Hogyan beszéljek a párommal hogy ne igyon ennyit?

"tudhatná hogy miért zavar engem az hogy ennyire részeg (már beszéltem neki erről egyszer, hogy mi volt a mültban ami miatt én ezt "elítélem")."

Már meg se haragudj, de te mi a szöszt képzelsz magadról? Oké, hogy az alkoholizmus negatív, de ha volt a múltban hozzá hasonló egyén az életedben akkor neked kéne összeszedni magad és otthagyni!

NINCSEN JOGOD megszabni hogyan élje az életét csak azért mert te a múltban is szívtál az alkohol miatt.

NEKI NEM MUSZÁJ te rád tekintettel lennie.

Te sem vagy rá mert erőszakos vagy vele.

Sőt a múltad miatt képes lennél elviselni őt ha kevesebbet inna pedig egy alkoholistának még egy kortyot sem szabadna innia.

Ne legyél erőszakos és kompromisszumra hajlandó alkohol okán hanem hagyd el, vagy ha nem tudod akkor szagoljad, takarítsd fel a hányasát továbbra is, vagy kezdj el inni te is.

A saját hibámból tapasztalva kérlek: hagyd a picsába, szakíts vele és soha ne nézz vissza.

Én 5 évig éltem együtt egy alkoholistával (előtte is az volt, de akkor még nem láttam), először csak esténként sörike, aztán meg több, hétvégente beb.szás, aztán már hétköznap is részeg volt, mindenhol üres piásüvegeket találtam, a végén már nekem kellett eltartanom, mert mindenhonnan kirúgták. És én is a végletekig kitartottam, olyan hülye naiv voltam, mint te.

Aztán sikerült végre lépnem (rengeteg sok pénzem és az önbizalmam bánta), és most egy olyan kapcsolatban élek, ahol nem a 2. vagyok a pia után, hanem az első, kényeztetve és szeretve vagyok, és nem kell gyomorideggel nyitnom ki a ritkán használt szekrényt, hogy hány üveg lesz ott elrejtve, vagy nem kell reggelente azon paráznom, hogy milyen látvány fogad a konyhában.

!!! 30 ÉVE !!!

"Egy mindenért hibáztatott feleség" - Forrás: [link]

Nagyon röviden azt tudom mondani, hogy az Al-Anon nekem tartást, önbecsülést, az életemet adta vissza.

Az elején kezdve: a férjem harminc éve volt már alkoholista, mire eljutott arra pontra, hogy nem bírja tovább, segítséget kér. A terápia előtt feltételként szabták, hogy neki is, nekem is legalább három alkalommal részt kell venni A.A. és az Al-Anon gyűlésen.

Ő viszonylag későn (?) lett alkoholista, harmincas évei végén kezdett el inni, családi hagyományokat, gyerekként megtapasztalt mintákat követve. Az utolsó tíz év, az maga volt a pokol. Egyre jobban eldurvult, igaz soha nem ütött meg, de mindig azt éreztem, csak a hajszál választja el tőle. Természetesen mindig miattam ivott. Nem voltam jó feleség, nem voltam jó nő, és túl jó anya voltam, mert bezzeg a gyerekekre mindig volt időm, de rá persze nem. Miattam nem volt soha pénzünk, mert én mindent elköltöttem, mindig feladtam a csekkeket, minden tartozást kifizettem, még a kocsmákban is.

Tehát mindent elkövettem, hogy a családban lassan besunnyogó alkohol tökéletes társfüggőt csináljon belőlem, aki fenékig merül a bánatba, az önmarcangolásba, a mártírkodásba, a túlhajszoltságba, az állandó problémamegoldásba.

Így ért az első Al-Anon gyűlés. Az igaz, hogy végigsírtam, de közben hallottam a társaim elbeszéléseit is. És meg is döbbentem. Engem csak majdnem vert meg a férjem, de nincs összehasogatva a karom nagykéssel. Van, hol laknunk, nem kellett elmenekülnöm. Nem tagadtak meg a gyerekeim. Nem a szomszédaimat kellett megkérnem, hogy hozzák ki a fogdából és nem kellett látleleteket vetetni az orvossal. Még mindig meg tudunk valahogy élni. Itt hallottam először, arról, hogy az alkoholista maga dönti el, hogy inni fog, és nem a családja, felesége, gyereke az ok, ők csak hivatkozások, ürügyként szolgálnak.

Ez hihetetlen tehertől szabadított meg, mert mint „jó társfüggő,” természetesen magamat okoltam az alkoholizmusa miatt, hiszen még a fiam is azt kérdezte tőlem, hogy "Anyu, te hol voltál, miközben a fater alkoholista lett?"

És végre tudtam nyugodtan levegőt venni. Tudtam végre felemelni a fejem, kiegyenesíteni a hátam. Végre elmentem a fodrászhoz és csináltattam magamnak egy új frizurát, és elmentem a műkörmöshöz. Tudom, hogy ezek kicsi dolgoknak tűnhetnek, de végre, addig, amíg a fodrásznál ültem, csak velem foglalkoztak, és nekem semmit nem kellett megoldanom.

És új szabályokat tudtam bevezetni, pl. mindenki rakja rendbe a saját dolgát, maga körül fizikailag, és magában lelkileg, és ne állandóan a másikra mutogasson. Ez persze, nem ment, és nem is megy simán, se neki, se nekem. De most már van erőm és tartásom, hogy Én is ragaszkodni tudjak olyan dogokhoz, amik a család közös céljait szolgálják. Igaz, hogy sokat könnyít a helyzeten, hogy ma már nem iszik. Gondolkodása is sokat változott, de mindig arra gondolok, ha előbb ismerem az Al-Anon eszméit, elveit, irodalmát, könnyebben éltem volna meg az eltelt harminc évet.

Szilvia, egy alkoholbeteg hozzátartozója

Én ugyanennyit vedelek, itthon, jobb minőségű dolgokat, kajálást nem elhanyagolva. Úgy időzítem, hogy másnapra jócskán kipihenjem magam. Hányni soha nem szoktam, de vannak anomáliák, ha ötleteim támadnak a sűrűben... Abba szeretném hagyni, főleg amikor a másnap azért eléggé árnyékot vet a melóra. Nem engedem át magam az érzésnek, de előfordult már, hogy annyira elhatalmasodott, hogy kissé kelletlenül kezdek hozzá azóta mindig az első kortyoknak. Persze folyamatosan dolgoznom kell azon, hogy az ellenérzéseimet erősítsem, az elfogadókat meg valahogy sorban porlasszam. Ártani nem szoktam senkinek, hacsak véletlenül nem, vagy ha rendesen megdolgozik érte, hogy akkor és ott ne szeressem. Ezen a ponton se látok kiutat ebből. Kicsit a teve és a tű foka szituáció: biztos van megoldás, de hogy nem kereten belüli, és még csak nem is 3D, az mindennél valószínűbb. :) Maradok ezen a vonalon, hogy lassan haladok fejben vissza az egészségesebb megküzdések felé, és a szemléletemet is ott görbítem, ahol csak tudom. Fogalmam sincs mi lesz. Lehet, hogy egy ponton lesz annyira kellemetlen maga a megélés is, hogy ott a vége, de ez tényleg egy elég jó szélmalomharcnak néz ki eddig.

Ennek ellenére persze P=1 esélyt látok magamban is és mindenki másban is, hogy hozhatja kb önmaga legjobb kiadását, élheti kb a legnívósabb életet minden létező vonalon az ember, csak meg kell tegye az útját. Neki is ilyesmit tudok javasolni, és esetleg ő is alátámaszthatja egyszer, hogy ez a 100%-os valószínűség amolyan axiómaféle lehet.