Miért ilyen szörnyű a fiatal nők kisugárzása?

Hú sok minden volt itt :D

Egy részét a véleményemnek feljebb már kifejtettem de a válaszok olvasása közben ez az még eszembe jutott.

Vannak emberek és ők vannak többen a társadalomban akiknek nem hiányzik más nyűge és ők sem nyaggatnak vele másokat (lásd idegen öreg nénikkel való értelmetlen és végtelen beszélgetések) egyszerűen nincs fölös energiájuk idegenekkel foglalkozni mikor ott vannak a saját barátaik és családjuk. Inkább feltöltődnek a zene által vagy a saját gondolataikba merülnek amire otthon és a munkában lehet nincs idejük. A másik hogy ha valakinek párja van szerintem jogos hogy nem flörtölget meg lelkizik vadidegenekkel. Egész egyszerűen ha az ember komolyan tervez a párjával nem "vadászik" és nem hagyja hogy kellemetlen helyzetbe hozzák egy próbálkozással. Nem arról szól hogy az ő párja a legjobb vagy tudom is én miket írt valaki csupán hűséges és tiszteli a párját annyira hogy nem ad lehetőséget másoknak amíg együtt vannak. Ez az egyik komoly oka a (sokszor csak látszólagos) érzéketlenségnek a másik hogy már totyogós korunktól tanuljuk hogy idegenekkel nem beszélünk főleg nem férfiakkal és még véletlenül se árulunk el fontos infókat magunkról vagy maradunk az illetővel kettesben. Ez egy gyerekkorunktól belénk nevelt védelmi mechanizmus amin csak rontanak a taperoló fütyülgető parasztok meg a neten olvasható minősíthetetlen megnyilvánulásai egyes férfiaknak.

Vannak helyzetek mikor belebonyolódok beszélgetésekbe mert ha akarom ha nem (a fülhallgató és mobil ellenére is) megszólítanak. Főleg az idősek bár hogy miért pont engem nem tudom. És ha valaki veszi a fáradságot hogy hozzám szóljon megtisztelem a figyelmemmel főleg ha veszélytelennek tűnik nem gyilkolom le a tekintetemmel és próbálok érdeklődő lenni.

De amíg nem szólnak hozzám minden létező módon próbálom a környezetem tudtára hozni hogy nem vágyom beszélgető partnerre.

Ha utazok (nálunk nincs metró) a helyi járaton arra a 10-20 percre semmi értelme kommunikációt kezdeni egy idegennel ha nincs konkrét oka. Pl útbaigazítás

Ha távolságival utazok van hogy elfogadom a beszélgetést de ott meg pont az van hogy 1,5 óráig erőltetni egy sokszor nyögvenyelős és érdektelen beszélgetést fárasztó.

Amikor utazok zenét hallgatok ami megnyugtat és jól érzem magam tőle ha van rá lehetőségem olvasok is így azalatt az idő alatt kikapcsolódhatok és nem kell a vizsgákkal továbbtanulással szakdolgozattal vagy bármi mással törődnöm. Van akinek az a kikapcsolódás hogy idegenekkel diskurál van aki jobban élvezi a saját fejében eltöltött időt és idegesíti ha ebben megzavarják.

Ha vigasztal az ilyen embereket mint én legalább úgy idegesítik a személyes szférámba mászó és/vagy beszélgetni vágyó vagy csak idegesítően bámuló alakok mint téged mindenki aki önmagával van elfoglalva. Ha mindenkivel nekiállnék egy nagyvárosban beszélni aki megbámul sok fura kellemetlen olykor akár veszélyes szituációba keveredhetnék arról nem is beszélve hogy ahogy fentebb írtam Marinéni élettörténete és milyenek ezek a mai fiatalok megnyilvánulásai sokszor csak simán fárasztóak. Szerintem egyszerűbb úgy az élet ha csak azokkal foglalkozom akik valamilyen módon hosszabb vagy rövidebb időre az életem részévé válnak. Elfogadom hogy mások nem így éreznek de nem értem hogy mások miért nem képesek elfogadni ezt az álláspontot. Nem értem miért várnád hogy a világ megváltozzon azért mert neked így kényelmetlen. Hiszen így a másik oldal képviselőinek okozol kellemetlenséget.

Ami az öreg néniket illeti akikkel nincs aki beszéljen... lehet egyszer én is ide jutok de akkor is illetlenségnek fogom érezni önmagam másokra erőltetését.

Mint írtam mások vagyunk és ez így jó. A mai felgyorsult világ a tömegekkel akik mellett elhaladunk és a temérdek ingerrel és információval amit napi szinten befogadunk nem kedvez a társas kapcsolatoknak és ezt a legtöbb ember megtanulja kezelni és elfogadni.

,,Ki akar egy koszos metrón ismerkedni egyébként is?"

50-es, ha leül eléd életed nője, pasija kinézetileg, ki a f@*szt érdekel hogy egy metrón vagy-e?

Az még oké, hogy megbámuljuk egymást, de ismerkedni én se mernék metrón.

1. azért mert tökre zavarba jönnék.

2. mert mindenki hallaná körülöttünk a beszélgetést.

3. sietek valahová, nagyon agyalok valamin vagy rossz kedvem van.

Én is általában ilyen fejeket vágok, főleg mióta felköltöztem BP-re, otthon nem voltam ilyen, mert nincs annyi fiatal és nincs rá nagy esély hogy leszólítanak.

Pár napja leszólított egy srác, mosolyogtam meg minden de eléggé bunkó voltam és mondtam hogy megyek, pedig nem is volt csúnya, csak annyira gáz volt az egész helyzet.

Igazából örülök ha megnéznek, vagy rám köszönnek, bár ez ritka, de jót tesz az önbizalmamnak, ami nincs. Leszólítani nem szoktak, ez kivételes eset volt.

Egyébként látom én is magam körül amiről beszélsz, és tényleg undorító... nekem egyébként szinte mindig szar kedvem van, amikor nagyon, akkor nem tudom elrejteni. Próbálok semleges fejet vágni általában. Ma is láttam egy csajt, olyan szinten de tényleg K*>rvára felsőbbrendűség volt a pofájára írva, hogy hiába volt rohadt szép. Igazából ezt az agyonsminkelt meg a műszempillás csajoknál lehet megfigyelni. Meg akin magassarkú van. Ha ilyen dolgok vannak rajtuk, az nagyot dob az önbizalmukon és létrejön ez a flegma felsőbbrendű kisugárzás. Akin van műszempilla az már máshogy pislog meg néz mint egy átlag csaj, majd figyeljétek meg.

21/l

Kora reggel még alszom, kora este munka után meg már a nemlétező tököm is tele.

Meséld el, hová kinek és minek legyek észbontó, csodás kisugárzású.

Pláne, hogy emberekkel dolgozom, és van pár akik az életkedvem is elveszik a napfolyamán.

Na meg aki nem ismer, az alapból hidegnek gondol, pedig nem(most is "ismerkedtem" idegen pasival, mert meg mert szólítani, és egyből kaphatott mosolyt-nem randizok pasikkal)

Hozzászóltam már ehhez a kérdéshez, de megteszem megint...

12 évesen állami gondozásba kerültem, 13 évesen meghalt édesanyám, 19 évesen megerőszakoltak.Soroljam?!

Ma egy 32 éves, egészséges lelkivilágú édesanya vagyok, boldog kapcsolatban.Minden sz@rság ellenére nem lettem besavanyodott pitsa, sőt!Szívesen beszélgetek vadidegenekkel, ok, próbálkoznak a férfiak, de tudom kezelni.Ja, magas sarkúban járok...:)))

Szeretem az embereket, nem okoz gondot mást meghallgatni.Pedig átéltem ezt-azt az életben már.

Egyszerű példa: A vonalas számunkat feszt összekeverik az idősek otthonával.Van, aki egy az egyben belefog az élettörténetébe.És én meghallgatom Gizi nénit, mert ad egy, hogy 80 évesen olyan dolgokat tud mondani, amiről nekem 32 évesen lövésem sincs, ad kettő, adok neki valamit azzal, hogy meghallgatom.

Mint korábban leírtam, a Kérdező nem csajozni akar, szimplán TÁRSAS lény.

Örülök, hogy ilyen vagyok amilyen, s amíg Pest mellett laktam, akkor sem lettem egy életunt ember.(hálistennek 100 km-re vagyok Budapesttől)

Nem tudnak az emberek (tisztelet a kiv.-nek!) kommunikálni.Facebook meg társai az megy, de egy empatikus mondatot kinyögni képtelenek a mai huszonévesek.

"Szeretem az embereket, nem okoz gondot mást meghallgatni." "akkor sem lettem egy életunt ember." "egy empatikus mondatot kinyögni képtelenek a mai huszonévesek."

Mások elfogadása viszont gondot okoz. Amint hallasz egy olyan gondolatot, ami tényleg más mint a tiéd rögtön ítélkezel és megpróbálod megváltoztatni. Egyáltalán nem vagy olyan magas szinten, mint hiszed, mert a tőled különböző emberekre címkéket aggatsz. Téged nem érdekelnek az emberek, az olyan típusú emberek érdekelnek, amilyen te vagy. Egy hozzám hasonló magának való ember nem minősíti a te emberszeretetedet, nem akar megváltoztatni, nem akar lebeszélni róla, csak azt mondja el, hogy ő miért nem kér belőle és miért nem utánoz téged, ellenben nem te vagy az első, aki a nagy humanizmusától nem látja be, hogy attól hogy valaki máshogy működik, más nála az ingerküszöb, más ad neki feltöltődést még nem rossz ember.

Szerintem elbeszélünk egymás mellett. A kisugárzása a nőknek azért olyan amilyen amit leírtam. (101-es vagyok ha jól emlékszem)

Azért zárkózottak mert nem akarják hogy odamenjen valaki hozzájuk beszélgetni nagyrészt szerintem az általam leírt okokból. Ha nyitott pozitív kisugárzásuk lenne felvennék a szemkontaktust nem zárnák ki a világot a fülessel és a telefonnal vagy könyvvel odamennének hozzájuk. Ettől nem negatívak a való életben csupán így üzenik a világnak hogy nem kell odamenni hozzájuk nem vevők az idegenekre. Általában én sem vagyok rosszkedvű vagy unott de ha nem ezt sugárzom valaki megtalál a beszégethetnékével és nekem ez nem kell. Ennél érthetőbben nem tudom megfogalmazni. Ha így sem tudod megérteni azt hiszem feladom mert az azt jelenti hogy nem is akarod.

Viszont arra nem válaszoltál amit már többen pedzegettünk hogy miért akarod másokra erőltetni a te világnézetedet? Attól hogy te élvezed az idegenek társaságát mért tartod elfogadhatatlannak hogy mások ezt nem élvezik?