Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elvárhatom a férjemtől, hogy abba hagyja a meccsre járást?
25 évesek vagyunk, fél éve házasok, nincs gyerekünk.
Vasárnaponként meccsre jár, mint játékvezető asszisztens. Mindig pestre kell emiatt utaznia, így vasàrnapot egyedül szoktam tölteni.
A családom messze lakik, mert az ő családja van a közelben. Így én ezen a napon egyedül szoktam lenni. Nem igazán sikerült még barátot találnom itt, akivel együtt tudnám tölteni ezeket a napokat, hogy ne érezzem tisztára kukának a vasárnapot.
Szombaton mindig anyóséknál vagyunk. Legalábbis 10-ből 8-9x.
Ami úgy néz ki, hogy a kanapén ülünk egész nap.
Anyósék ezt az időt is igencsak keveslik, mert ha 2 vagy ritkán 1 havonta hazamegyünk az én családomhoz, ott ott is alszunk és ott vagyunk 1 teljes hétvégét, ő nála meg nem és ez igencsak fáj neki.
No most azonban megmondtam anyósnak, hogy nekem ez nem tetszik a fia előtt.
Fejezze be a sopánkodást és a beszólogatást, mert azt fogja elérni, hogy szétmegyünk a fiával mikor most házasodtunk össze. Ne féltékenykedjen mikor hazamegyünk, ne szóljon emiatt be, ne méregesse kinél mennyit vagyunk, mert össze nem lehet hasonlítani.
Én sajnos nagyon belefáradtam ebbe az egészbe ebben az évben.
A pàrom elvileg esélyes, hogy januárba feljebb kerüljön mb2-be, ami már alap havi fizetést jelentene neki, de emiatt már lehet nem pestre, hanem még messzebb is küldhetik, az ország másik végére. Továbbra is a vasárnapokat egyedül töltöm.
Neki is töke ki van az utazgálàsból, mert saját megyéjébe nem meccsezhet.
16 éves kora óta csinálja ezt es fáj a szívemnek, de megmondtam, hogy én ebbe belefáradtam, nem ezért költöztem vele össze, hogy minden hétköznap azt vàrjam, hogy hétvége legyen, majd szombaton náluk üljek majd vasárnap egyedül legyek.
Nyilván nyáron màsabb jobban ki lehet mozdulni, de télen nem olyan.
Én nagyon össze vagyok zavarodva, gondolkodtam, hogy elmegyek pszichológushoz, csak vagy 1-2 hónap mire időpontot kapok és sajnos rettentő sokba kerül és nem is biztos, hogy fog nekem tudni segíteni.
Pár terápián is gondolkodtam, na de annak az ára meg még durvább és sajnos 1 alkalom nem segítene úgy sem.
Kérlek segítsetek nekem.
A párom nagyon szeret annak ellenére, hogy jól összevesztem az anyjával meg az apjával.
Nekem ad igazat. Próbál megvédeni. De bármit mond ő vagy én a szülei mindig mondanak valamit rá, hogy cáfoljanak.
Sajnos a párom semmi esetre se hajlandó innen elköltözni.
A làtogatásukat fontosnak tartja.
Én értem 1 nap valóban nem sok 1 hétből.
De úgy elég soknak érzem, hogy a vasárnap se rólunk szól.
Hétköznap meg aludni térünk haza.
válasza:A focival nincs baj, az a hobbija. Az anyósékat kell leredukálni. Amúgy neked nincs hobbid?
Én kimondottan örülnék az egyedül töltött napoknak. Nem kell mindig egymás fenekében lenni.
Nem értem felnőtt nőként hogy nem tudod lefoglalni magad.
Az anyósos részben teljesen igazad van.
válasza: válasza:
válasza:Mennyit kap azért, hogy ő ott kvázi dolgozik a meccsen?
De az sem volna jobb, ha ez a két nap a "vásárolgatással" telne, meg piacozással. Van akinek ez unalmas/kellemetlen.
Valószínűleg csak nem illetek össze, érezhetően egyikőtök sem a tolerancia bajnoka a másik fél irányába.
válasza:Nem, nem várhatod el.
Eleve nem is arról van szó, hogy idő közben lett ez a munkája. Már fiatalkora óta csinálja, te pedig annak tudatában mentél hozzá, hogy tudod, hogy ez a munkája.
(A kérdés egyébként félrevezető, ha részletek elolvasása nélkül azt hinné az ember, hogy férjed szurkoló. Akkor sem lehetne elvárni tőle, hacsak nem egy vadbarom, de így, hogy gyakorlatilag ez munka neki, így főleg nem.)
Hadd említsem meg, hogy nekem a barátnőm sokszor hétvégén is dolgozik. Arányaiban, havi óraszámot tekintve ugyanannyit dolgozunk, csak nekem fix hétfőtől péntekig tart a munka, neki meg változó, hogy melyik héten mikor. Ez a munkakörének az egyik sajátossága. Nyilván jobb lenne, ha azonos napokon lennénk szabadok, de semmi jogom nem lenne elvárni tőle, hogy hagyja abba a munkáját. Egyrészt, mert amúgy sem lenne, a társa vagyok, és nem a parancsolója. Másrészt meg: ez ismert tény volt már akkor, amikor összejöttünk. Azzal, hogy összejöttem vele, elfogadtam őt mindennel együtt, beleértve a munkáját is.
De úgy látom, hogy nálad nem is igazán ez a probléma, csak ettől várnád a "megoldást".
"azt fogja elérni, hogy szétmegyünk a fiával mikor most házasodtunk össze"
Azt jól tetted, hogy kiosztottad az anyóst, de hogy azt vágod a fejéhez, hogy szét fogtok menni miatta? Ne haragudj, de ez csöppet éretlen. Ha az anyóssal baj van, akkor nem a férjedet kell miatta büntetni. Nem szétmenni kell, hanem ha kibírhatatlan az anyós, akkor nem kell vele tartani a kapcsolatot. Nem ideális helyzet, de nem te lennél az első ember a földkerekségen, aki nem tartja anyósékkal a kapcsolatot.
"nem ezért költöztem vele össze"
Hacsak nem 16 évesen vett el (végülis gyámhatósági engedéllyel megeshet...), akkor ez viszont nem érv. Tudtad, hogy mit csinál, és tisztában voltál vele, hogy ez mivel jár.
"Nyilván nyáron màsabb jobban ki lehet mozdulni, de télen nem olyan."
Kinek hogy.
"A párom nagyon szeret annak ellenére, hogy jól összevesztem az anyjával meg az apjával"
Jól is néznénk ki, ha az alapján szeretnénk valakit, hogy a felmenőivel milyen viszonyban vagyunk. :D
"Nekem ad igazat. Próbál megvédeni. De bármit mond ő vagy én a szülei mindig mondanak valamit rá, hogy cáfoljanak."
Neki milyen a viszonya a szüleivel?
Meg kellene fontolni a velük való kapcsolattartás minimalizálását.
"Hogy ő mit akar nem tudom, mert egyszer ezt egyszer azt mondja."
Pedig nem ártana, ha eldöntené.
"megmondtam neki, hogy én itt nem is tudom minek kellek"
"Mondtam veheti fenyegetésnek engem már nem érdekel."
És ő mit szólt?
"A párom anyja csak annyit tudott erre mondani, hogy hamarabb kellett volna gondolkodni, mint házasodni."
Ebben tök igaza van.
A mi példánkat felhozva: ez kb. olyan, mintha én összeházasodnék barátnőmmel, majd egy hónap múlva elkezdenék panaszkodni, hogy csak havonta két hétvégét tudunk együtt tölteni, és elkezdenék fenyegetőzni, hogy ha ez így megy tovább, lelépek. Rohadtul nem lenne tőlem jogos, mert tisztában vagyok a beosztásával és a munkájával már jó ideje. Már azelőtt tudtam, hogy összejöttünk volna.
"Szeretjük egymást tiszta szívből én azt gondolom."
v.ö.
"én itt nem is tudom minek kellek"
"És egyszer lehet ezt megunom. Mondtam veheti fenyegetésnek engem már nem érdekel."
Olyan szép is tiszta szívből szeretni valakit!
Összességében én itt több problémát is látok.
1. Az anyós-konfliktus. Ami igazából - ha tényleg úgy van, ahogy mondod - valójában az anyós, és a szüleid közti irigység, féltékenykedés. Ezt vagy lehet rendezni, vagy nem. De ha te nem szívesen vagy(tok) velük, akkor talán nem kéne erőltetni. hogy ez konfliktust okozhat? Igen. De egy valamit jegyezz meg: konfliktus esetén vagy behódolsz, vagy kiállsz magadért. Előbbi esetben nem oldasz meg semmit.
2. Az együtt töltött idő. Úgy, hogy ő heti 6 nap dolgozik, a maradék egy napon meg anyósoztok, tényleg nem fogtok előbbre jutni. Csak nem biztos, hogy a megoldás itt az, hogy akkor dobja el az egyik munkáját. Ha kevés a szabadidő, azt a keveset kell optimálisan beosztani.
3. A hozzáállásod. De ezt már kifejtettem. Adott egy helyzet, ami már jó ideje ismert volt. Te pedig most kezdesz elégedetlenkedni. Az ilyeneket tényleg házasság előtt kellett volna tisztázni.
válasza: válasza:Nem várhatod el, hogy abbahagyja a meccsre járást. Sosem fogja elfelejteni a focit, számára az mindig egy szerelem lesz. Az én párom vezérszurkoló volt, akkoriban minden meccsen ott volt, a fia születése volt az a pont, amikor abbahagyta. Ennek 20 éve. Azóta sem feledte kedvenc csapatát, ha csak teheti kimegy a meccsre vagy ha más nincs tv-ben nézi.
Beszélgessetek, ki mit akar. Anyóst helyre kell tenni, neki kell kiállnia érted vagy a következő az lesz, hogy te csak egy hisztis tyúk vagy aki el akarja szakítani fiát az édesanyjától.
Aztán ha ez megtörtént költözzetek közelebb a meccsekhez. Megszabadultok anyuka vigyázó szemétől, ti együtt maradtok, ő is boldog lesz.
Vagy ha ragaszkodtok is mostani lakóhelyetekhez anyóst akkor is le kell állítani.
válasza:Anyós havi max 1 alkalom. A te szüleid is. Ez 2 hétvege
Havonta 1x mesz vele meccsre.
Így marad havi 2 szombat nektek, és 1 együtt utazós vasárnap. Ez mehet gyerekvállalásig, akkor változtat.
Én ebbe belemennék.
Anyagilag 24 ezer forintot kap minden vasárnapért.
Ez azonban úgy szokott kinézni, hogy elmegy 10-kor és haza ér 11-kor.
Ő egyébként mikor egyetemre jártunk mondta szeretné csinálni.
Mondta, ha lesz majd közös gyerekünk szeretné abbahagyni, mert tudja, hogy úgy már nem ez lesz az elsődleges.
Plusz még azt mondta, ha lesz sajàt házunk, mert még nem sikerült venni tökéletest, így lakásban vagyunk..
Mert minden vágya újítgatni, kertészkedni stb.
Ő amúgy utál utazgatni, mindig panaszkodik, hogy elmegy a vasàrnapja ezzel, de közben meg szereti.
Én meg sokáig bírtam, aztán december elsejére besokalltam.
Hogy hazaérünk munkából 5-re, már sötét van, sok a házi munka, korán alszunk, korán megyünk dolgozni.
Az anyósom úgy reagált, ahogy ti. Hamarabb kellett volna gondolkodni, tudhattam, hogy minden így lesz mikor összeházasodtunk.
Mondtam erre, hogy igen, tudtam, azzal nincs is bajom, hogy ritkán járok haza, de azzal igen, hogy már annyi sértést mondtak a szemembe a szüleimre, hogy már jó lenne, ha befejeznék és inkább a hátam mögött mondanák, mert szemtelenség előttem mondani, úgy hogy nem is zavartatják magukat.....
Meg persze azzal magyaráz mindent, hogy szereti a fiát és nehéz elfogadnia, hogy 1 éve elköltözött otthonról.
Én nem ragaszkodom a találkozásokhoz, párom igen, de egyébként a vitánk során nekem adott igazat, bár az nem tetszett neki szetintem, hogy kiabáltam az anyjával, de nem kívánok senkinek ilyen anyóst.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!