Miért ilyen szörnyű a fiatal nők kisugárzása?

Nemtom én nem vagyok kíváncsi random metrós arcok mondanivalójára. Bocs, de vannak barátaim (neked gondolom nincsenek, ez rossz, de nem a metrón kell haverkodni), vegyesen, különböző nézetekkel, különböző háttérrel, van aki egyszerű munkás az intelligensebb fajtából de van aki meg mérnökhallgató egyetemista, és stb. Bőven elég változatos az ismerősi köröm ahhoz, hogy ne szoruljak vadidegenek rámerőltetett gondolataira.

Vagy te ilyen hittérítő vagy?

Amúgy kérdező, neked tetszene Amerika, ott tényleg tök ismeretlenekkel lehet jókat beszélgetni. Ez nekem kicsit hiányzott amikor hazajöttem, persze érthető, teljesen más világ a kettő. Szerintem a háttérben az is lehet, hogy a magyarokba országszinten beleivódott a bizalmatlanság a múltunk miatt. Én szívesen beszélgetek itthon külföldiekkel, viszont magyarokkal úgy igazából nincs is kedvem. Furán hangzik, de néha örülök, ha beszélhetek kicsit angolul :D

Ha van lehetőséged, tölts egy kis időt az óceánon túl, boldog boldogtalan beszélgetni fog veled, amennyit csak akarsz. Nekem a buszon dicsérte meg valaki az akcentusom, és utána egy órán át azt hallgattam, hogy szerinte neki melyik indiánok az ősei, és hogy melyik mítosz a kedvence, stb... :D hát érdekes volt, az biztos.

Amúgy azt még hozzátenném, hogy ez a kisugárzásos dolog nagyrészt Budapesten és az aglomerációban figyelhető meg.

Érdekes, vidéken sokkal mosolygósabbak és közvetlenebbek a lányok. Budapesten úgy kerülnek minden külső behatást még egy abszolút zsúfolt metrón is mintha a Szahara közepén éreznék magukat.

Sok ember itt akkor is inkább kerüli azt, hogy megszólítson valakit, ha le akarna ülni, de valaki két ülést foglal el. Inkább áll minthogy udvariasan megkérje a másikat mert ajjaj, mi van, ha hozzászólnak.

Nos...Nő vagyok, 32 éves, nem Budapesten élek, de egyetértek a Kérdezővel.

Budapesten szültem, és volt, hogy nem kocsival mentünk, tömegközlekedtünk.Sajnos láttam én is, hogy mindenki lesz@rja a másikat, egy kedves pillantás nincs, ha útbaigazítást kérsz, úgy néznek rád mint a véres rongyra. :(

Én napi 4,5 órát buszoztam naponta munkahely és itthon között, sokszor iszonyat fáradt voltam, de ha valaki beszélgetést kezdeményezett, szívesen dumcsiztam.Mert nyitott vagyok az emberek felé.Sajnos sokan félre is értették, és értik is mai napig a közvetlenségem, a nyitottságom, és minden önteltség nélkül mondom, dekoratív nő vagyok.Szeretem az embereket, szeretek beszélgetni.

Lehet ha budapesti lennék, vagy csak ott élnék, én is besavanyodott lennék idegenekkel szemben.Ki tudja?

A Kérdező nem csajozni akar, nem erről beszél szetintem.Egyszerűen nem érti, hogy miért ilyen ridegek az emberek.Különben én sem értem, szerintem ez amolyan fővárosi/nagyvárosi "szokás".

Laktam Budapest mellett, Pestre jártam dolgozni, de nem lettem, és nem is voltam unott vagy flegma, életunt meg pláne nem.

Mai napig van, hogy valaki félreérti a közvetlenségem.Tudni kell kezelni.Ennyi.

És ha nekem pont azzal szerzel egy jó napot, ha nem jössz oda hozzám és nem kell jópofiznom, mikor legszivesebben rohannék hazafele?? Erre nem gondolsz? Neked sem fontos akkor, hogy a másiknak jó napja legyen.

Szerencsére intelligens társaságban vagyok, hidd el mindenről tudok velük beszélni, ahogy párommal is. Egy ismeretlennel leállni a világ nagy dolgairól beszélgetni órákig meg irreális dolog. Nem mindenki ér rá ilyenekre.

Látom már eszkalálódott a beszélgetés, de azért még idebiggyesztem, ami a kérdés és az első oldal alapján eszembe jutott:

Én pont így nézek ki. Fülesezek, mobilozok, gyakran még napszemüveg is van rajtam, és tényleg elég savanyú, rideg képet vágok, szándékosan. Alapból nem ilyen vagyok, ez egy tudatos szerep, amit védekezésből vettem fel. Az ok a következő: nem akarom, hogy hozzám szóljanak, se udvarlási szándékkal, se sehogy. Van barátom és ezzel veszem elejét a kínos visszautasításnak, de az öreg nénikkel sem akarok beszélgetni. Engem valamiért mindig megtalálnak az idősek és csak mondják, mint a pereces. Nem segítség kell nekik, hanem csak dumálnak és ezt nem akarom.

Ez az önvédelem része, próbáld meg valahogy ezt megérteni, hogy ebben nem ártó szándék van, hanem a túl sok inger elől bemenekül az ember a belső világába és szó szerint megpróbálja túlélni a hazautat.

Nem tudom hogy viselkednék, ha nem lenne barátom, talán kicsit kisebb lenne az armor, nem tudom. Amikor egyedül voltam akkor nem csak emiatt nem voltam ilyen rideg, hanem mert még fiatalabb voltam és nem volt ennyire elegem az emberekből. Nekem tényleg mindenki teher, az óvodás csoport is, az öregek, a hangosan zenét hallgatók, a kéregetők, a hangosan bosszankodók. Nem csak férfiakkal, másokkal sem akarok ismerkedni, mert barátaim meg nagyszüleim is vannak.

Mások nem tudom miért ilyenek, én ezért. Remélem segítettem megérteni a jelenség legalább egy okát.

Erről a kérdésről ez a 8 perces rövidfilm jutott eszembe. Ismeritek? :))

https://www.youtube.com/watch?v=rptMg_GgSBg