Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Éreztetek már így? Vállalnátok így is a házasságot? (Mi a baj velem? )
Van valaki. Hasonló korúak vagyunk, hasonló erkölcsi szinten, hasonló szerelmi nézetekkel.
Ezen kívül minden másban különbözünk, más a stílusunk, a temperamentumunk, más dolgokat szeretünk, még az életstílusunk is más. A családjaink teljesen különbözőek. Még az értékrendünk is eltér, csak a főbb dolgokban egyezik meg.
Első kapcsolat mindkettőnknek de már több, mint két éve. Rengeteget veszekszünk és szenvedünk egymás miatt. Róla úgy tudom, hogy sokat volt rosszul miattam, sokat sírt is. Én nem éltem meg ennyire intenzíven, de a veszekedéseink annyira felzaklatnak, hogy nem tudok a mindennapi teendőimre koncentrálni. (Nem éltünk még együtt)
Megőrülök érte, de már tőle is. De újabban egy másfajta érzést is felfedeztem magamban. Bár sok olyan tulajdonsága van, ami miatt nem tartom úgy hogy összeillenénk és sok olyat tett, amivel bántott engem (Ő is ezt mondaná el rólam, bár én ezzel nem értek egyet), rájöttem hogy szeretem és akarom őt. Nem tudom miért. Kell nekem. Odavagyok érte. De érzem rajta és már be is vallotta, hogy ő nem szerelmes belém már, kiábrándult belőlem. Nekem is lenne okom kiábrándulni belőle. Sok észérv szólna ellene. De pár hete utat engedtem a szívemnek.
Félek, hogy a jövőben talál magának valakit (vagy olyan dolgokat tesz, amik nekem rosszul esnek). Én azt nem tudom, hogy fogom kibírni.
Ésszel érzem, hogy lehet a vesztembe tartanék vele, de borzasztóan akarom. Mintha már feltétel nélkül szeretném.
Én a magam részéről nem látok már kiutat. Mintha a rabja lennék.
Azt szeretném kérdezni, érdemes még küzdenem ezért? Az utóbbi időben szerintem sokat próbálkoztam, de mintha csak romlott volna a helyzet. Csak a hibáimat látja már bennem. Észrevesz persze jó dolgokat, de a rossz dolgok miatt minden tönkremegy. (Nem tettem szerintem semmi erkölcstelent, és harmadik fél sincs a képben.) Úgy érzem mintha már olyan szekér után futnék ami nem vesz fel, vagy nem tudja, hogy felvegyen-e. Hiába teszek akármennyi jót, kedvességet. Egyszercsak talál mindig valamit, ami miatt felrúg mindent.
Kölcsönösen látjuk egymás hibáit és nem mintha nem tudnánk kiegyezni. Én már megbocsátottam mindent, csak legyünk boldogok. De sokszor mintha keresné a bajt, amibe beleköthet.
Én így is vágyom még rá és mellette akarok élni. Egy ideje már azon kapom magam, hogy házasságra is vágynék vele.
Én készen állok (és eddig is igyekeztem) mellette állni mindenben, de ugyanezt az elkötelezettséget nem érzem tőle. Én mindent kibírtam mellette, de ő már sokszor elhagyott engem.
Nem tudom mihez kezdjek. Érzelmileg nagyon feldúlt vagyok és már kétségbeesett is. Szeretem, szerelmes vagyok és akarom. De egyre kevésbé kellek neki. Próbáltuk megbeszélni, de mintha nem lehetne vele tárgyalni. Érzelmileg teljesen máshogy működik, mint én. A büszkeségem már feladtam, de Ő mintha még mindig játszmázna. Gyilkoljuk egymást, de már nem értem miért. Én csak boldog akarok lenni vele, de Ő mintha csak bántana. Én már megadtam magam, nem tudok mit csinálni.
Más is átélt már ilyet?
válasza: válasza:
válasza:Én nem tekintem elpazaroltnak a rá fordított időt. Bár hasonlót már kaptam tőle.
Igen, tudom, hogy se-veled-se-nélküled kapcsolat, de én a magam részéről már csak se-nélküled-nek érzem. Érzem, hogy mérges kéne legyek és sajnálnom kéne az időt, de nem tudom. Egyszerűen örülök neki, hogy eddig is volt és rettegek attól, hogy nem lesz vagy másé lehet. Nekem nem kell más, csak Ő, bármilyen önzőnek is érzem a bánásmódját. Az egészet teljesen egyoldalúnak látom. Ő bármit megtehet, én meg csak akarom őt.
Mintha teljesen hülye lennék...
Nincs szó konkrét házasságról. Csak felmerült bennem a kérdés.
Azért merült fel, mert nem látok kiutat. Arra vágyom, hogy mellette éljek, vele lakjak és velem legyen. Elhagyott már sokszor, vágott durva dolgokat a fejemhez, de ezek után is szeretem.
Mihez kezdjek? Nem tudok már menekülni előle. Ha szakítunk sem bírnám ki, hogy ne tudjam mi van vele. Viszont barátként meg nem tudom hogy tudnék mellette maradni. Legszívesebben megölelném és hozzábújnék.
Nagyon kívánom, rendkívül vonzó. És mivel már történtek köztünk dolgok, testiség is, ezért nem tudom hogy legyek csak barát. Nagyon vágyom rá és nem tudnék betelni vele.
Azt sem bírnám, hogy ne tartsam vele a kapcsolatot, mert minden apróság érdekel, ami vele történik
válasza: válasza:Volt ugyanilyen se veled, se nélküled-kapcsolatom.
Évekig tartott, ő póbált menekülni, de végül mindig visszajött, vagy én próbáltam elhagyni de képtelen voltam rá.
Akkor kaptam észbe, amikor az egyik (szém szerint a hetvenkettedik) ilyen szakítási kísérlet után kórházba kerültem. Akkor már 5 napja nem bírtam aludni és nem bírtam enni, összeestem az utcán és a kórházban kötöttem ki. Majdnem meghaltam.
Amikor onnan hazaengedtek, akkor megszakítottam vele minden kapcsolatot. Elköltöztem, telefonszámot és email címet cseréltem.
Nem akarok hazudni, szörnyű volt, nagyon szenvedtem nélküle. Két és fél éven keresztül minden éjszaka sírtam miatta, kikészültem és semminek sem tudtam örülni, a barátaim és a családom már lemondtak rólam. Aztán egy nap úgy ébredtem fel, mintha soha semmi bajom nem lett volna, mintha az egész szenvedést elfújta volna a szél.
Na, azon a napon ismerkedtem meg a férjemmel, aki csodálatos ember és aki mellett nagyon boldog vagyok. :)
válasza:,,Azt szeretném kérdezni, érdemes még küzdenem ezért?"
NEM.
Még szerencse, hogy nem volt szó konkrétan a házasságról, remélhetőleg az ő fejében meg sem fordul mert te vagy olyan bolond, hogy hozzá is mennél.
Ennek nagyon nagyon de nagyon rossz vége lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!