Mi volt az a pont, amikor azt éreztétek, a házasságotok válságba került, tönkrement? Hogyan sikerült megoldani, helyrehozni?

Ha valaki kényszerből fekszik valaki alá, azt miért nem szakít/válik?

3. Onnantól kezdve nem érdekelt, ha 17 évig én alkalmazkodtam hozzá, onnantól kezdve alkalmazkodjon ő. Nem válok el, egy komplett cégbirodalmat nem teszek tönkre, laza 30 évem van benne. Túl sok szállal kapcsolódunk. Ő nem lelkiek miatt nem akarja, vagy hogy tróger lennék, mert jobb férfjet nem kaphatott volna. Egyszerűen alkalmatlan a szexre fejben, görcsöl, fél, gátlásos, teljesen a maga ellensége. Bevallása szerint még az életben sem volt orgazmusa senkivel. Az összes kapcsolatában otthagyták, mert náéla a szex tabu volt. Emberként viszont nagyszerű, abban az időben engem meg kinyírtak a ribncok, örültem hogy végre egy normális nőt találtam. Ennyi a sztori, ma meg közösen vezetjük a cégünket, emellett meg rengeteg közös projektünk van. Meg a család elsősorban. Tényleg jó minden, ennek az ára a szex mennyisége és a minősége. Én nem a farkammal, hanem az agyammal gondolkozom, onnan hozom meg a döntéseimet.

Amikor már nincs szex és nem is kezdeményez. Amikor már totál nulla minden. Amikor már nem tudtok megbeszélni semmit. Amikor már próbálsz közeledni és ellök. Na ott, ott dőlt el, hogy tönkrement.

Nálunk nincs ilyen, csak nem kezdeményez. Szex van, amit természetesen nem élvez. Én előtte egy órán át vakargatom, azt szereti. Én azt adom neki, ő meg a szexet. Fifti-fifti.