Nők! Ti éreztétek magatokat királykisasszonynak valaha is a házasságotokban?

Nem, és nem is célom elérni ezt az állapotot. Szeretem, hogy erős, önálló és életképes nő vagyok férfi nélkül is. Van férjem, és ő sem szorul anyucipótlékra vagy tutujgatásra. És jó így.

Persze. De, nem csak a házasságomban, hanem úgy általában a férfiakkal kapcsolatban: amikor kinyitják az ajtót előttem, amikor kedvesen megkérdezik mire van szükségem, segítenek, stb. Ezért jó nőnek lenni. :)

Nem attól leszek nő, hogy kinyitják nekem az ajtót. Fogalomzavar van a fejekben e tekintetben azt hiszem. N35

Hát a nevem Királyné lett, szóval... :D

Igen. Elég gyakran.

Egy nő nő, férfi nélkül is. Szerinted ez nem lehetséges? Egyedül önmagamban nőiesnek lenni, nőként megélni a testem, a mozgást, a testápolást, a természetet, az érzelmeimet? Ember vagyok, mert lélegzem, gondolkodom, vágyakozom, önmegvalósítok. Nő vagyok, mert biológiailag és érzelmileg is annak élem meg magam. Lehetek lágy, finom, és kemény, erős is, ettől még nő vagyok. Akkor is, ha magamnak nyitom ki az ajtót és nem tartanak fölém ernyőt mások, ha esik.

Nő vagy persze, de minek, kinek, és mi értelme van, ha nem adhatod át egy férfinak, egy másik nőnek, egy gyermeknek, egy állatnak, egy növénynek? Sztem a fogalomzavar ott van, h azt hiszed, h amikor ajtót nyitnak, vagy segítenek, akkor te kapsz. Nem, ő kapott. Mert, ez a látszólagos gyengeség, lágyság, melegség, puhaság a legnagyobb erőd nőként, és a legnagyobb kincs, melynek puha lágy melegségében bárki szívesen megmelegíti testét-lelkét. Adsz, és nem kapsz. Magadat adott, a nőt, aki vagy. Amíg egyedül magadban-magadnak tartogatott női énedet, nem vagy nő. Csak adással-befogadással, mely látszólagos ill. látható kapások elfogadásával jár. Nem tudom érthető volt-e, aki érti, úgyis tudja miről beszélek... :)

Igen, szinte mindig. Nem attól, hogy kinyitja nekem az ajtót vagy cipeli a táskám. Hanem attól, ahogy bánik velem. Érezteti hogy én vagyok neki a legfontosabb.