Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Megbántottam a barátnőmet az...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Megbántottam a barátnőmet az este. Hogy engesztelhetném ki és téríthetném jobb belátásra?

Figyelt kérdés

Igazából 2 éve tart a kapcsolat, másfél éve együtt élünk, azóta folyamatosan vitás kérdés köztünk a szexualitás. Nem arról van szó, hogy kevés, mert amúgy a napi egy kb mindig megvan, ráadásul ő kezdeményez többet.

Részemről az a probléma, hogy napi egynél többször nem lehet, de ez nála kőbe vésetten így van. Nem azt szeretném, hogy rendszeresen napi egynél több szex legyen, de néha igazán beleférhetne. Azzal jön, hogy de rá fogok unni, de a fő ellenérve, amit tényleg mindig mond, ha aznap már másodjára szeretnék szeretkezni vele, hogy ő "nem k**/r***, hogy napi többször szexeljen", meg "ne nézzem ***nak". Konkrétan kiakad rám ilyen esetekben, és tök dühösen vágja a fejemhez, hogy ő nem ****, és ne is nézzem annak, nem fog napi egynél többször...

És ezzel a napi egyel tényleg az a baj, hogy nagyon abszurd szinten be kell tartani. Mit tudom én, ha pénteken reggel hatkor ébredés után szeretkeztünk, én meg aznap este háromnegyed tizenkettőkor kezdeményeztek, akkor ő mélységesen fel fog háborodni, hogy mégis minek nézem, 10 percig hozzám se szól, éjfél után pár perccel meg ő kezdeményez, mert már szombat van. Viszont akkor szombaton nincs több szex.

Ez nekem abszurd. Én amikor kezdemenyezek nála, nem angyalok azon, hogy ha mondjuk az éjszaka közepén szexeltünk, az még éjfél előtt volt-e.

Annyiszor próbáltam beszélni vele, hogy mi a baj, de nem jutottunk előrébb. Kérdeztem, hogy az-e a baj, hogy nem élvezi, de azt állítja, hogy nem erről van szó, épp ellenkezőleg. Kérdeztem, hogy az-e a baj, hogy úgy érzi, hogy csak szexre kell, de nem, nem ez a baja. Kérdeztem, hogy az-e a baj, hogy csak nincs kedve, de nem erről van szó, ha csak simán nincs kedve, azt mindig megmondja. Konkrétan tényleg az a fő gond, hogy ő úgy érzi, hogy k*-nak van nézve, ha napi egynél több alkalom van, de azt tényleg azon a szélsőséges szimten, mint ahogy írtam.

Az este pont emiatt vesztünk össze, de most jobban, mint a szokásos 10 perc mosolyszünet. Valamikor este 11 körül kezdeményeztem, ő kiakadt, mert már előtte hajnali egykor megvolt a napi egy. Őszintén szólva nem volt hű de joznapom, és nem a szokásosan reagáltam, hogy ráhagyom, hanem közöltem, hogy elegem van ebből az ostoba agymenéséből, ha meg úgy teszünk, mintha ennek a logikának lenne értelme, akkor meg úgy viselkedik, mint egy álszent k*, ha azt hiszi, hogy ez a pár perc számít, hogy éjfél előtt volt az aznapi második, vagy éjfél után pár perccel a másnapi első. Nem pont szó szerint így mondtam, de az tény, hogy az "ostoba agymenés" és az "álszent k" része az benne volt.

Na azóta nem szól hozzám. Este hátat fordított, elkezdett szipogni. Én rögtön bocsánatot kértem tőle, tényleg nem úgy gondolom, próbáltam vigasztalni, de nem igazán hatott. Azt hagyta, hogy átöleljem, de nem bújt hozzám az este. Reggelre sem nyugodott meg. Mi hétvégén azt szoktuk, hogy ha nem egyszerre kelünk, hogy vagy aki hamarabb kelt az csinálja reggelit meg a kávét mind a kettőnknek, vagy marad az összebújás, amíg a másik is fel nem ébred, és közösen dobjuk össze a reggelit. Na ő hamarabb kelt, nélkülem reggelizett, csak magának csinált bármit is. Jó, nem baj... Próbáltam megpuszilni, elhúzódott. Megint bocsánatot kértem tőle, megint nem hatott. Levegőnek néz. Kicsit később megkérdezem, hogy mi legyen az ebéd, van-e kedve közösen főzni, vagy csináljam én. Közölte velem, hogy nem érdekli, én azt csinálok, amit akarok, ő rendelni fog. Jó, tudomásul vettem... Olyan fél órája kérdeztem, hogy a ma késődélutáni randinkkal mi lesz, semmi, ő nem megy velem sehová.

Egyszerűen nem tudom mit tehetnék a békülés érdekében. Ha beszélek hozzá, átnéz rajtam, megpuszilni nem lehet, a bocsánatkérés nem használ.

Rettenetesen zavar ez a helyzet. Nem akartam megbántani. Ráadásul ami a konfliktust okozta, tök hülyeség... Nem gondolom, hogy ilyen szigorúan kéne ragaszkodni a napi maximum egyhez, hogy 20 perc is számítson a kérdésben...


jan. 19. 11:12
1 2 3 4 5 6 7 8
 71/79 anonim ***** válasza:
53%

Figyu, neki ez a heppje valamiért. Szerintem ezen kár vitázni. Szerintem kis megerőltetéssel csak a fejedben van az, hogy aznap (órára pontosan) volt-e már szex vagy sem. Én nem hiszem, hogy ehhez nem lehet igazodni, ha amúgy meg minden nap van szex.


De itt többen is írták, ha neked ez ennyire nem jó, akkor szakítás lehet a megoldás.

jan. 20. 19:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 72/79 anonim ***** válasza:
38%

Hú, kérdező, nő vagyok, de ez nekem magas.

A barátnődnek valami nagyon komoly problémája van a szexualitással, ha kezdeményez, ha nem.


Jó volna, ha elmenne szakemberhez, mert ez a hozzállás abszolút beteges :(

jan. 20. 23:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 73/79 A kérdező kommentje:

#69 Nem kva a barátnőm, nem tekintek rá úgy. Amit mondtam, azt azonnal megbántam, hirtelen kicsúszott, de soha nem gondoltam azt, hogy a barátnőm kva lenne. Basszus, szeretem ezt a lányt...

Hiába írják többen (bár nekem úgy tűnik, hogy leginkább te ismételgeted önmagad gusztustalan fröcsögésekkel oldalakon keresztül), hogy ne erőltessem, ha nem az a probléma, hogy erőltetem. Nem erőltetem. Az erőltetés az lenne, ha nem venném figyelembe a visszautasítást, amiről szó sincs. Én próbálok figyelni arra, hogy neki fontos, hogy ne merüljön fel az egynél több alkalom, de nem mindig sikerül. Néha megesik az, hogy nem jól emlékszem arra hogy pontosan mikor volt az előző alkalom, ha az az éjszaka közepén volt. De direkt, megfontoltan nem kezdeményezek nála aznap, mert tudom, hogy ki fog akadni.

Ha tudom, hogy neki rosszul esik, akkor miért csinálnám ezt direkt a szerelmemmel...?

jan. 21. 15:51
 74/79 anonim ***** válasza:
32%

Most ez lehet, hogy nem fog tetszeni az oldalakon keresztül őrjöngő delikvensnek, de én nőként azt mondom, hogy maximálisan megértem a kérdező problémáját. És még csak szexközpontúnak sem gondolom a kérdezőt.

Ha valaki kiír egy kérdést a konfliktusáról, akkor a konfliktus tárgyát fogja részletezni. Most ha nekem lenne egy problémám, hogy mit tudom én, a pasim este a takaró alá fingik, majd a fejemre húzza a takarót, mert szerinte nagyon funny, akkor miért kéne részleteznem azt is, hogy amúgy milyen hiper-szuper minden, milyen fantasztikus, amikor nem fingik a takaró alá? Ennek semmi köze a kérdéshez, de ettől még nem csak abból áll a kapcsolat, hogy a párom a takaró alá fingik.(Nem csinál ilyet, ez csak példa)

Ha megnézem ezt a kérdést, itt van egy probléma, a problémáról szól a KÉRDÉS, nem a kapcsolat. Csak jelenesetben nem a takaró alá fingás a probléma, hanem a szex. Ha a szexszel van probléma, akkor szerintem nem olyan fontos a teljes kapcsolati dinamikát kifejteni.

Ha valaki úgy érzi, hogy neki kell ez az infó a válaszhoz, kérdezze meg, vegye tudomásul a választ. De annak semmi értelme, hogy valaki vergődik, hogy erőszaktevő így, bántalmazó úgy, bunkó amúgy, meg még zaklató is és különben is, rohadjon meg a kérdező. Nem hasznos. Ha a kommentelői feltételezés igaz, akkor ezt a stílust biztos, hogy nem fogja befogadni a kérdező, és nem fog elgondolkodni magán. Ha meg nem igaz a feltételezés, akkor csak szimplán értelmetlenek a leírtak. Én azt pártolom, hogy vegyük úgy, hogy a kérdező igazat mond a saját tudása szerint, és ennek megfelelően reagáljunk KULTURÁLT HANGNEMBEN. Ha hazudik, az az ő baja, mert akkor nem fog neki segíteni egy-egy tanács.


Tök egyértelmű a leírtak alapján, hogy a kérdező nem konkrétan napi egynél többet akar, hanem azt, hogy ez a napi egy ne patikamérlegen legyen méricskélve, vagy ha mégis olyan fontos ez a mérlegen kimért egy, akkor legyen már normális elutasítás, ha ő a kezdeményezéskor benézte az órát. Ez a nő tud normálisan nemet mondani, ha az aznapi első alkalmat kell visszautasítani, tehát feltételezem nincs erőltetés, meg nyomás, hogy ne tudja visszautasítani normálisabb hangnemben. Itt valami nem stimmel a lánnyal. Ki kéne deríteni, hogy mi a baj, és ezen dolgozni. Itt megragadnám a kérdésfeltevés lehetőségét, kérdező, miért nem derült ki ez eddig?

Az egyértelmű, hogy nagyon ostoba indok ez a visszautasításra. És itt nem azt mondom, hogy a visszautasítás a baj, meg nem szabad, hanem a hülye indok, elfogadható nyilván, el is kell fogadni, hogy nem, de ettől még ez a megfogalmazás bullshit. Ha simán nincs kedve, fáradt az tök elfogadható, valid. De nem hiszem én sem, hogy ne lenne kedve, ha aztán húsz perc múlva már van kedve. Magamból indulok ki, ha nincs kedvem, akkor húsz perc múlva se lesz, pláne, ha előtte húsz perccel még meg is haragudtam a páromra. Ha fáradt vagyok, húsz perc múlva is fáradt leszek. Mi is többnyire heti hétszer csináljuk, ami oké, átlag napi egy, de ha úgy vesszük, hogy dátumokban gondolkodunk, van olyan, hogy egyik nap 0 másik nap kettő. Mit tudom én, x napon nem volt kedv/idő, csak lefekvés előtt, de már elmúlt éjfél, tehát másnap volt, majd reggel úgy voltunk hogy miért is ne... Hopp, kettő már volt egy (naptári) napon, és még csak délelőtt 9 óra van. Csak valójában a legtöbben (legalábbis ismerősi körömben) a tegnapról, mint előző nap, úgy gondolkodnak, hogy az esti alvás előtt, nem úgy, mint az előző dátum a naptárban. Ha a kérdező igazat mond abban, hogy ő amúgy igyekszik ehhez a furcsasághoz alkalmazkodni, akkor az eléggé nehezítő tényező, hogy a barátnő a tegnapra úgy gondol, mint előző dátum a naptárban, a kérdező meg úgy, hogy ami az esti alvás előtt volt. Be fog csúszni a hiba. Felesleges rossz szándékot belelátni az éjfél előtti kezdeményezésbe, ez szimplán időérzékelésbeli kérdés.

jan. 21. 15:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 75/79 anonim ***** válasza:
Azóta mi a helyzet?
jan. 21. 18:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 76/79 A kérdező kommentje:
#75 Hát, a kérdésben említett tervezett randink aznap tényleg elmaradt... Aznap délután nem igazán is igazán szólt hozzám. Este megkérdeztem, hogy szeretne-e külön aludni, mert akkor kimegyek a kanapéra, ő azt mondta, hogy nem. Oké, villanyoltásig csendben elvoltunk egymás mellett, ő hátat fordított nekem. Gondoltam megpróbálok beszélni vele, mert nem akartam megint úgy aludni, hogy haragszik rám. Szóval megöleltem, bocsánatot kértem megint, mondtam, hogy nem úgy gondoltam, amit mondtam, stresszesebb voltam(tudja, hogy miért, de ide nem írnám le), meg hogy amúgy rosszul esik, amikor úgy utasít el. Semmi reakció azon kívül, hogy utána hozzámbújt. Tegnap ismét felhoztam a témát, hogy amúgy miért ragaszkodik ilyen görcsösen ehhez a szabályhoz. Hát először kb hasonló indokot kaptam mint eddig, csak annyi különbséggel, hogy most azt mondta, hogy nem akarja, hogy én is ***nak nézzem. Erre nyilván megkérdeztem, hogy miért, ki feltételezett róla ilyet, az exe? Azt mondta, hogy nem csak ő, hanem sokan, de ezt nem fejtette ki jobban. Meg így tovább beszélgettünk, és az derült ki, hogy az a baja, hogy így is megesik bűntudata van amiatt, hogy élvezi, van kedve hozzá, ráadásul naponta, ezért igyekszik visszafogni magát. Konkrétan a kérdésben leírt és ahhoz hasonló esetekben azon borul ki, hogy próbálkozom nála, ő amúgy szeretné, de várnia kell, mert amúgy meg rosszul érzi magát attól, hogy élvezi, és hogy amúgy ennyiszer van kedve hozzá, és ettől ideges lesz. Azt nem magyarázta meg, hogy ez mégis honnan jön neki, amikor megkérdeztem elkezdett sírni, majd arra kért, hogy ne beszéljünk erről többet... ;/
jan. 21. 19:44
 77/79 anonim ***** válasza:
73%
Két éves kapcsolatban derült ki, hogy ő saját magát cédának tartja és nem akarja, hogy te is annak tartsd? Pszichológus ( vagy/és szexológus) minél előbb ha vevő rá és akar változtatni magán. Szerintem minimálisan 6 hónap, 1 év kellene hozzá, hogy eltudja tüntetni a gondolatait és tudja magát értékelni. Viszont semmiképp se említsd neki a szexet ha ő magától nem kezdeményezi.
jan. 21. 20:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 78/79 A kérdező kommentje:

#77 Őszintén szólva sejtettem, hogy valami baj van, de nem tudtam, hogy konkrétan ez. Az első fél évben nem tűnt fel, mert nem éltünk együtt és nem ütközött ki. Amikor összeköltöztünk, akkor eleinte szintén nem látszott ez a probléma. Utána meg csak szimplán nem feszegettük a kérdést. Ha mondott ilyet, hogy ő nem csinálja kétszer, mert ő nem ***, akkor vagy megjegyeztem, hogy a sima nemet is értettem volna, vagy annyi, hogy hát nem is gondoltam, hogy ő *** lenne, vagy ilyesmi. Ha meg megpróbáltam beszélni vele erről, hogy mi a baj, akkor nem akart beszélni róla, vagy abba fulladt a kísérlet, hogy barkóbázok, hogy az-e a baj, ő meg megcáfolja, de nem mondja meg, hogy mi a baj.... Aztán kialakult az, hogy jó, hát elég furcsa, de akkor igyekszem nem kiborítani a rosszkori kezdeményezséssel...

Csak nem tudom, hogy hogy hoztam szóba a szakember felkeresését, ha nem akar hallani se a témáról. Plusz máskor, más témában amikor felmerült a pszichológus, akkor nagyon elzárkózott előle.

jan. 21. 21:20
 79/79 anonim ***** válasza:
100%
Hátha ő nem vevő rá akkor sehogyan sem tudod rábeszélni. Döntsd el, hogy vele maradsz és szenvedsz mellette/miatta, vagy inkább elengeded a kezeit hiába szereted mert saját magad sokkal jobban kell szeretned. Minél tovább vele maradsz annál jobban ki fog készíteni és még ő cédának érzi magát te férfiatlannak fogod magad érezni, vagy nemi erőszakolónak. Annyit nem ér a szerelem és ő sem.
jan. 26. 14:40
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6 7 8

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!