Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elvárhatom a férjemtől, hogy abba hagyja a meccsre járást?
25 évesek vagyunk, fél éve házasok, nincs gyerekünk.
Vasárnaponként meccsre jár, mint játékvezető asszisztens. Mindig pestre kell emiatt utaznia, így vasàrnapot egyedül szoktam tölteni.
A családom messze lakik, mert az ő családja van a közelben. Így én ezen a napon egyedül szoktam lenni. Nem igazán sikerült még barátot találnom itt, akivel együtt tudnám tölteni ezeket a napokat, hogy ne érezzem tisztára kukának a vasárnapot.
Szombaton mindig anyóséknál vagyunk. Legalábbis 10-ből 8-9x.
Ami úgy néz ki, hogy a kanapén ülünk egész nap.
Anyósék ezt az időt is igencsak keveslik, mert ha 2 vagy ritkán 1 havonta hazamegyünk az én családomhoz, ott ott is alszunk és ott vagyunk 1 teljes hétvégét, ő nála meg nem és ez igencsak fáj neki.
No most azonban megmondtam anyósnak, hogy nekem ez nem tetszik a fia előtt.
Fejezze be a sopánkodást és a beszólogatást, mert azt fogja elérni, hogy szétmegyünk a fiával mikor most házasodtunk össze. Ne féltékenykedjen mikor hazamegyünk, ne szóljon emiatt be, ne méregesse kinél mennyit vagyunk, mert össze nem lehet hasonlítani.
Én sajnos nagyon belefáradtam ebbe az egészbe ebben az évben.
A pàrom elvileg esélyes, hogy januárba feljebb kerüljön mb2-be, ami már alap havi fizetést jelentene neki, de emiatt már lehet nem pestre, hanem még messzebb is küldhetik, az ország másik végére. Továbbra is a vasárnapokat egyedül töltöm.
Neki is töke ki van az utazgálàsból, mert saját megyéjébe nem meccsezhet.
16 éves kora óta csinálja ezt es fáj a szívemnek, de megmondtam, hogy én ebbe belefáradtam, nem ezért költöztem vele össze, hogy minden hétköznap azt vàrjam, hogy hétvége legyen, majd szombaton náluk üljek majd vasárnap egyedül legyek.
Nyilván nyáron màsabb jobban ki lehet mozdulni, de télen nem olyan.
Én nagyon össze vagyok zavarodva, gondolkodtam, hogy elmegyek pszichológushoz, csak vagy 1-2 hónap mire időpontot kapok és sajnos rettentő sokba kerül és nem is biztos, hogy fog nekem tudni segíteni.
Pár terápián is gondolkodtam, na de annak az ára meg még durvább és sajnos 1 alkalom nem segítene úgy sem.
Kérlek segítsetek nekem.
A párom nagyon szeret annak ellenére, hogy jól összevesztem az anyjával meg az apjával.
Nekem ad igazat. Próbál megvédeni. De bármit mond ő vagy én a szülei mindig mondanak valamit rá, hogy cáfoljanak.
Sajnos a párom semmi esetre se hajlandó innen elköltözni.
A làtogatásukat fontosnak tartja.
Én értem 1 nap valóban nem sok 1 hétből.
De úgy elég soknak érzem, hogy a vasárnap se rólunk szól.
Hétköznap meg aludni térünk haza.
válasza:"Én nem ragaszkodom a találkozásokhoz, párom igen"
Ez itt mindennek a rákfenéje.
A hétvége 2 napból áll, egyik napot a férjed az anyjánál akarja tölteni, a másik napot meg a focival. És úgy látszik az, hogy veled csináljon valami programot kettesben, az csak ezek utánra sorolódhat be, és az előbbiek szerint arra sosincs idő.
Hát egy ilyen férfinak nem tudom, minek párkapcsolat.
válasza:Én valamilyen szinten megértem a helyzetet. Amikor az ember szerelmes, még ott az a bizonyos rózsaszín köd, nem biztos, hogy reálisan, és tisztán képes látni mindent. Amiről a nagy fellángolás közben úgy gondoljuk, hogy cseppet sem zavaró, az lehet, hogy később, amikor már tisztábban és reálisabban látjuk a dolgokat, mégis csak nagyon zavaró lesz. De ez nem változtat azon, hogy nem illendő ulag felhánytorgatni olyasmit, ami mindig is ismert volt.
Viszont én úgy látom, hogy nem is igazán ez a probléma, csak eddig azt nem igazán merted kimondani. Itt a probléma egy tipikus anyós-konfliktus. Illetve nem teljesen érthető a megfogalmazásod... "már annyi sértést mondtak a szemembe a szüleimre" Ezt úgy érted, hogy az "anyós", és a pasid is?? Mert akkor viszont alapvető tiszteletlenségről, sőt, egyenesen bunkóságról van szó. Te pedig nem vagy köteles olyannal jópofizni, aki a téged, vagy a szeretteidet becsmérli. Nem, hogy minden szombatot ott tölteni... Ezt bármelyik eddigi, vagy akár a mostani barátnőm anyja egyszer játszotta volna el, az lett volna az utolsó alkalom, hogy önként hozzájuk mentem volna. Barátnőm meg eldönthette volna, hogy így is akarja-e a kapcsolatot, vagy inkább keres olyat, aki hajlandó az anyjával jópofizni.
Ha arról van szó, hogy a pasid is folyamatosan a felmenpidet szidja, akkor én úgy gondolom, hogy semmiképp nincs meg az a tisztelet, ami elvárható lenne egy kapcsoaltban. Még ha tényleg okkal neheztel valakire, akkor is tahóság folyton ezzel előhozakodni.
Továbbá hatalmas nagy egyoldalúságot érzek a kapcsolatotokban. Ő elvárja, hogy te pitizz a rokonainak, "cserébe" ők meg lenézik a te rokonaidat.
Én ezt így nem hagynám. Nem, hogy családot nem akarnék így alapítani, de nem is szívesen járnék így. A házasság meg kizárt lenne.
Tudod, sok helyen nem ideális a helyzet. Nekem sem kedves, illemtudó, és szerethető minden rokonom. Barátnőmnél sem. Mégsem okoz ez problémát. Eleve egyikőnk sem ragaszkodik ahhoz, hogy olyan rokont látogassunk, akivel konfliktus van, vagy simán csak bunkó. Némi ésszel és előrelátással nagyon sok potenciális konfliktus megelőzhető. Viszont úgy nem, hogy te ebben a kapcsolatban a passzív, másodrangú fél vagy, akinek mindenkihez alkalmazkodnia kell, és akihez senki nem alkalmazkodik.
Én elgondolkodnék, hogy tényleg ilyen egyén mellett akarom-e leélni az életemet. És nem csak a foci miatt. Az itt talán még csak a kisebbik probléma.
A fociból nekem is csak azért lett elegem, hogy szombaton este 8-kor érünk haza anyós kanapéjáról. Majd vasárnap egyedül vagyok, így elkezdtem utálni a hétvégéket és már mondtam Petinek, hogy elmegyek valahova egyedül egy hétvégét eltölteni, mert màr nagyon unom ezt.
Anyós ígyis rettenetesen kevesli az együtt töltött időt.
Szerinte azért találkozunk csak ennyit, mert én negatívan befolyásolom a páromat és nem engedem neki.
Pedig hétköznap felőlem elmehet. Csak hát 5 után már rám sincs ideje, meg nekem se annyira rá.
Mert vacsora, fürdés, főzés ilyenek vannak, majd alvás.
Csak hát anyós alig várja a hétvégét, hogy, együtt legyünk és úgy van vele, hogy hétköznap mi nem megyünk, ez a minimum akkor.
Párom tesójáékkal példálózik, hogy ők mindennap elmennek hozzájuk enni és beszélgetni 1 kicsit, de ők ott laknak. Így sógornőm kb. Alig főz.
Nem tudom én nem tudnám ezt elképzelni, hogy munka után mindig ott kajálok, sose főzök semmit, mert kb. felesleges embernek érezném magamat.
De sajnos ők a jók, mi a rosszak.
Mi amúgy kb. 18 percre lakunk anyóséktól.
3 órára autóval szüleimtől.
Párom szüleimmel szemben sosem volt tiszteletlen.
Anyósék azok.
Ha ritka alkalmakkal megyünk szüleimhez, párom anyja tiszta ideg.
Ő elvárná, hogy sose menjünk, vagy ha elmegyünk egy hétvégére, akkor a következő hétvégét töltsük nála egész szombat vasárnapot.
Illetve volt, hogy péntekre kivett szabit a párom, hogy hazamenjünk hozzám, ezt is nekem mondta, hogy bezzeg arra sose vesz ki 1 napot se, hogy ők náluk legyünj egyhuzamban egy hétvégét.
Olyan írígy és én ezt nagyon utálom.
Főleg, hogy màr 6 hete nem voltam otthon és róluk meg a meccsről szólt az egész hetvégém.
És én is igényelnék olyan hétvégéket amikor csak Mi vagyunk.
Szóval a megoldás az anyja szerint az lenne, ha többet lennénk nála sokkal. :)
Bocsánat leírtam a párom nevét.
Valószínűleg nem fog rám ismerni senki:D:)
Úgyhogy én csak megmondtam neki, hogy legyen tisztában vele, hogy nincs köze ahhoz, hogy mikor megyünk haza, én hozzám, az én szüleimhez. Hogy nem kell megjegyzéseket tegyen.
Sajnos mindig be kell jelenteni, ha megyünk oda, hisz nincs olyan hétvége, hogy ne lennénk ott.
Nekem nem lenne velük bajom, ha nem fájna nekik, hogy ritkán haza is megyünk, nem szidná őket és ha nem várná, hogy már kb. Költözzünk a házába.
Pedig többször is volt az évben, hogy én egyedül utaztam haza spórolás érdekében és a párom addig egész hétvégén otthon volt.
válasza:"már annyi sértést mondtak a szemembe a szüleimre, hogy már jó lenne, ha befejeznék és inkább a hátam mögött mondanák, mert szemtelenség előttem mondani, úgy hogy nem is zavartatják magukat....."
Őszintén, ezek után, ennek ellenére miért töltöd náluk minden szombatodat???
Hogy reagáltál te, és hogyan a párod, amikor a szülei először mondtak sértő dolgot a szüleidre?
És ha valóban ez megy hosszú ideje, hogyan reagáltok azóta, amikor nekiállnak így beszélni a szüleidről?
válasza: válasza:Teljesen abnormális a párod és anyja közötti kapcsolat.
Figyelj, amikor nekem kapcsolatom lett, az volt a legfontosabb, hogy vele töltsem a hétvégéket.
Amikor senkim sem volt és hétvégén elég gyakran a szüleimnél ebédeltem, még akkor sem voltam ebéd után este 8-ig náluk. Még egyedülállóként is több igényem volt a saját dolgaimra. Amikor meg lett párom, naná, hogy elsősorban vele akartam tölteni a hétvégét. És ezt így is tartom normálisnak.
Olyan sértő megjegyzést, hogy nem érdemlik meg, hogy látogassuk őket, mert ők nem jönnek.
De a párom szülei is az évben 5x voltak lent 5 percre, átszaladva a településen. Az én szüleim idén 2x voltak lent hétvégét.
Beleszólnak mikor indulunk onnan, mert màr sötétedik.
Mogorván beszél, sértődötten, ha meg tudja, hogy megyünk..elvárná, hogy sose menjünk, mert kb. Mindig zokon veszi, ha megtudja megyünk.
Mikor mondtam megyek haza akkor lecsesznek, hogy az nem is a hazád, te màr xy helyen laksz.
Ők bezzeg mondhatják, hogy mikor jösztök hozzánk, haza..
A páromnak lehet az a hazája, de én nem mondhatom.
Most is kèrtük jöjjenek le karácsonykor hozzánk. Nézzék meg milyen szép ünnepi díszben van a házunk, "szívesen" sütöttem volna, főztem volna rájuk is.
Ennyire nem képesek..
Az volt az indok nem jönnek, mert karácsony egyik napjàt nálunk töltjük, másodnapján harmadnapján meg anyukáméknál leszünk, mert haza utazunk, 27.-én kora reggel jövünk vissza, utána dolgozunk.
Sokba kerül a leút, 6 hete nem voltam ott így szerintem 2 napot lemenni nem durva.
De hát ők csak karácsonykor hajlandók meglàtogatni minket, mi meg karácsonykor nem leszünk otthon, mert elutazunk a szüleimhez.
Az nem számít, hogy 24.-én náluk leszünk, sőt ott is alszunk 😂😂
De hát az nem karácsony, hanem szenteste, így nem jönnek le akkor hozzánk látogatóba.
Itt kiütözte a biztosítékot, hogy ennyire nem tisztel engem, hogy szeretnék Haza menni és már ez is baj már megint baj, még karácsonykor is baj. Persze, hogy ezètt nem képes a fiához elmenni megnézni az első sajàt karácsonyfáját.
És még azon rinyált, hogy neki nem segít senki karácsonyfàt díszíteni, hàt én kérek elnézést.
Bocsi kicsit bonyolultan írtam.
24.-én màr ott vagyunk reggel, ott is alszunk, majd 25. Reggeli náluk haza út és 2 napot leszünk a saját családomnál, testvéreméknél, szüleimnél.
Majd jövünk vissza es megint kezdődnek a szombatok és persze gondolom a szilveszter is náluk lesz.:)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!