Szerintetek az bevett szokás a lányoknál, hogy ha egy jóképű pasi odamegy hozzájuk akkor azt mondják, hogy nincs barátom? Ha pedig egy gyengébb külsejű megy oda ugyanahoz a lányhoz, akkor meg hirtelen van barátja?

Kérdező, az első benyomás nekem is több alkalom, nem a szó szerinti első. Első látásra még életemben nem vonzódtam senkihez.

Az igaz, hogy a barátkozáshoz is esélyt kell adni, de amikor mások a körülmények, amikor nem kell választ adnom elválásnál, hogy igen vagy nem, mert még fel sincs téve a kérdés, akkor az esély csak úgy magától megadódik nekik. A randira hívásban benne van a szándék, viszont ilyen gyorsan ha muszáj döntenem, akkor az biztosan a nem lesz.

Hát nincs nagyobb ellensége a férfinak mint a barátzóna :D Én is voltam már benne, soha többet, így nagyon kevés lány barátom van de azokkal pont megtaláltuk az ideális egyensúlyt.

Kicsit ezekkel a százalékokkal úgy állítod be a dolog mint ha a legjobból is a legjobbat választod ki. De aztán még a hormonok győznek nem de? legalább is nálad :)

Nekem ez a hormonális dolog nem nagyon jön elő kapcsolati szinten. És sose értem meg azt aki ez alapján cselekszik. Nekem mindig az volt a fontos hogy tudjam mint ember szeretni és ez bőven elég volt hogy megszépítse, és hogy beinduljon a fantáziám rá. Lehet ez abból adódik hogy nagyon empatikus vagyok és engem az izgat fel a legjobban ha látom hogy a párom akit szeretek is felizgult. Így ha a lány jól érzi magát velem már nagy eséllyel én is jól fogom magam vele :D

83%-os

A második bekezdéseddel egyetértek, a későbbiekben ez a lényeg.

Ha azt vesszük igen, a legjobbakból a legjobbat választom ki. Attól lesz valaki a legjobb, hogy szeretem és ő is engem. Nem tudnám felsorolni, hogy mik kellenek ehhez, de idő mindenképpen. Mondom, hogy csúnya pasijaim voltak, nekem tetszettek és szerettem őket, de nem tudom valami általános képlettel magyarázni, hogy miért. :)

Kérdező, te most erről beszélsz? Ha valaki odajönne, hogy leülhet-e mellém, akkor sem küldeném el, ha van barátom. Azokról az esetekről írtam, amikor valaki leszólít, hogy menjünk el kávézni vagy odajön, hogy mennyire jól nézek ki, van e barátom... Ha valaki jön és elkezd velem beszélgetni, soha nem küldöm el, ráadásul néha nem azért szólítanak meg, mert akarnak valamit tőlem. Vagy akarnak, de nem mutatják, nem tudom, nem mindig derül ki.