Romokban a házasságom, én pedig nem tudom, hogy meg akarom-e menteni. Éreztetek már így?

Véleményem hogy ez is több mint a semmi. Ha a pszichológus ezeket elmondaná párszor. Ha egy-két ember elgondolkozna rajta, már kevesebb gyerek születne diszfunkcionális családba. Mindenkit nem lehet megmenteni nyilván. De meg kéne adni az esélyt, informálni kéne a fiatalokat. És igen, ha valaki pici gyerekekkel ilyen házasságban él hogy köze sincs a másikhoz, én azt gondolom, hogy jócskán van felelőssége, hiszen csak pár éve csinálta meg azokat a gyerekeket. Csok miatt meg társadalmi nyomás miatt meg biológiai óra miatt vilagraerőltetni gyerekeket bűn.

Ha addig se tart ki a házasság hogy pár évet kibírjanak együtt akkor meg se ismerte azt a másik embert akihez hozzákötötte az életét. Ehhez persze joga van, mindenki ott cseszi el az életét ahol akarja, de ha már gyerekeket tesz kinennek, onnantól mar nem vicces. Es nem, nem változik meg valaki néhány év alatt, pont hogy alig változnak az emberek. Egyszerűen csak nem ismerte meg a másik embert jól. Nem figyelt oda a jelekre. Muszáj volt meghazasodni mert már 30 éves lett vagy kellett a csok vagy már megszóltak vagy ki tudja.

28. Én a saját magam szakembere vagyok, tökéletesen tisztában vagyok a miértekkel. Nem várok el "külsős" támogatást, főleg egy ilyen divatszakmától, már ha ezt a bohóckodást és istenérzést keltő valamit lehet szakmának nevezni. Még mielőtt itt sokan gender meg lmbtq-s baromságokkal akarják megmagyaraázni az emberi lélektant, akkot szerény véleménye szerint ott siklott ki a dolog, hogy a technológiai fejlődéssel, és a kapitalist, pénzcentrikus gazdaságpolitikával az emberekből árucikkeket csináltak. Emellett sokkal érdekesebb kiélni belső vágyainkat, mintsem egy másik emberhez igazodjunk, vagy megértsük. A vágyaink kiéléséhez ma már minden eszköz adott. Emellett meg globálisan sem cél a család vagy a jó párkapcsolat, ennek több oka is van. Még egy fontos tényező a piac és a profit. Jelenleg mindenből azt akarnak csinálni, ha rossz kedvű vagy az egy piac, ha jó kedvű akkor az. Mindegy, csak fizess. Nézz ki jól, az egy piac, ha depressziós vagy az is egy óriási piac.

Aztán lehet azon keseregni, hogy a fene nagy mű optimizmussal mégis magányosak és bizony szomorúak az emberek. Be lehet csapni önmagát bárkinek, elő lehet adni a tökéletes személy, a tökéletes életet, a tökéletes párkapcsolatot, de valójában tényleg az? Ahhoz kell pszichológus hogy az ember bevallja magának hogy hazugságban él? Hogy úgy házasodott hogy belül érezte hogy nem az igazi párját találta meg, de hát majd csak jó lesz így is? Vagy hogy az emberek hinni akarnak egy képzelt világot maguknak, ezért ebben a hazugságban és mű boldogságban akarják bizonyítani önmaguknak hogy ők bizony sikeresek és boldogok? Vagy hogy 30-80 partnerrel maguk mögött sikeresek és a fél világ rajong értük? Vagy hogy önmagunkból csinálunk árucikket? Vagy hogy árucikkekre jellemző tulajdonságok alapján próbálunk válogatni? Vagy hogy a szülők rossz élete mintaként ismétli önmagát és ettől nem tudunk és nem is akarunk megválni? Vagy hogy életünk nagyrészét pótcselekvésekkel töltjük ki, és ráfogjuk hogy boldogok vagyunk holott nagyon is nem? Vagy hogy az álarcunk már olyan vastag, annyira hozzánk nőtt, hogy nagyobb fájdalom lenne letenni, inkább viseljük de belül ott a fájdalom és tudat hogy ezek nem is mi vagyunk? Vagy az hogy egy rossz házasságban gyengék vagyunk és félünk hogy kilépjünk belőle? Vagy hogy azért hallgatunk 5Ft-os világmegváltó konzumidióta videókat, azért teszünk ki a fb-ra ilyen idézeteket, azért járunk pszichológushoz hogy majd egy külső erő fájdalommentesen megváltoztatja jó irányba az életünket?

Nem kedvesem, nem kell nekem pszichológus, én magamtól jártam be az a rögös utat, aminek eredményeképpen tisztán látom önmagam. Ja, az én életem is tele volt hazugságokkal, azzal is tisztában vagyok hogy miért állok bele itt is emberekbe.

#32! A saját szakembered lehetsz, de másé nem. Amit leírtál, végig általánosítás, semmi köze az egyénhez. Pont úgy "okoskodsz", mint az általad lenézett szakma képviselői. Mindenki pénzt kap a munkájáért. Az, hogy fizetsz a villanyszerelőnek, nem azt jelenti, hogy nincs szükség villanyszerelőre, ha érted.

#25 nem kért pénzt semmiért, egyébként is civilként akart segíteni, amit a kérdező vagy elfogad, vagy nem. Amit te beleláttál, az a saját frusztrációdból adódik. Ezek szerint van még min dolgoznod.

#28

33. Köszönöm a kioktató válaszodat, mint ahogyan te sem tudsz rólam semmit. Az okoskodásodért meg jár a süti. Egy villanyszerelő elvégez egy egzakt munkát. Tapintható, látható. Az meg hogy ma mindenkinél mindent jobban tud, mindenkinél szebb és okosabb, pont eza avelejéig hulladék világot idézi elő.

Ha én okoskodok, vagy hogy te mindent általánosításnak vélsz, azok meg csak az egódból adódó démonjaid. Köze nincs hozzám. Akikbe meg én beleállok, azok meg az én démonjaim. A lényeg az ellenségeskedés, egy pillanat alatt a nagy 90%-os emberek is ugyanolyan gyűlölködők és egoisták. Egyébként van 92%-os accom, ott mindig szivárványos stílusban válaszolok, igaz, nagy erő kell hozzá. Az általános pozitív semmitmondó löttyöt mindenki értékeli, mert az előemésztett és könnyen fogyasztható, ámde tápanyagoktól mentes. Nem kell keresni magunkban a hibát, elég ha szétnézünk a nagyvilágban. Minden tökéletes lenyomata mindennek, ahogyan kicsiben úgy nagyban, és fordítva. Én nem láttam bele sokat, én is elmentem pszichológushoz kíváncsiságból, de a röhejnek és a tragédiának az ékes ötvözete! Ezért pénzt adni? Inkább nem is kommentálom. És igen, aki hajlandó önmaga megmentésére, önerőből is képes rá, csak venni kellene a fáradságot rá. Maradjunk annyiban hogy nem egy Hejcénél lezuhant repülőgép utáni sokk feldolgozása a probléma, az emberek nagyrésze az önön gyengeségének és lustaságának az áldozata. Erre épült vagyis telepedett rá egy magas profittal dolgozó "iparág" vagy inkább biznisz. Ők a legújabb kor messiásai, ők a pszichológusok. Ha meg piacgazdaságilag nézem, akkor a korunk az ékes példája annak, hogy pár okos ember hogy húzza le azokat, akik széles mosollyal válnak meg a pénzüktől, gyakorlatilag a semmiért.

Szóval hajrá pszichológusok, szinte korlátlan a merítés! Bocs, azt még kihagytam, hogy ma már mindenki pszichológus meg coach.

Hú, őszintén sajnállak. Szomorú, hogy pont azok az emberek félnek legjobban a pszichológustól, akiknek legnagyobb szüksége lenne rá.(Van állami is.)

Nem vitatkozom veled, mert nincs miről. Mindenki úgy éli a saját életét, ahogy szeretné. Ha téged az tesz boldoggá, hogy beszólogatsz másoknak, tedd. Legfeljebb a másik nem foglalkozik vele, ha nem akar.

#33

Hasonló helyzetben voltam a 30-as éveim elején, mint férj. Akkor a feleségem többször rábeszélt, hogy próbáljuk megmenteni a házasságot, de valójában már mindkettőnket a hideg rázott a másik társaságában.

Szenvedés volt ez az egy év megmentősdi. Talán még veszekedésünk sem volt, de abban biztos voltam, hogy nem tudom vele elképzelni a jövőmet. Szerencsére gyerekünk nem volt.

Elegem lett szenvedésből és mondtam, hogy váljunk el.

#37

Ez az a helyzet, amikor hiba belemenni a megmentősdibe, hisz már tudod mit érzel. Attól kezdve csak inkorrekt módon az időt rabolod a másiktól.

koromból adódóan azóta több elvált anyukával is összejöttem és teljesen egyértlemű, hogy borzasztó életük lett volna, ha együtt maradnak.

A gyereknek nem jó egy olyan családban felnőni, ahol nincs szeretet.

#37