Romokban a házasságom, én pedig nem tudom, hogy meg akarom-e menteni. Éreztetek már így?

Sziasztok! Nem igazán tanácsért jövök, inkább személyes tapasztalatokra vagyok kíváncsi. Ha érzett valaki így, mi lett a vége?

Röviden miről is van szó. A kapcsolatunk nagyon szarul áll, igazából tök mindegy miért, de jelenleg csak élünk egymás mellett. Szerintem, ha mindketten akarjuk, kemény munkával még megoldható lenne. Kérdés persze, hogy akarja-e egyáltalán a párom (? házastársam, lakótársam, minek nevezzem ilyen körülmények mellett), de most nem erről van szó, hanem rólam. Nem tudom, hogy meg akarom-e menteni a házasságunkat. Válásban egyelőre nem gondolkodok. De érzem/tudom, hogy ha most nem teszünk sürgős lépéseket, visszafordíthatatlan lesz az elhidegülés. Mégsem teszek semmit, nem tudom rákényszeríteni magam, hogy leüljek vele beszélni. Egyszerűen annyira fáradtnak érzem magam ettől a kapcsolattól, hogy csak hagyom, hogy végérvényes legyen a tönkremenetel. Nem nevezném ezt közömbösségnek sem, még ha így is hangzik, csak nem tudom érdemes-e küzdeni tovább, újra, mégegyszer...