Megbántottam a barátnőmet az este. Hogy engesztelhetném ki és téríthetném jobb belátásra?

Igazából 2 éve tart a kapcsolat, másfél éve együtt élünk, azóta folyamatosan vitás kérdés köztünk a szexualitás. Nem arról van szó, hogy kevés, mert amúgy a napi egy kb mindig megvan, ráadásul ő kezdeményez többet.

Részemről az a probléma, hogy napi egynél többször nem lehet, de ez nála kőbe vésetten így van. Nem azt szeretném, hogy rendszeresen napi egynél több szex legyen, de néha igazán beleférhetne. Azzal jön, hogy de rá fogok unni, de a fő ellenérve, amit tényleg mindig mond, ha aznap már másodjára szeretnék szeretkezni vele, hogy ő "nem k**/r***, hogy napi többször szexeljen", meg "ne nézzem ***nak". Konkrétan kiakad rám ilyen esetekben, és tök dühösen vágja a fejemhez, hogy ő nem ****, és ne is nézzem annak, nem fog napi egynél többször...

És ezzel a napi egyel tényleg az a baj, hogy nagyon abszurd szinten be kell tartani. Mit tudom én, ha pénteken reggel hatkor ébredés után szeretkeztünk, én meg aznap este háromnegyed tizenkettőkor kezdeményeztek, akkor ő mélységesen fel fog háborodni, hogy mégis minek nézem, 10 percig hozzám se szól, éjfél után pár perccel meg ő kezdeményez, mert már szombat van. Viszont akkor szombaton nincs több szex.

Ez nekem abszurd. Én amikor kezdemenyezek nála, nem angyalok azon, hogy ha mondjuk az éjszaka közepén szexeltünk, az még éjfél előtt volt-e.

Annyiszor próbáltam beszélni vele, hogy mi a baj, de nem jutottunk előrébb. Kérdeztem, hogy az-e a baj, hogy nem élvezi, de azt állítja, hogy nem erről van szó, épp ellenkezőleg. Kérdeztem, hogy az-e a baj, hogy úgy érzi, hogy csak szexre kell, de nem, nem ez a baja. Kérdeztem, hogy az-e a baj, hogy csak nincs kedve, de nem erről van szó, ha csak simán nincs kedve, azt mindig megmondja. Konkrétan tényleg az a fő gond, hogy ő úgy érzi, hogy k*-nak van nézve, ha napi egynél több alkalom van, de azt tényleg azon a szélsőséges szimten, mint ahogy írtam.

Az este pont emiatt vesztünk össze, de most jobban, mint a szokásos 10 perc mosolyszünet. Valamikor este 11 körül kezdeményeztem, ő kiakadt, mert már előtte hajnali egykor megvolt a napi egy. Őszintén szólva nem volt hű de joznapom, és nem a szokásosan reagáltam, hogy ráhagyom, hanem közöltem, hogy elegem van ebből az ostoba agymenéséből, ha meg úgy teszünk, mintha ennek a logikának lenne értelme, akkor meg úgy viselkedik, mint egy álszent k*, ha azt hiszi, hogy ez a pár perc számít, hogy éjfél előtt volt az aznapi második, vagy éjfél után pár perccel a másnapi első. Nem pont szó szerint így mondtam, de az tény, hogy az "ostoba agymenés" és az "álszent k" része az benne volt.

Na azóta nem szól hozzám. Este hátat fordított, elkezdett szipogni. Én rögtön bocsánatot kértem tőle, tényleg nem úgy gondolom, próbáltam vigasztalni, de nem igazán hatott. Azt hagyta, hogy átöleljem, de nem bújt hozzám az este. Reggelre sem nyugodott meg. Mi hétvégén azt szoktuk, hogy ha nem egyszerre kelünk, hogy vagy aki hamarabb kelt az csinálja reggelit meg a kávét mind a kettőnknek, vagy marad az összebújás, amíg a másik is fel nem ébred, és közösen dobjuk össze a reggelit. Na ő hamarabb kelt, nélkülem reggelizett, csak magának csinált bármit is. Jó, nem baj... Próbáltam megpuszilni, elhúzódott. Megint bocsánatot kértem tőle, megint nem hatott. Levegőnek néz. Kicsit később megkérdezem, hogy mi legyen az ebéd, van-e kedve közösen főzni, vagy csináljam én. Közölte velem, hogy nem érdekli, én azt csinálok, amit akarok, ő rendelni fog. Jó, tudomásul vettem... Olyan fél órája kérdeztem, hogy a ma késődélutáni randinkkal mi lesz, semmi, ő nem megy velem sehová.

Egyszerűen nem tudom mit tehetnék a békülés érdekében. Ha beszélek hozzá, átnéz rajtam, megpuszilni nem lehet, a bocsánatkérés nem használ.

Rettenetesen zavar ez a helyzet. Nem akartam megbántani. Ráadásul ami a konfliktust okozta, tök hülyeség... Nem gondolom, hogy ilyen szigorúan kéne ragaszkodni a napi maximum egyhez, hogy 20 perc is számítson a kérdésben...