Éreztetek már így? Vállalnátok így is a házasságot? (Mi a baj velem? )

Van valaki. Hasonló korúak vagyunk, hasonló erkölcsi szinten, hasonló szerelmi nézetekkel.

Ezen kívül minden másban különbözünk, más a stílusunk, a temperamentumunk, más dolgokat szeretünk, még az életstílusunk is más. A családjaink teljesen különbözőek. Még az értékrendünk is eltér, csak a főbb dolgokban egyezik meg.

Első kapcsolat mindkettőnknek de már több, mint két éve. Rengeteget veszekszünk és szenvedünk egymás miatt. Róla úgy tudom, hogy sokat volt rosszul miattam, sokat sírt is. Én nem éltem meg ennyire intenzíven, de a veszekedéseink annyira felzaklatnak, hogy nem tudok a mindennapi teendőimre koncentrálni. (Nem éltünk még együtt)

Megőrülök érte, de már tőle is. De újabban egy másfajta érzést is felfedeztem magamban. Bár sok olyan tulajdonsága van, ami miatt nem tartom úgy hogy összeillenénk és sok olyat tett, amivel bántott engem (Ő is ezt mondaná el rólam, bár én ezzel nem értek egyet), rájöttem hogy szeretem és akarom őt. Nem tudom miért. Kell nekem. Odavagyok érte. De érzem rajta és már be is vallotta, hogy ő nem szerelmes belém már, kiábrándult belőlem. Nekem is lenne okom kiábrándulni belőle. Sok észérv szólna ellene. De pár hete utat engedtem a szívemnek.

Félek, hogy a jövőben talál magának valakit (vagy olyan dolgokat tesz, amik nekem rosszul esnek). Én azt nem tudom, hogy fogom kibírni.

Ésszel érzem, hogy lehet a vesztembe tartanék vele, de borzasztóan akarom. Mintha már feltétel nélkül szeretném.

Én a magam részéről nem látok már kiutat. Mintha a rabja lennék.

Azt szeretném kérdezni, érdemes még küzdenem ezért? Az utóbbi időben szerintem sokat próbálkoztam, de mintha csak romlott volna a helyzet. Csak a hibáimat látja már bennem. Észrevesz persze jó dolgokat, de a rossz dolgok miatt minden tönkremegy. (Nem tettem szerintem semmi erkölcstelent, és harmadik fél sincs a képben.) Úgy érzem mintha már olyan szekér után futnék ami nem vesz fel, vagy nem tudja, hogy felvegyen-e. Hiába teszek akármennyi jót, kedvességet. Egyszercsak talál mindig valamit, ami miatt felrúg mindent.

Kölcsönösen látjuk egymás hibáit és nem mintha nem tudnánk kiegyezni. Én már megbocsátottam mindent, csak legyünk boldogok. De sokszor mintha keresné a bajt, amibe beleköthet.

Én így is vágyom még rá és mellette akarok élni. Egy ideje már azon kapom magam, hogy házasságra is vágynék vele.

Én készen állok (és eddig is igyekeztem) mellette állni mindenben, de ugyanezt az elkötelezettséget nem érzem tőle. Én mindent kibírtam mellette, de ő már sokszor elhagyott engem.

Nem tudom mihez kezdjek. Érzelmileg nagyon feldúlt vagyok és már kétségbeesett is. Szeretem, szerelmes vagyok és akarom. De egyre kevésbé kellek neki. Próbáltuk megbeszélni, de mintha nem lehetne vele tárgyalni. Érzelmileg teljesen máshogy működik, mint én. A büszkeségem már feladtam, de Ő mintha még mindig játszmázna. Gyilkoljuk egymást, de már nem értem miért. Én csak boldog akarok lenni vele, de Ő mintha csak bántana. Én már megadtam magam, nem tudok mit csinálni.

Más is átélt már ilyet?