Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Romokban a házasságom, én pedig nem tudom, hogy meg akarom-e menteni. Éreztetek már így?
Sziasztok! Nem igazán tanácsért jövök, inkább személyes tapasztalatokra vagyok kíváncsi. Ha érzett valaki így, mi lett a vége?
Röviden miről is van szó. A kapcsolatunk nagyon szarul áll, igazából tök mindegy miért, de jelenleg csak élünk egymás mellett. Szerintem, ha mindketten akarjuk, kemény munkával még megoldható lenne. Kérdés persze, hogy akarja-e egyáltalán a párom (? házastársam, lakótársam, minek nevezzem ilyen körülmények mellett), de most nem erről van szó, hanem rólam. Nem tudom, hogy meg akarom-e menteni a házasságunkat. Válásban egyelőre nem gondolkodok. De érzem/tudom, hogy ha most nem teszünk sürgős lépéseket, visszafordíthatatlan lesz az elhidegülés. Mégsem teszek semmit, nem tudom rákényszeríteni magam, hogy leüljek vele beszélni. Egyszerűen annyira fáradtnak érzem magam ettől a kapcsolattól, hogy csak hagyom, hogy végérvényes legyen a tönkremenetel. Nem nevezném ezt közömbösségnek sem, még ha így is hangzik, csak nem tudom érdemes-e küzdeni tovább, újra, mégegyszer...
#36 A másik ok nélküli sértegetése, gúnyolódás és túlzott általánosítás az egyfős mintája alapján szerintem gáz. Az, hogy végtelenül leegyszerűsít mindent, az az ő dolga: képtelen elvonatkoztatni attól, hogy mások máshogyan működnek, és nem mindenki számára az az egyedüli üdvözítő megoldás, mint neki.
Az ilyen felfuvalkodott, szélsőségesen fröcsögő, megkeseredett megmondóemberek szoktak fanatizálódni, és erőszakosan "téríteni", mert csak ők tudják a frankót és az az egyedüli, abszolút igazság, amit ők kinyilatkoztatnak.
Vannak pontok, amivel egyet tudok érteni a hsz-eiben, leginkább a "merj magaddal őszinte lenni, akkor is, ha az kemény és fájdalmas" - részek, de ez minden. És aki hallott már a Johari-ablakról, az tudja, hogy mindenkinek vannak vakfoltjai, amelyekre egyedül akkor sem lehet rálátása, ha keményen beleáll abba, hogy önismeretet szerez, és magával sem finomkodik. Ehhez például jól jöhet egy külső, segítő szándékú személy tamogatása, aki lehetőleg nem elfogult.
A gúnyolódások, sértegetések mutatják leginkább, mennyire mélyen van az a tüske benne, amiről tele szájjal - hogy mást ne írjak - hirdeti, hogy rég el is felejtette, feldolgozta, túl van rajta. Ha így volna, nem érintené annyira érzékenyen, hogy ekkora indulatokat gerjesszen benne. De mit tudhatom én ugye, csak áltudományt művelek. :)
#36! Minden sorával egyetértek a #41-es válaszadónak.
Senki nem vitatta, hogy van igazság abban, amit a #32-ben írt. Olyan alapigazságok, amiket egyébként valószínűleg önsegítő könyvekből olvasott, az általa lenézett pszichológusok írták. Ezeket húzta rá minden egyes emberre, miközben vannak kiegyensúlyozott, önmagukkal és másokkal békében élő emberek is. Az "istenérzés" sokkal inkább az ő írásában lelhető fel, mint általa ismeretlen pszichológusokéban. Eleve honnan lehetne tapasztalata, ha állítása szerint életében EGYSZER járt pszichológusnál? Szintén az "istenérzését" erősíti, hogy miközben ő állítólag évekig "dolgozott magán", úgy érzi,jogában áll lenézni egy egész szakmát, mert annak egyetlen képviselője nem tett csodát nála egyetlen óra alatt.
Ha olvastad az előzményeket, gusztustalan módon állt bele egy másik emberbe(aki történetesen pszichológus), ám neki semmit nem ártott. Tényleg így viselkedik egy "önterápián" átesett ember? Hát, nem. Akkor bizony az a terápia nem volt hasznos. Amikor ezzel szembesítettem, azonnal támadni kezdett. Bocsánat, ilyenkor hol van az a tükör?
"Köszönöm a kioktató válaszod, mint ahogyan te sem tudsz rólam semmit." Valóban, azonban azt nem vette észre, talán te se, hogy én nem is írtam róla semmit. "Az okoskodásodért jár a süti." Ez is egy olyan mondat, aminek célja nem más, mint a másik "sárba tiprása" fölé kereskedése, főleg, hogy #33 írásomban semmi okoskodás nem volt. (Ha nem értesz egyet, idézz kérlek.) Én nem mentem bele a játszmájába, és nem is fogok.
Amit a #35-ben írtam, tartom. Az a rengeteg személyeskedés, ítélkezés ismeretlen emberek fölött, egy embercsoport (pszichológusok) általános gyalázása nem egy önmagával békeben élő ember szavai. Olyan mérhetetlen frusztráció, sértettség és gyűlölet van benne, amin nem fog kiderülni, hogy pszichológus tudna-e segíteni, de az, hogy ő önmagán nem tud, az már kiderült. Azt nem tudhatjuk, honnan indult, de ha évekig tartó "önterápia" után itt tart, akkor a megbékéléshez kevés lesz egy élet.
#35
43. Ennek örülök! :) A pszicccológus asszonyság meg nyugodtan elemezgethet engem, legalább elfoglalja magát, és menteni próbálja a mundérja becsületét. Én elhiszem hogy hatalmas szükség van rá, egy torz, velejéig lebutított egoista emberiség ma már létezni is képtelen, mit létezni, lélegezni is képtelen egyedül. Mindegy, hagyjuk is. Nem kell engem meggyőzni, számomra értéktelen, beszélgetős kamuszakma. Amolyan, én vagyok a király, zéró felelősség, zéró valódi tudás nélküli lufi. Az is röhejes, amikor 25 éves "pszichológus" akar tanácsot adni házas embereknek, amikor ő szingli. Ja, hogy olvasott már előtte ilyen problémákról...éééértem!
Azt a véleményemet is tartom, hogy egy embernél akkor indul el a változás, ha önmaga is akarja. Apszcccológusokhoz eljáró emberek döntő többsége nem készült fel arra, hogy önmaga is kilábaljon a saját problémájából, külső segítségtől várja a megoldást. Erre épült ez a pénzlehúzó szakma. Sajnos ezekre millió példa van, valódi pozitív változások száma elenyésző. Azért mekkora királyság már hogy te vagy az isten, mert hogy meghallgatod a "pácienst", meg a te szavad az élet és halál! Meg a rózsaszín habos hablaty, amiket ma már ömlesztve kap az ember, bárhova megy, vagy bármely webes felületen olvashat. Az a fajta pszichológus aki komoly traumákat kezel, akinek van saját tapasztalata, több évtizedes "frontvonalon" töltött tapasztalata, az meg ritka mint a fehér holló! A kommersz problémákra meg ott vannak a kommersz "szakemberek", ahogyan egy műanyag világtól ez elvárható. Bocsi, nem akartam beleköpni a bizniszedbe, de a véleményemet tartom! Sőt, azt gondolsz rólam amit csak akarsz, legfeljebb ha nem tudod hova tenni a dolgot, csinálsz magadon egy önkezelést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!