Csalom a férjemet és hétfőn kaptam ezt a levelet:"Mindent tudok és megvetlek érte! Mindenkinek el fogom mondani. A hónap végéig még helyrehozhatod, ha nem teszed, akkor nyilvánosságra hozom a dolgot. Nem viccelek! Vannak bizonyítékaim. "Igaz lehet?

Köszönöm a válaszokat!

De hogyan hozhatnám rendbe a dolgokat? Vasárnapi családi ebéd közben anyóséknál közöljem, hogy "Ja,eddig elfelejtettem mondani, hogy hetente háromszor dugunk az irodai kanapén. Bocsikaaaaa! Szívem, te nem vagy képes rá, ezért az öcséd szokott gerincre vágni, akivel szintén nem szexel a neje, mert terhes volt és már 4 éve a gyerekkel alszik egy szobában, hogy könnyebb legyen szoptatni. Szóval egymás hormonjait kezelgetjük. De azért nagyon szeretünk mindenkit és sorry, ha valakit bántana a dolog.Anyuka meg ne nézzen ilyen csúnyán, családon belül lerendeztük a dolgot, ahogy mindig is hangsúlyozza:az a legfontosabb, hogy a családtagok segítsék egymást,összetartsanak!" ?

Valószínűleg tényleg jobb lenne, ha meghalnék. Ez lehet az egyetlen módja, hogy helyrehozzam a dolgokat.Egyszerűen nincs más lehetőség.

Kedves Furkó Lurkó!

Külön köszönet a megértésért! Nem várom el, hogy kitüntessenek ezért a dologért. Szeretem a férjemet. Ő a legjobb ember a világon! Jóképű, kedves, okos, jó a humora, remek társ, a lelkem másik fele. Egy baleset miatt képtelen a nemi életre, a házasságunk első 8 évében semmi gond nem volt ilyen téren. A lelkébe lettem szerelmes, a lényébe, abba a talpig sármos gentleman-be, aki még mindig él és 100%-ban működik. A csókja, az ölelése még mindig ugyanúgy felvillanyoz, mint a kapcsolatunk elején. Igen, próbálkoztunk "pótlékokkal", de amikor egy-egy alkalom után mindketten úgy tettünk, mintha aludnánk, miközben agyaltunk csak... Aki látta már, milyen, ha a párja a "hátával haragszik", az tudja miről van szó. Nem rám haragudott, a saját tehetetlensége kínozta. Amikor egy éjjel az öklét a szájához szorítva - alvást mímelve - sírt, na akkor döntöttem el, hogy ilyen áron kösz, de nem kérem.Az is épp eléggé megviselte, hogy a cégnél én vettem át a helyét, én lettem a "családfenntartó".

És tudom, ocsmány és hányinger hogy pont az öccsével vagyunk együtt,de : napi 10-12 órát vagyunk együtt egy irodában. Többet, mint a többiekkel összességében.

A sógorommal évfolyamtársak voltunk. Zsenge 19 éves koromban az egyetlen egyéjszakás kalandom vele volt...Soha nem beszélt róla. És évekkel később pont a bátyjával jöttem össze... Amikor az esküvő előtt face to face rákérdeztem, csodálkozva nézett, hogy most miről beszélek, ő nem emlékszik semmire, bocs. Vagy túl részeg volt vagy túl sok kalandja volt. Persze mára kiderült, hogy még arra is emlékszik, mi volt rajtam, de ő is próbált normális lenni.

Jöhet a ribancozás!