézésre tudtam valakiről, hogy a későbbiekben tudnék-e úgy tekinteni rá. Nem a szépségén, csúnyaságán, részletein múlott, hanem összességében ahogyan hatott rám. Közülük később "kiábrándultam" a többségből, de olyan még soha az életben nem fordult elő, hogy valaki elsőre nem hatott sehogy, aztán ahogy telt az idő, hirtelen rájöttem, hogy jé, mégis tudok potenciális pasiként tekinteni rá.