Hogyan beszéljek a párommal hogy ne igyon ennyit?

Te komolyan egy alkoholistával tervezed a jövőd?

Szedd már össze magad és dobd ki!

Nem fog megváltozni! Max ideig óráig.

Engedd el találsz jobbat.

"Ennyi kérésem van csak, hogyha iszik akkor mértékkel hogy ne hányjon, ne kelljen hazacipelni meg ilyenek." - :D Ő egy alkoholista képtelenséget kérsz tőle!

"Nem akarom elveszíteni" - El fogod. A végén ő fog otthagyni.

"vele tervezem a jövőm" - A lelki nyomorod tervezed?

"meg se említettem neki." - akkor honnan tudná, hogy ennyire zavar, ha ki se fejezed?

"tudja hol a határ ahol még nem GÁZ az egész" - Nem tudja, de nem is érdekli. A határt neked kell kijelölni egy végleges otthagyással és lesz@rni, hogy utána mi van vele. Ez nem szeretet, hanem egy beteg kötődés a részedről.

Szóval el kell engedni vagy még szivathatod magad kicsit vagy tovább (akár évtizedekig is) várva, hogy majd egyszer boldog leszel. Először a saját társfüggőséged kezeltesd. Aztán ha még mindig mellette akarsz lenni (úgy, hogy ő viszont nem változott), akkor tényleg megérdemled a "sorsod", amit valójában már most is te választasz.

Nem tudsz egyedül lenni, amíg lesz jobb? Vele maradsz?

Cikkek a témában:

[link]

[link]

[link]

Segítő 12 lépéses közösségek online és személyes gyűlésekkel:

Névtelen Társ- és Kapcsolati Függők:

[link]

Alkoholisták hozzátartozóinak és barátainak közössége:

[link]

Elsősorban neked kell egy terapeuta, pszichológus, mert ő teljesen jól elvan így. Te vagy a hülye (szerinte). Volt-e faterod vagy muterod, esetleg más alkoholista a családban? Nem veszed észre, hogy bántalmaz.

"sokat köszönhetek neki" - Anyagi függésben vagy?

"velem tervezi leélni az életét." - A jelenre fókuszálva észerveheted, hogy szorongsz, félsz és ezzel nincs semmi gond, csak ezeket ő nem érzi. Ezek az érzések nem fognak benned elmúlni csak úgy.

"Nem értem miért nem lehet mértékkel inni."

Mert egy masszív alkoholistával élsz, és vele tervezel közös jövőt.

Nem szeretém megbántani az érzéseidet, de remélem, azt nem tervezed, hogy családot is alapítasz vele?

Az összes barátom, volt osztálytársam, ismerősöm, akik alkoholista apa vagy anya mellett nőtek fel, egy életre traumatizált, és hallgatni is rossz, hogy miket mesélnek arról, hogy hogyan élték meg a gyerekkorukat.

Van, akinek nem csak kollégista korában, hanem két gyerekes férfiként is a mai napig is visszatérő rémálmai vannak arról, amikor gyerekkorában részegen hazatántorgott az apja.

És azt is megfigyeltem, hogy azok nők meg, akik így nőttek fel, jellemzően bántalmazó párkapcsolatban élnek.

Megkérdezhetem, hogy te milyen párkapcsolati mintát láttál a szüleidtől?

Anyagilag vagy kiszolgálatatott helyzetben? Vagy milyen téren érzed úgy, hogy sokat kaptál egy férfitól, aki hetente többször részegen fekszik be melléd az ágyba, egy szál virágot nem hoz neked soha, nem viszonozza a Valentin napi kedveskedésedet, és annak ellenére, hogy tudja, hogy fontos neked, évek óta nem képes megköszönteni a névnapodon?

"Nem akarom elveszíteni meg semmi mert már 3 éve együtt vagyunk"

Mit mondanál annak a családnak, akinek rendszeres megharapja a kutyája a gyereküket, de azt mondják, hogy nem akarnak megválni a kutyától, mert "már három éve megvan"?

És mennyire lenne szerinted ésszerű és biztonságos, ha valaki télen a hegyekben, extrém rossz időjárási körülmények között, túrázás közben észrevenné, hogy eltévedt, de azt mondná, hogy "Á, most már nem fordulok vissza, mert már három órája ezen az útvonalon jövök."

Mennyire tartanád normálisnak, ha valaki azt mondaná, hogy nem fog rendesen a fék az autójában, de most már nem nézeti meg autószerelővel, és nem javíttatja meg, mert már három hónapja érzi, hogy komoly gond van vele?