Mit tegyek, hogy ne érezzem így magam?

Sajnalom, bizonyara tudod, hogy nem lehet mindenkivel egyet erteni es nincs olyan, hogy egy adott velemenyt valaki ugy fogalmaz meg, hogy az mindenkinek tetszen.

Azert irtam ezt, mert az exeimen is ezt lattam. Mindegyik a nagy “szerelem” erzesenek hianya miatt dobott es azota is evente uj parjuk van, mert “erdekes modon” senkivel nem erzik egy evnel tovabb a nagy szerelmet.

Merlegelni kell, hogy kinek mi a fontosabb.

Nekem nem nagyobb szerelem egy rozsaszin kodos, izgulos, stresszelos, masikat idealizalo “szerelem”, mint amikor ismerem a paromat, bizom benne es fizikailag/lelkileg/szellemileg is a partnerem a masik.

Nyilvan nem tud az ember 0-24 elete minden napjan igy gondolkozni es foleg erezni, de a szerelem nem csak egy erzelem, hanem dontes, elkotelezodes es kitartas a masik mellett, tettek sorozata is.

51-es

Szerintem meg nem jól látod. Az 1 év amiről beszélsz egyáltalán nem esik bele a szerelem kategóriájába. Nevezzük nevén a dolgokat. vonzalommal, vagy fellángolással kezdődik el normális esetben el az ismerkedés, kapcsolat. Az alakul talán át szerelemmé amiből szeretet lesz ideális esetben. Természetesen vannak kivételek mint maga a kérdező, hogy kedvelte, bejött neki és abból lett szeretet, kimaradt a szerelem, de attól még a rózsaszín ködös állapot jelen lehetett maximum nem olyan intenzitással.

Viszont mint felhoztam normális/ideális esetben a fellángolást a szerelem váltja fel. Nemhiába tesznek különbséget a két érzelem között. Nyilván ha nem lenne köztük különbség akkor nem lenne két különböző fogalom.

Én személy szerint voltam már szerelmes több mint 3 évig tehát már csak emiatt nem értek azzal egyet, hogy a szerelem elmúlik olyan könnyen mindenkinél, vagy hogy a fellángolás egyenlő lenne a szerelemmel. Érezz ahogy érezz és más is tegye meg. Lehet egyszerűen kinőtte a kapcsolatot és véget fog érni. De lehet az is, hogy lesz nehezebb időszak és rájönnek mindketten, hogy összetartoznak.

Ennek okán nem kéne a saját tapasztalatainkból kiindulni és úgy gondolom, hogy rohadtul nem illik olyasmit írni, hogy nem becsüli meg a párját. 26 évesen tényleg sokat képzelsz magadról maradjunk ennyiben.

Egy velemenyt irtam le, nem azt mondtam, hogy igy van, ahogy iromY

Nem tudsz kulonbseget tenni velemeny es teny kozott, ez mar ott is latszik, hogy leirtad, hogy a szerelembol szeretet lesz.

Na szerintem meg nem. De hat nyilvan nem nekem van igazm, hiszen mas nezopontot kepviselek, mint te :D

Szep napot neked, remelem, az eletkorom nem traumatizalt annyira, hogy meg harom napig ezen kattogj.

52-es

Látom most már meg vagy sértődve mint egy kislány mert ketten sem bólogattunk veled. Nem kéne okoskodni és beszólogatni fölöslegesen. Nézz utána, hogy a szerelem nem egyenlő a fellángolással, teljesen más érzés és igenis a szerelem keveredik szeretettel majd felváltja normális helyzetben, általánosságban értve. Álomvilágban élsz, de majd ne félj téged is felébreszt a valóság mint mindenkit.

Én pont most értem válaszúthoz. 20 éves kapcsolatban vagyok, ebből 16 éve házasságban. Nálam az elején sem volt meg a lángolás, szerelem, viszont egy nagyon stabil kapcsolat lett a miénk, szerintem pont amiatt, hogy nem erre épült. Legalábbis részemről. A férjem a tenyerén hordoz, olyan életem van mellette, amiről más álmodni sem mer, olyan mint egy kőszikla, szeret, óv, védelmez, bármikor számíthatok rá. Sokat tanultam tőle, fejlődtünk anyagilag stb. Ez az egész élethosszig tart, ha én nem borítom fel. Nem is volt vágyam másra, szenvedélyre, pillangós érzésekre. Egészen idén nyárig, amikor is találkoztam valakivel.... Olyan erővel söpörtek át rajtam az érzelmek, mint még soha. Azt érzem, hogy ezzel a másikkal tökéletesen összepasszolunk, mintha egymásnak lettünk volna teremtve. Minden téren. Ő is pont ezt érzi. A szex minőségéről csak annyit mondok, hogy a férjemmel nekem soha nem ment, ezzel a másik férfival pedig az elejétől kezdve láncorgazmusaim vannak, olyanok, amikről mikor hallottam, el sem hittem hogy léteznek.

Mostmár ott tartunk egy ideje, hogy döntenem kell. A férjem nem tud semmiről, míg a másik velem tervez, szeretne velem összeköltözni, és teljesen megkapni engem.

És én a megszokást, stabil életet választom. Az eszemmel döntök, a szívem helyett. Hosszútávon azt gondolom, így sokkal boldogabb leszek, mert az új kapcsolatban nem tudhatom, hogy mi maradna azután, hogy elmúlik ez a kezdeti rózsaszín köd, és túl nagyot veszíthetek. Nyerhetnék is nagyot, de nekem nincs akkora kockázattűrő képességem, hogy végigmenjek ezen az úton a végéig. És óriási a fájdalmam, egész nap folytogat a sírás, nem tudok aludni, mert a másikról le kell mondanom. De talán ez akkor is bekövetkezne, ha a férjemről mondanék le az új miatt, és idővel verhetném a fejemet a falba...

Tehát kérdező, egyetlen jó tanácsot tudok neked adni, hogy ne menj bele ilyesmibe, ne engedj teret ezeknek a fellángolásoknak, mert csak boldogtalan leszel miatta. A megszokás, és a biztonság érzete úgyis erősebb lesz, azt fogod választani.